A Magyar szókincstár 25 500 címszót tartalmaz és a szócikkeken belül összesen 80 600 szó felhasználásával értelmez. A szavakat elsősorban rokon értelmű megfelelőik magyarázzák, de a szótárban 14 400 szónak az ellentéte is megtalálható. Bizonyos szócikkek a szavaknál nagyobb lexikai egységeket is magukban foglalnak: 760 címszó alatt találhatunk szókapcsolatokat, illetőleg szólásokat, közmondásokat, szám szerint több mint 3800-at. Összehasonlításul: Póra Ferenc Magyar rokon értelmű szók (1907) című munkájában 800 fogalomkörban 25 200 szó és kb. 1200 szólás található 522 oldalon, O. Nagy Gábor és Ruzsiczky Éva Magyar szinonimaszótár (1978) című művében pedig 12 500 címszó alatt 31 000 szó 582 oldalon. A szinonimák és – a magyar szótárirodalomban először – az antonimák gazdag gyűjteménye gyakran az értelmező szótár szerepét is betölti, mert a köznyelvi szavakon kívül a szótárban ugyancsak meglévő diáknyelvi, szleng, nyelvjárási, régies vagy idegen hangzású lexémáknak a megértését, értelmezését a rokon, illetőleg az ellentétes értelmű szavak ismerete egyaránt elősegítheti.

Kiss Gábor (szerk.): Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára

A munkálatokban közreműködő nyelvészek – egyetemi oktatók és kutatók – az anyaggyűjtés során – O. Nagy Gábor és Ruzsiczky Éva említett Magyar szinonimaszótára mellett – 28 szótárt hasznosítottak. Az egynyelvűek közül értelmező szótárakat (Baróti Szabó Kisded szó-tárát, a Czuczor–Fogarasit és az ÉKszt), tájszótárakat (MTsz, SzamSz, SzegSz, ÚMTsz), diáknyelvi szótárakat (négyet az évtizedünkben közzétettek közül), rokon értelmű szavak szótárait (Póra Ferenc idézett fogalomkör-tárát, valamint Balassa László művét), idegen szavak szótárait (Tolnai Vilmos, Tótfalusi István és Bakos Ferenc munkáját) és egyebeket (a magyar állat- és növényvilág szótárait, valamint a Jókai-szótárt) dolgoztak fel, a kétnyelvűek közül pedig elsősorban Szenczi Molnár (1604), Ballagi Mór (1847), Finály Henrik (1884), továbbá Halász Előd és Országh László szótárát; végül két szólás- és közmondásgyűjteményt (Margalits Ede és O. Nagy Gábor tollából).

Kiss Gábor, a kötet főszerkesztője

A szókincstár ötletgazdája, munkálatainak koordinálója, szakmai irányítója és főszerkesztője: Kiss Gábor, az MTA Nyelvtudományi Intézetében a fontikai osztály (1979–1987), majd (azóta) a lexikográfiai és lexikológiai osztály munkatársa, ma a magyar nagyszótári archívum hatmillió cédulájának felelőse, aki programozó matematikusi, általános és alkalmazott nyelvészeti, valamint magyartanári diplomával rendelkezik, két szabadalom birtokosa a magyar beszéd szintetikus előállításával kapcsolatban, és négy nyelven jelentek meg publikációi a mesterséges beszédelőállítás, a számítógépes nyelvészet és a lexikográfia témaköréből.

