Miközben elkezdtem írni e sorok első változatát, ritka szép nap volt: 2018. szeptember 26. Hallottam az MR1 Kossuth Rádió Déli Krónikájában, hogy ma van az Iskolatej Világnapja, a Fogamzásgátlás Világnapja és a Nyelvek Európai Napja. Vagy a Nyelvek Európa-napja? Esetleg az Európai nyelvek Napja? Merthogy e ritka, remek, páratlan, hármas együttállást az EU meg a Világ hirdette meg, és nyilván nem magyarul, ebből kifolyólag nem tudom ki és mit mire mennyire fordított – ferdített?

Régóta hallom, olvasom, látom a hazai és a nemzetközi területekről szóló napi közszolgálati beszámolókat csakúgy, mint a korábban tettre készen művelt szakterületeim kamarai közleményeit, havi lapjait (Mérnök Újság, Fizikai Szemle, Épületgépész stb.). Természetszerűleg szoktam máshonnan származó betűket is olvasni. Korábban napilapokat, cégtáblákat, kirakatokat, hirdetéseket is; manapság kényszerűen csak kommunikálnak, esetleg infokommunikálnak velem a médiák meg a médiumok mediátorai. Logókkal, a SmartCity számtalan tudat- és nyelvromboló csatornájából áradó nyelvi szeméttel etetnek az ügyeletes MasterChef VIP műsorok sztárjai. Sajnos, e tekintetben egyik szerkesztőség sem lóg ki a sorból sem jobbra, sem balra. A szerkesztőbizottságoknak ugyan némi mentségéül szolgálhat, hogy gyakran a magyar törvények és kormánytisztviselők szavaiból, a minisztériumok nevéből és rendeleteik stb. szövegéből meg a honi egyetemek, esetleg akadémiák auditált tanszékeinek és tantárgyainak megnevezéseiből idéznek (hadarva, makogva-motyogva vagy betű szerint). Ám az innovációt, tendert, projekteket, konzorciumot, a BSc, MSc és PhD habil-vizsgás manegerek és humánerők andertús endzsióinak, a hivatalos keresztnév-/utónévválaszték extrém nyelvi szennyáradatát, az impaktokat és kompaktokat is elfogadhatatlannak tartom. Különösen akkor, amikor a dizájnos sztárkampuszon mentorálók, az ösanban szlófúdot shoppingolók és egyéb executive operátorok az assistantokkal együtt, csak úgy mellékesen, nemcsak a katedráról, hanem önzetlenül, számtalan szakmai helyen és egyéb újságban is terjesztik sok tétlen célszemély közreműködésével az indokolatlan, érthetetlen, „szakmaiságnak” vagy a legújabb újdonságnak kinevezett izéiket. Természetesen nem a tranzisztorok, transzformátorok, ionok, bozonok és társaik magyarítatlanságát kifogásolom. A teljesen kétnyelvű oklevelek, hirdetések és egyéb írások ellen sincs semmi ellenvetésem. De nem kérek az előkelősködő, tudományoskodó preferátumok szettjeinek tendenciózus, limitálatlan használatából meg a wörksopos TEAMS-WORK fesztiváljaiból sem. Hivatalosan védjük határainkat, és aggódunk a környező országokban élő magyarok ottani anyanyelvhasználatát korlátozó intézkedések miatt, de a hazai bennszülöttek nyelvrontása és tudatgyilkolása sokak napi főfoglalkozású, állami rutinfeladata. Akkor is, sőt annál inkább, ha szót se szólunk – teszünk ellene. Nehezményezem az akár linkségből, lustaságból, akár hagyományápolásnak álcázott, az eredeti latinra, akár az átvevő utódokra való hivatkozásokat is. Igaz, az eredeti angol szöveg szótárazásakor igencsak kemény fejtörő és babra munka egy-egy angol szónak megfeleltetett, olykor 15–30 magyar árnyalatból kiválasztani a kívánatost, az odaillő hazait.

Az alábbiakban a 2026 első félévében a TINTA Könyvkiadó kiadványairól írt recenziókat gyűjtöttük össze, kiemelve egy-két lelkesítő mondatot is belőlük:

Klaudy Kinga: Fordítástudományi dilemmák a 21. század elején

„A válogatott fordítástudományi tanulmányok alcímet viselő kötet kívül-belül illeszkedik a szerző életműsorozatába.”
„Nem ismerek még egy olyan szerzőt, aki tudományról ennyire természetesen és közérthetően tudna írni.”

Nagy Nóra, Fordítástudomány 2026/1.

* * * * *

Az írás eredeti megjelenési helye: Fordítástudomány, (2026) 28. évf. 1. szám. 201–204.

