Kiss Gábor: Milyen alkalomból jelent meg a Lexikográfiai Füzetek 9. száma?

Bárdosi Vilmos: Kezdeményezésemre és szervezésemben az ELTE BTK Francia Tanszéke, valamint az MTA Nyelvtudományi Bizottságának Szótári Munkabizottsága 2017. október 18-án Pierre Larousse születésének 200. és Paul Robert Petit Robert című szótára megjelenésének 50. évfordulója alkalmából emlékkonferenciát rendezett a BTK Tanácstermében. A kollokvium keretében az MTA alelnökének és a Francia Köztársaság nagykövetének köszöntőin túl a budapesti, piliscsabai, pécsi, debreceni és szegedi francia tanszékek 9 oktatója, kutatója elemző előadása mutatta be és méltatta Pierre Larousse és Paul Robert munkásságát és fő műveit, Magyarországon is méltón megünnepelve így a francia lexikográfia e két kiemelkedő és újító egyéniségének munkásságát.

Lexikográfiai füzetek 9. (Szerk. Bárdosi Vilmos)

Kiss Gábor: Kérem, mutassa be röviden ezt a két kiadóalapítót, szótárszerkesztőt!

Bárdosi Vilmos: Pierre Larousse egyszerű családba született (édesapja bognár és kovács, édesanyja vendéglős volt), de amint megtanult olvasni, falta a könyveket, tele volt tudásszomjjal, amit szülei úgy igyekeztek kielégíteni, hogy az iskolai órák után különórákra is beíratták. Nem meglepő hát, hogy tanulmányainak elvégzése után tanító szeretett volna lenni. A versailles-i tanítóképzőben kitűnő mesterektől tanult, akik közül némelyiket később, már szótárkiadóként, be is vont a Larousse-szótárak szerkesztési munkálataiba. Négy év múlva hazatért, és tanító lett faluja népiskolájában. A kor és környezete merev pedagógiai szokásai azonban hamar elvették a kedvét a tanítástól. 1840-ben Párizsba költözött. 1852-ben Augustin Boyer-val társulva megalapította a később világhírűvé vált Larousse Könyvkiadót. Az eredeti foglalkozását tekintve szintén tanár társával eleinte korszerű iskolai tankönyveket és tanári kézikönyveket jelentettek meg, amelyekben a hangsúlyt az önállóságra és a kreativitás fejlesztésére helyezték. Az ifjú kiadót azonban nem elégítette ki a tankönyvkiadás. Ambíciói az anyagilag sokkal gyümölcsözőbbnek látszó szótárkiadás felé terelték. Legjelentősebb műve az 1863 és 1876 között egymagában szerkesztett Grand dictionnaire universel du XIX^e siècle [A XIX. század általános nagyszótára] című, 15 kötetes, a nyelvi és enciklopédikus szótártípust kombináló nagyszótára. Halála után a kiadó az alapító szellemében számos sikeres szótárt adott ki. Ezek közül is a legismertebb az 1905 óta évente megjelenő Petit Larousse illustré és az 1970-es évek óta megjelenő egynyelvű értelmező szótár, a Lexis.

Pierre Larousse

Paul Robert 1910. október 19-én született az algériai Orléansville (ma: Chlef) városában. Algírban folytatott jogi tanulmányai befejezése után ügyvédi diplomát kapott, majd Párizsban közgazdasági doktori fokozatot szerzett. Ennek írása közben gyakran okozott neki nehézséget az angol és a spanyol mezőgazdasági szakterminológia fordítása. Már ekkor hiányolta egy olyan új típusú értelmező szótár meglétét, amelyik az analógia segítségével képes csoportosítani az azonos fogalmi körbe tartozó szavakat. A második világháború alatt a hadseregben rejtjelezőként ismerkedett meg mélyebben a francia nyelv finomságaival. E tapasztalatait a háború után a fent említett új típusú szótárának szerkesztése során kamatoztatta. A nyelv analogikus összefüggésein alapuló szótártervezetét bemutatta a korszak kiemelkedő személyiségeinek (Charles de Gaulle, André Malraux, Georges Pompidou), akik munkájának folytatására biztatták. A siker érdekében 1951-ben részvényesek és előfizetők tőkéjét bevonva megalapította saját kiadóvállalatát Société du Nouveau Littré néven, amely 1953 és 1964 között 6+1 kötetben adta ki a Dictionnaire alphabétique et analogique de la langue française című tisztán nyelvi, analogikus értelmező nagyszótárt. A szótár szerkesztési munkálatait eleinte (szinte a teljes A betűt) Paul Robert egy személyben végezte. A megnövekedett kiadóvezetői munka mellett azonban hamarosan kénytelen volt új munkatársakat felvenni. Így kerültek a szerkesztőségbe a francia lexikográfia olyan meghatározó egyéniségei, mint Alain Rey (1928–) és felesége, Josette Rey-Debove (1929–2005), akik a nagyszótár végső arculatának kialakításában az F betűtől már döntő szerepet játszottak. A szótár hosszú címe is Alain Rey javaslatára, de persze Paul Robert egyetértésével változott a mindennapos használatban általánossá vált, szép szakmai és anyagi sikert hozó Grand Robert címre. Az internet korát jóval megelőzve Paul Robert e szótárában valójában feltalálta és sikeresen alkalmazta a szavak közötti összefüggések bemutatásával a mai számítógépes adatbázisokban alapvető hipertext funkciót. Három évvel később – és ötven évvel ezelőtt, 1967-ben – pedig Petit Robert címmel megjelent a francia nyelv azóta is legnépszerűbb, minden év őszén új kiadásban kiadott egykötetes értelmező szótára, amelyről megjelenésekor a Nouvel Observateur újságírója így írt: „Túlságosan kockázatos nélküle élni.” A kiadó ma számos egynyelvű általános és speciális szótára mellett kétnyelvű (angol–francia, francia–angol, olasz–francia, francia–olasz) nagyszótárakat is megjelentet.