A Magyar szókincstár ünnepélyes sajtóbemutatójára 1998. november 27-én került sor a budapesti Szent Margit Gimnáziumban, melyen a kötetet Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének ügyvezető elnöke mutatta be a szakemberek, a sajtó és a nagyközönség számára. Az eseményen több ízben is elhangzott, hogy ez a mű tudományos és egyúttal – mindenki számára érthető – tudománynépszerűsítő szótár, azaz egyrészt a magyar anyanyelvűek legszélesebb köre számára készült, másrészt anyanyelvünk oktatásának is nélkülözhetetlen segédeszköze. Ezen a rendezvényen Gecső Tamás egyetemi tanár röviden ismertette A szinonimitásról című tanulmánykötetet, mely az ELTE általános és alkalmazott nyelvészeti tanszéke által 1997 októberében rendezett tudományos konferencián elhangzott 22 előadásnak a szövegét tartalmazza (TINTA Könyvkiadó, Bp., 1998. 143 l.). A sajtóbemutatót megelőzte a gimnáziumban aznap, A magyar nyomtatott szótárak története címmel Kiss Lajos akadémikus által megnyitott kiállítás megtekintése a népes számú érdeklődő részéről.

A bemutató résztvevői A szinonimitásról című kötet mellett a Magyar szókincstár mintafüzetét is kézhez kapták a TINTA Könyvkiadó ajándékaként; az utóbbi – frappáns és praktikus megoldás gyanánt – a kötet előszavát foglalja magában, továbbá kedvcsinálónak ötoldalnyi mutatványt a közel ezerlapos szótárból. Kötetünk rendkívül tömör, lényegretörően világos előszava (V–XII) a mű célját és jellegét ismerteti, felsorolja a korábbi szinonimaszótárakat és szógyűjteményeket, majd bemutatja a szócikkek felépítését (szócikkfej: címszók, szócikktest: szinonimabokor, ellentétek, szólások), végül közli az anyaggyűjtéshez felhasznált lexikográfiai műveket.

A betűrendes magyar szókincstárból emeljünk ki befejezésül három nagyon rövid címszót. Legyen az például – önkényes kiválasztás eredményeképpen – a magyar, a szókincs és a tár!

„magyar (mn) magyarországi, hazai, honi, hazámfia, magyari (rég) x magyaros (ellentét:) KÜLFÖLDI, KÜLHONI, IDEGEN”

„szókincs (fn) szókészlet (szak), lexika (szak), szóanyag, szótár (vál) x szóismeret, szóbőség”

„tár² (fn) tölténytár
(rég): tárház, raktár
(szleng): gyógyszertár”

„A Magyar szókincstár [MSzkt] joggal számíthat sokak érdeklődésére. Gazdagságát már egy-egy címszó, egy-egy szócikk megkeresésével is értékelheti bárki. A nyelvész szakember pedig bőséges anyagot és sokoldalú ösztönzést kap jelentéstani, lexikológiai és lexikográfiai kérdések felvetéséhez és megválaszolásához.” (Pusztai Ferenc: Magyar Tudomány 1999. február).

A Szókincstár belülről

A bevezetésből idézve (V): „A Magyar szókincstár a nyelvészet, azon belül is a jelentéstan és a lexikológia legújabb eredményeinek figyelembevételével, korszerű eszközök (számítógépek, célprogramok) felhasználásával készített tudományos igényű szótár. Hatékonyan kívánja segíteni az anyanyelvének tudatos és igényes használatára törekvő olvasót.” A munka 1998. novemberi megjelenése óta nagy népszerűségnek örvend; a fővárosi Írók Boltja 1999. január 8-án közzétett sikerlistáját ez a lexikográfiai termék vezette. A minden honfitárs könyvespolcára ajánlandó alapmű létrehozásáért a főszerkesztőn kívül köszönet Temesi Viola főmunkatársnak, T. Somogyi Magda lektornak, Balázsi József Attila, Bencédy József, Fazekas Emese, Nemoda Judit, Spannraft Marcellina, Villó Ildikó szerkesztőknek és a szerkesztésben, illetőleg a munkálatokban közreműkődő nyelvész, számítástechnikai és technikai munkatársaknak, az utóbbiak közül mindenekelőtt Bankó Ágnesnek.

Zaicz Gábor

Az írás eredetileg a Finnugor Világ című folyóiratban jelent meg.