A Válogatott fordítástudományi tanulmányok alcímet viselő kötet kívül-belül illeszkedik a szerző életműsorozatába: a 2007-es, borítóján kék peremcsíkos, húsz év tanulmányaiból válogatott Nyelv és fordítás és a 2020-as, borítóján bordó peremcsíkos Tézisek a fordítástudományról kötet után a Fordítástudományi dilemmák a zöld színt hozza az olvasó látóterébe. A 2020 és 2024 között született, szaklapokban megjelent tanulmányok javított másodközlését találjuk itt. A „dilemma” szót a szerző rögtön az I. fejezet bevezetőjében „töprengésekre, gondolatokra” helyesbíti, hogy elkerülje a szó meglepő, ÉrtSz. szerinti ’kellemetlen, kínos’ mellékzöngéjét (17,18).

A cikkek témáinak széles köre miatt nehéz lenne egy recenzió terjedelmében sorban végighaladni rajtuk, ezért az érdekességeket igyekszem kiemelni.

Klaudy Kinga, a kötet szerzője

Ki ne ismerné azt az utastársunkat, aki ha megkérdezik tőle: „Leszáll a következőnél?”, így válaszol: „Leszállni nem szállok, mivel nincs szárnyam, legfeljebb lelépek!”

Hogy ez micsoda: kedélyeskedés vagy okoskodás, soha nem tudtam eldönteni. Talán mind a kettő.

Most Babits Kártyavár című művében elém került ennek a közkeletű, jellegzetesen városi (mert a tömegközlekedési esz­közök használatához kötött) szellemeskedésnek egy meglepően korai, talán a legelső írott adata. A regény 25. fejezetében az új­városi, azaz újpesti villamosjárat kalauza így szól az utashoz: „Szálljon le, néni, nem látja, hogy itt a végállomás?”, mire az „hamisítatlan újvárosi szóviccel felelt: – Nem szaallok én, hogy szaallnék? nem vagyok én madaar... Szaalljon az újvaarosi pol­gaarmester...”

„A Pista már okézta ezt a dolgot?” E mondatot, be kell vallanom, nem a saját fülemmel hallottam, hanem egy újságcikkben olvastam, ott idézte valaki mint a mai beszélt nyelvre jellemző adalékot.

Az amerikai angolban és ennek hatására szerte a világon az oké azt jelenti, hogy rendben van, jól van vagy egyszerűen: igen. Az OK betűszó valószínűleg egy XIX. századi elnökválasz­tási szlogen rövidítésére megy vissza (akit ez részletesebben is érdekel, elolvashatja Országh László cikkében, a Magyar Nyelvőr 1974. évi 1. számában, illetve blogunkon, ITT). Ha tehát oké valami, akkor jóvá van hagyva. Ennek nyomán hamar kialakult a bizalmas stílusú élő­beszédben az okéz igei származék is. A nemzetközi légi forgalom zsargonjában az okézza a jegyet kifejezés azt jelenti, hogy valamely légi járatnak egy bizonyos helyét, ülését valakinek a számára lefoglalja, s ezzel az illető repülőjegyét mintegy érvényesíti, véglegesíti. Természetesen van okéztat kifejezés is, azaz 'repülőjegyet érvényesíttet'.

Megjelent: Alkalmazott Nyelvtudomány, XXV. évfolyam, 2025/2: 236-239.

A szerző legújabb tananyaggyűjteménye a leendő pedagógusok nyelvi tudatosságának fejlesztését célozza meg, ugyanis elsősorban ők felelnek majd a diákok nyelvről és nyelvhasználati jelenségekről való explicit tudásáért. Az előítéletektől és nyelvi babonáktól mentes osztálytermi kommunikációhoz elengedhetetlen a tudatos (ön)reflexió készségének elsajátítása, valamint a vonatkozó szakirodalmi ismeretek megléte. Ennek érdekében a kötet korszerű, kreatív, szemléletformáló feladatokkal készteti arra a jövő tanárait, hogy megfigyeljék a személyes környezetük nyelvi jelenségeit, reagálva a tapasztalt nyelvi sokszínűségre. A feladványok tudatosan építenek arra, hogy nemcsak a tanulók, hanem maguk a tanárképzésben részt vevők is eleve rendelkeznek regionális nyelvi háttérrel. A kiadvány a szerző több évtizedes köznevelési és felsőoktatási tapasztalatainak gyümölcse. Öt fejezete részben a pedagógusképzés szociolingvisztikai szemléletet serkentő segédanyagait, részben pedig korábban publikált anyanyelv-pedagógiai feladatokat, tanítási ötleteket és ismeretterjesztő írásokat gyűjt egybe.

Az első fejezet (9–21) főként megfigyelésre épülő feladatok segítségével mutat rá olyan hétköznapi nyelvi jelenségekre, mint a köszönési formák életkori meghatározottsága, a kérdések pragmatikai funkciói, a szórakoztató média diskurzusjelölő-használata, a reklámok nyelvhasználata vagy éppen a bókolás kommunikációs szituációjának kultúraspecifikus megvalósulásai. Különösen korszerűek és hasznosak a kritikus szemlélet formálásában azok a feladatok, amelyek a ChatGPT-vel íratott tudományos és lírai szövegek elemzésén keresztül érzékeltetik a csevegőrobot lehetőségeit és korlátait.

