Humor nélkül nincs tudomány és élet. Ezért is válogattunk a régi Ludas Matyi számaiból olyan kis írásokat, amelyek témája a szótár.

Pötyördi hátradőlt a székében, lehunyta a szemét, és kéjes emlékezéssel csámcsogott:

– Jó kis vacsora volt, nem mondom. Utána felállt az egész asztal és elindult a kert felé.
– Az asztal elindult? – kérdezte csodálkozással Pironcsák. – Talán bizony asztalt táncoltattatok?
– Ugyan! Csak úgy mondom: felállt az egész asztal…
– De hát hogy állhat fel az asztal? Azt tudom, hogy az asztal áll, mondjuk a szoba közepén. De mit értesz azon, hogy az asztal feláll? És elindul a kertbe?

– Bizony elindult. Az „asztal” nemcsak azt a bútordarabot jelenti, amelyen eszünk. Jelenti azokat a személyeket is, akik körülülik, sőt sokszor azt is jelenti, ami az asztalon van: „Dús asztallal várták.”.
– Bocsánat, félreértés. Azt hittem az asztal indult el.
– Úgy is mondtam. Hát azt még sohasem hallottad: „az egész ház kivonult?” vagy: „a csepeli üzemek egyhangúan csatlakoztak a mozgalomhoz”?
– Ne mondd! Micsoda mozgalomhoz?
– Csak példának mondtam. Megtanulhatnál már magyarul.
– Olyan jól beszélek magyarul, mint… a saját anyanyelvemen.
– Jó. Hát akkor azt mondd meg, mi a „szék”?
– Amin ülök.
– Nagyszerű. Csakhogy a szék nem mindig van alattad. Kerülhetsz te is a szék alá.
– Ha leesem a székről.
– Nem. Nem hallottad még azt a kifejezést: „széket ülni valaki felett?” Széket ülnek, azaz bíráskodnak, ítélkeznek. Ítélőszék.
– Vagy árvaszék.
– Azt nem ülik az árvák felett, te tudatlan.
– Bocsánat, félreértés.
– De azért kerülhetsz még te is székre.
– Árvaszékre?
– Nem. Mészárszékre, ahol a marhát levágják a székálló legények.
– Pötyöri! Kikérem magamnak az ilyen tréfát!
– Nem akartalak megbántani. Csak bebizonyítom, hogy nem tudsz magyarul. Például előveszem a most megjelent Értelmező Szótárt, fellapozom és azt mondom: biling.
– Az nem szép.
– Hogy nem szép? Miért ne lenne szép? Biling: az néhány szemből álló szőlőfürt, amit nem érdemes leszedni.
– Bocsánat, félreértés.
– Vagy: cölönk. Tudod, mi a cölönk?
– Hogyne.
– Nos?
– Nem mondom meg. Azért sem mondom meg.
– Mert nem tudod. Cölönk annyi, mint kolonc. Vagy olyan személy, aki akadályoz valakit valamiben: „cölönk az útjában”. „Én karriert akarok csinálni, ahhoz egy imádó csak kölönc” – írja Jókai.
– Én is úgy írtam volna.
– Látod, érted a csíziót!
– Értem. Mit?
– A csíziót. Azaz: ravasz ember vagy. Látod, ha te is forgatnád az Értelmező Szótárt, megtanulnál végre magyarul. És nem dalmahodna benned a tudatlanság.
– Mit csinálna?
– Dalmahodna. Hízna, testesedne. Ez is benne van az Értelmező Szótárban: „Nézd, hogy dalmahodik a menyecske!”
– Lám, lám! Nagy csihés vagy te!
–  Bocsánat. Félreértés. Milyen?
– Nem „milyen”. A csihés az főnév.
– És mit jelent?
– Hitvány, rosszhiszemű.
– És te ezt honnan tudod? Az Értelmező Szótárból?
– Részben onnan. Részben pedig onnan, hogy elég régen ismerlek.

Varannai Aurél

Ludas Matyi, 1959. 626. o.