Paul Robert

Kiss Gábor: Önnek van kedvenc francia egynyelvű szótára?

Bárdosi Vilmos: Jómagam a Larousse és a Robert szótárakat egyformán nagyra tartom, és naponta használom azokat, különösen elektronikus változataikat.

Kiss Gábor: Milyen hagyományai vannak a francia szótárkiadásnak?

Bárdosi Vilmos: A lexikográfia Franciaországban a XVI. századtól igen magas fokon művelt diszciplína. A szótár pedig a hétköznapi emberek számára is szimbolikus értékű, fontos kiadvány, igazolva ezzel Constantin-François Volnay francia filozófus, orientalista, akadémikus mondását, amely Pierre-Claude-Victor Boiste 1800-ban kiadott Dictionnaire universel de la langue française című híres szótárának címlapján olvasható: „Egy nemzet első számú könyve nyelvének szótára.” A kiadási és eladási statisztikák egyaránt azt bizonyítják, hogy a franciák bensőséges érzelmi viszonyt ápolnak a szótárakkal. A legismertebb szótárak a francia családok nagy többségének könyvtárában megtalálhatók, köszönhetően például annak is, hogy a szótárhasználatra való szoktatás, a szótárhasználati kultúra kialakítása a francia iskolai oktatás szerves része. A francia ember szótárt nem egy életre vesz, hanem a hatalmas szótárkínálatból válogatva az évente frissülő, immár papíron és elektronikusan is megjelenő új kiadásokat rendszeres időközönként megveszi vagy előfizet rájuk (a statisztikák szerint Franciaországban évente 1 200 000 szótárt adnak el). Teszi mindezt azért, mert tudja, hogy a szótár magát azt a nyelvet reprezentálja, koncentrálja, amellyel lényegi, de sosem lezárt kapcsolata van. Tudja, hogy – amint Alain Rey szótárszerkesztő fogalmaz a Petit Robert szótár első borítóján – „amikor a szavakat magyarázzuk, megvilágítjuk a múltat, a jövőbe tekintünk és értelmet adunk a jelenünknek”. Legyen szó bár egynyelvű, kétnyelvű vagy többnyelvű, klasszikus vagy modernebb, általános vagy speciális szótárról, a konkrét céllal bíró szerény terminológiai szójegyzéktől a mindenről mindent elmondó, lenyűgöző enciklopédiáig, szótárak világa fogja keretbe és szervezi szókincsünket és gondolkodásunkat is.

Kiss Gábor: Ha összehasonlítjuk a francia szótárkiadást a magyar szótárkiadással, milyen hasonlóságokat és különbözőségeket állapíthatunk meg?

Bárdosi Vilmos: Franciaországban több kiadó is kiad szótárakat, köztük éles konkurenciaharc folyik, ami egyben biztosítéka a színvonalas szótáraknak. Az általános egy- és kétnyelvű szótárak mellett az élet minden területére találunk speciális szótárakat is. Legfeltűnőbb azonban talán az, hogy az olyan vezető kiadók, mint a Larousse és a Robert, rendszeresen, esetenként évente frissítik például az egynyelvű értelmező szótáraikat. E három tekintetben a magyar szótárkiadás tehát igen jelentős lemaradással küzd.

Kiss Gábor: Mi lehet ezeknek a különbözéségeknek az oka?

Bárdosi Vilmos: Az okok között megemlíthető a két ország szótárpiaci nagysága és a képzett lexikográfusok száma közötti jelentős különbség, továbbá a pénzügyi forráshiány.

Bárdosi Vilmos

Kiss Gábor: Mi, magyarok büszkék vagyunk nyelvünkre. Úgy tartjuk, képszerűségével, kifejezőerejével egyedülálló a nyelvek között. A franciák miként vélekednek saját nyelvükről?

Bárdosi Vilmos: Mindez természetesen elmondható a francia nyelvről is és a franciák is hagyományosan büszkék a nyelvükre.

Kiss Gábor: Az angol nyelv a világban tarol, ma már szinte egyeduralkodó. Ön négy évtizede oktatja az ELTE bölcsészkarán a francia nyelvészetet. Miként változik a francia nyelv iránt az érdeklődés az elmúlt évtizedekben idehaza?

Bárdosi Vilmos: Az ELTE francia szakán szerencsére továbbra is évek óta ugyanannyi, számokban kifejezve 60-70 elsőéves kezdi meg a tanulmányait, tehát kijelenthető, hogy a francia nyelv és a képzéseink iránti érdeklődés töretlen.

Kiss Gábor: A francia nyelvet tanuló magyarok számára Ön szerint melyek a leghasznosabb francia szótárak?

Bárdosi Vilmos: A hatalmas kínálatból nehéz néhány szótárt kiemelni. A már többször említett Larousse és Robert egynyelvű szótárak mellett természetesen nem szabad megfeledkezni a tanuláshoz, fordításhoz nélkülözhetetlen kétnyelvű szótárakról sem, így például a közreműködésemmel is szerkeszett és az Akadémiai Kiadó által kiadott Francia–magyar kéziszótárról.