2022. május 10-én mutatták be Keresztes Zsuzsa In memoriam kocsiszekér című kötetét a Józsa Judit Galériában. Alább olvasható a Lítea könyvesbolt vezetőjének, Bakó Annamáriának a helyszínen elhangzott előadása.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Judit! Kedves Zsuzsa!

Mindenekelőtt köszönöm a megtisztelő felkérést és meghívást erre a könyvbemutatóra, melynek helyszíne hallatán feltámadt és mostanáig a hatása alatt tart a Genius Loci. Ez a varázslatos székelyföldi „féltett kis haza” a multikulti világváros belvárosában Korond, az én édesapám szülőfaluja, nagyszüleim egyetlen otthona, családunk ősi földje. Köszönöm, Judit, hogy így vigyázol rá.

Kinyitottam a könyvet, elolvastam az ajánlást: „Édesapám emlékére”. És most kérem, nem tudván szabadulni a hely szellemétől, engedjenek meg egy pár perces időutazást Korondra, illetve Farkasmezőre, ahol egy Lőrincz Ákos nevű kis székely legényke, egy korondi Ábel őrizte a marhákat nyaranta egy idősebb szolgával a családi munkarendnek megfelelően. Nyár végén hazahajtottak, az utolsó nyári hazaúton a vízmosásban a kövek és göröngyök között alig döcögő szénával megrakott szekér, amit a bakon ülő kicsi Ákos gyerek már nem tudott megtartani, feldőlt. Nagyapám, Dani papó a kalákában érkező segítséggel felállították, megrakták, majd hazavezették a szekeret. Útközben meghozta a döntést az amúgy nagyon okos, értelmes fiáról. Áthajtva a még általam is ismert és megcsodált székelykapun, az udvarra érve Berta nannyót szólította. „Berta! Készítsd az úrfit! Holnap mégis viszem Székelykeresztúrra, az unitárius kollégiumba.” Majd a lesújtó verdikt is elhangzott: „Nem való parasztnak!”

Keresztes Zsuzsa: In memoriam kocsiszekér

A feldőlt szekér tehát mérföldkő volt a kis Lőrincz Ákos életében, mely mesébe illően kiteljesedett. Tanulmányai végeztével, már itt Magyarországon, orvossá avatták, előbb a Weisz Manfréd Művek kórházában, majd 1939-től a zalai olajmezőket tulajdonló MAORT (Magyar–Amerikai Olaj Részvénytársaság) üzemorvosa lett. A II. világháború alatt Korondról két kicsi székely ló vontatta lovas szekérrel Zalába érkező öccseit szponzorálva orvosnak taníttatta őket, hogy aztán az ő gyermekeik és unokáik szintén az orvosi hivatást választva megszülessen egy székely orvosdinasztia. Az 1950-es évek koncepciós olajperei következtében apám hét kis zalai faluból álló körzet, ma úgy mondanánk, családorvosa lett, a falusi létből fakadó kihívásokkal szemben nemegyszer orvosi bravúrt végrehajtva. Amikor megérkezett érte a szekér, ami a beteg házához vitte, kivette a gazda kezéből a gyeplőt, és ő hajtott a szekérrel a házhoz. Amikor nemegyszer a tarlón aratáskor levezetett egy szülést, valószínűleg a felelősség okozta feszültség levezetéseképpen, kivette az aratómunkás kezéből a kaszát, megfente és rendet vágott. Vagyis soha nem feledte a falusi tudást, az embereket, soha nem feledte a bölcsőt, a tiszta forrást, ahonnan jött. Édesapám még kiadásra váró emlékiratának címe: Feldőlt a szekér (de hát tudják, a suszter cipője, a könyves családi archívuma…).

Bakó Annamária, a Lítea könyvesbolt vezetője szubjektív emlékekkel fűszerezve meleg szavakkal méltatta az In memoriam kocsiszekér albumot [TINTA Könyvkiadó archívuma, fotó: Kálmán Ilona]

Elnézést ezért a kis kitérőért, de hogy hitelesíteni tudjam azt a lelkesedést és tetszést, amivel én most Keresztes Zsuzsa könyvét bemutatom, fontosnak éreztem megosztani Önökkel ezt a személyes történetet. Olvasva a könyvet éreztem, ahogy kinyílik a szívem, az agyamba az emlékezetem teli ládájába és belém költözik a szívmeleg erő. Igen, ez egy szívmelengető könyv a benne szereplő írások és azok üzenetei okán. Kimondottam szép vizuális élmény. Feledy Balázs művészeti író remek kis esszéjéből egy összművész Keresztes Zsuzsát ismerhetünk meg. A pontos, tényszerű valóságábrázolással készült rajzokat csodálatosan oldják a benne szereplő írások. Rendkívül érdekes anyagokkal szerepel benne a téma néprajzi és technikatörténeti vonatkozásait feldolgozó Cseh Fruzsina és Takács Zoltán. A szebbnél szebb személyes írásokban mindenki érezni és érteni fogja a szekérnek mint metaforának az értelmét. A gyerekkor, a fiatalság, a rend, a tiszta gondolat, a tiszta levegő, a tiszta forrás iránti vágyakozás, a vidéki lét szépsége egy riasztóan globalizálódó világban.

Ékes László: „Így jár, akit a vidéki élet megtanított arra, hogy meghallja, mit súg a szíve.”

Nagyon szép szemelvényeket fogunk még hallani, ezért a könyv tartalmát nem mesélem tovább.

Ami számomra a másik legszerethetőbb vonása ennek a könyvnek, a szépségén kívül (mint műtárgy), mely szintén az általam szeretve tisztelt Tinta Könyvkiadó érdeme, a különleges nyelvészeti információk, unikális adalékok. Kedves igazgató úr, kedves Gábor, szívből gratulálok a könyvhöz. Javasolnám ilyen körítéssel más témák feldolgozását is, tarkítva nyelvi kuriozitásokkal.

Szívből ajánlom mindnyájuknak az In memoriam kocsiszekér című könyvet!

Bakó Annamária