Ünnepi lelkülettel, ünneplő szívvel állok itt, az Itt van a kutya elásva című, mindössze 177 oldalas, könnyen kezelhető, úton-útfélen is olvasható könyv bemutatóján.

Mint egyszerű olvasó egy könyv születését, megjelentetését és bemutatóját, ünnepnek tartom.

Nagy tisztelője és híve vagyok a magyar nyelvnek, egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb nemzeti kincsünknek, ami egyben kincsesbányánk is, vélhetően kimeríthetetlenül az.

Foglalkozásomból adódóan – agrárszakírónak tartom magam – idesorolom egyenértékűen édes anyaföldünket is.

Tárgyszerűen megközelítve az Itt van a kutya elásva az állatneves magyar szólások és közmondások léleküdítő szótára; 550 közkeletű magyar szólást, helyzetmondatot, közmondást tartalmazó mű, amelynek olvasása jó érzést kelt az emberben (de ezekre az érzésekre röviden még visszatérek).

Bárdosi Vilmos: Itt van a kutya elásva!

Elsősorban köszönteni jöttem, nem dicsérni és nem is mélyenszántón méltatni e nagyszerű magyarázó, didaktikus könyvet.

Meggyőződésem, hogy ma, a dübörgő negyedik ipari forradalom, a rohanvást terjedő digitalizáció korszakában különleges küldetéstudat nélkül, ma már nincs könyv, nincs szerző, nincsenek lektorok.

A könyv szellemiségénél, hangulatánál maradva, madarat tolláról, könyvkiadót szerzőiről lehet megismerni.

Itt és most ezért is tisztelgek a nagyszerű szerző, Bárdosi Vilmos professzor úr, valamint a lektorok, Balázsi József Attila és Fábián Zsuzsa előtt. Természetesen az alám lovat adó, engem felkérő Tinta Könyvkiadó igazgatóját, Kiss Gábor urat is megilleti az elismerés. A TINTA Könyvkiadó könyvei az említett szereplőktől, a szerzőktől, a lektoroktól ilyenek.

És még valami: a küldetés egyik legfontosabb feltétele a hit.

Hívő vagyok magam is, hiszek abban, hogy az ember alkotásra született.

Ugyanígy hiszek a jól végzett munka örömében.

Hiszek a minőségben.

Hiszek a tudásban.

Hiszek a fejlődésben, bár ez utóbbi jelenségei, a digitalizáció, az internet vadhajtásai sok gondot is okoznak.

Hiszek a tehetségben!

Oláh István a könyvbemutatón

Ezek nélkül könyvkiadás, könyvírás, nem létezhet. Az adni, hatni, tenni belső parancsát, csak így lehet teljesíteni. A könyvkiadás, a könyvírás, ugyanis TETT. Ha hat az olvasóra, akkor teljesül a tulajdonképpeni célja: az adás. Amikor a közreadott tudás, ismeret az olvasó javára szolgál.

Ezeket az általam elnevezett parancsokat másképpen szeretetnek hívják. Szeretet nélkül sem adni, sem tenni, se hatni nem lehet.

Mi kell még az előzőekben jelzett küldetéshez? A könyvkiadónak birtokában kell lenni az okosság, a bölcsesség, a mértéktartás és a bátorság erényének.

Bátorság, mert a könyvkiadás kockázattal is jár. Egy kicsit olyan, mint a magvetés. Az elvetett jó magból növény fejlődik, termést takarítunk be. A könyv megszületik. A könyvet viszont el kell tudni adni, s akkor máris ott a következő parancs; ahhoz, hogy arathassunk, újra vetni kell, újabb TINTA-könyveket kell kiadni. Olyanokat, amelyeket az olvasó megvesz. Az aratás, a termés betakarítása, a könyv kiadása ezért ünnep.

Ünnep azért is, mert manapság a Gutenberg-galaxis nagy veszélyben van. Az új típusú, rohanó világban az emberek alig olvasnak. A számítógép klaviatúráján, mobiltelefonon történő pötyögés, az új kommunikációs eszközök, internet, sms, Facebook, blogolások kiszorítják már az iskoláskorban, de a felnőtt társadalom egymás közötti érintkezésében is a kézírást. A kézzel történő írás az agy, a gondolkodás sajátos, egyedi, semmi mással össze nem téveszthető úton való karbantartására is szolgál.

Bárdosi Vilmos szerző a könyvbemutatón

Jómagam mindennap írok, kézzel. És olvasok, egyszerre több könyvet is. Az olvasás lételemem, emberi minőségemhez tartozik. Hiszek a kultúra megtartó erejében. A nagy gondolkodóval (N.L.) egyetértve vallom, hogy a kultúra nem tudomány, nem művészeti produkció, hanem életet szabályozó elv.

Ezért is olvastam és tanulmányoztam az Itt van a kutya elásva című könyvet nagy örömmel. Megilletődve ismertem fel azokat az intelmeknek is felfogható szólásokat, közmondásokat, amelyek elkísértek gyermekkoromtól. Ma is úgy gondolom, régen rossz, ha a nyúl viszi a puskát. Biztos vagyok benne, hogy a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát.

Arra a kérdésre, hogy itt van-e a kutya elásva, rögtön megnéztem, hogy szerepel-e az itt van az eb elhantolva kifejezés a könyvben? Szerepel. Felfedeztem az ebül szerzett jószág ebül vész el mondást is. Itt már a modern kapitalizmus közbelép, az ebül szerzett jószág nem vész el, úgy hívják: privatizáció! A vadkapitalizmusban a holló a hollónak nem vájja ki a szemét szólás sem igaz. Kivájja!

Néhány példából is látható, hogy értékes könyvet vett a kezébe az olvasó. Olvasása közben eszembe jutott gyermekkorom, az ifjúság, a család, s maga a tény, hogy az újabb időben hivatkozásként használt így szocializálódtam-mal szemben, engem még neveltek.

Hiszek a nevelésben és abban, hogy az emberré válásban, az emberi minőség megőrzésében óriási szerepe van.

A könyv kézbevételekor elsőként Mikszáth Kálmán örökbecsű írása, gyermekkorom egyik legkedvesebb olvasmánya, A ló, a bárányka és a nyúl ötlött fel bennem. Rögtön meg is néztem, hogy a gyűjteményben szerepel-e a ló, a bárányka és a nyúl. Mindegyikre van példa.

A könyv tartalma ékes bizonyíték arra, hogy hálásnak kell lenni a sorsnak, ha az ember magyarnak születik és magyar az anyanyelve. József Attila soraiban van talán a válasz is: „szép a forrás – fürödni abban”.

Itt van a kutya elásva.

Oláh István

Elhangzott 2018. szeptember 28-án a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatóján a budapesti Józsa Judit Galériában.