A bronzalak, aki 41 éven keresztül lengette zászlócskáját Budapest déli kapujában, tavaly szeptemberben elhagyta talapza­tát: elszállították a bukott szobrok gyűjtőtáborába (jaj, de csúf szó! mondjuk: skanzenjébe). Elvégre ez nem olyan város, mint az, amelyikben Churchillnek és Gandhinak egyszerre lehet szobra. De most ne politizáljunk, csak „nyelveljünk”, ahogy Karinthy Cini tette úgy huszonöt-harminc évvel ezelőtt!

Megjelent: Anyanyelv-pedagógia, XIX. évfolyam, 2026/2: 74-77.

A szótárak a szókincsfejlesztés hatékony eszközei, fontos segédeszközök az anyanyelv-elsajátításban és az oktatásban. A szótár használata segít abban, hogy a nyelvhasználó a szavak jelentéseit a különböző kommunikációs helyzetekben megfelelően alkalmazza. A szótár nemcsak a szavak állandósult (lexikalizálódott) jelentéseit magyarázza meg, hanem hozzájárul a már ismert szavak konkrét szövegekben aktualizálódott (kontextuális) jelentésének a megértéséhez is.

Az ellentétes fogalmakat megnevező szavak

A Magyar ellentétszótár. Ellentétes jelentésű szavak szótára a Tinta Könyvkiadó kiadványának harmadik, változatlan utánnyomása 2024ben jelent meg Temesi Viola főszerkesztői közreműködésével. A szótár előszavában Kicsi Sándor András felhívja a figyelmet az ellentétes dolgok megnevezésének a fontosságára az ókortól napjainkig: „A mitológiáktól és az epheszoszi Hérakleitosztól az alkimistákon át Carl Gustav Jungig a filozofikus spekulációk leghálásabb témái közé tartozik az ellentétes fogalmak egymástól való távolságát, az ellentétes dolgok, tények, állapotok események egymást váltó természetét elemezni. […] Az ellentétek tagjai maguk is ambivalensen viselkednek: két valaminek egyszerre mutatják közelségét és távolságát. Az ellentétpárok ugyanis hasonló disztribúciót (elosztást) mutatnak, hajlamosak nagyon hasonló környezetben felbukkanni. Így a szótévesztésnek, nyelvbotlásnak is tipikus eseteként tartják számon, hogy valaminek az ellenkezőjét mondja ki az illető” (Kicsi 2024: 5).

Temesi Viola: Magyar ellentétszótár – Ellentétes jelentésű szavak szótára

Megjelent: olvassbele.com, 2026. 06. 18.

E. Bártfai László csend-könyve – immár az ötödik – a csenddel foglalkozó tanulmányokat tartalmaz, amiket a választott cím foglal keretbe. Valamennyi a hallgatásnak mint hitelességnek egy-egy alesete.

E. Bártfai László

A Párbeszéd az Úrral kismonográfiának is beillik, 2022-ben Tinta Kiadó Iránytű sorozatában önálló kötetben is megjelent. (A szöveget a szerző a mostani kiadás számára több ponton megváltoztatta, kiegészítette, esetenként kiigazította.) A tanulmány az Istennel folytatott párbeszéd lehetséges eseteinek számbavétele. Minden kommunikációnak előfeltétele, hogy a megszólító nem kételkedik a megszólított létezésében. A helyzet sajátosságára Wittgenstein világított rá egyik grammatikai megjegyzésében: „Nem hallhatod az Istent valakihez beszélni, csak akkor hallhatod őt, ha te vagy a címzett.” Az Isten-tapasztalat fenomenális tapasztalat, lényegéhez tartozik, hogy csak egyes szám első személyű, belső perspektívából létezik. A megállapítás a fenomenális mentális állapotok mindegyikére igaz. Például aki nem látott még almát, nem tudhatja, hogy milyen egy érett, piros almát észlelni, milyen beleharapni, milyen utána vágyakozni stb. A misztikus tapasztalatok is fenomenálisan reálisak. Az Istennel folytatott imaszerű párbeszéd csendben zajlik, ahogy Weöres Sándor fogalmazott Középkori joculator (1969) című versében:

Az Isten én vagyok
hallgatok, mégis halljatok.

Hajdanában, mielőtt a feliratokat nem magyar ajkúak (és analfabéták) számára is érthető szimbólumokkal váltották fel, a vendéglőkben, mozikban stb. az ún. legkisebb helyiség ajtaján ezek a szavak díszlettek: Hölgyek – Urak. Mert így valahogy udvariasabban festett, mint ha ezt írták volna ki: Nők – Fér­fiak.

Napjainkban mintha feléledőben lenne ez a modoros finomko­dás. Miközben nők füle hallatára arcpirító trágárságok hangzanak el utcán, járművön, társaságban, némely nyilatkozók és ripor­terek óvakodnak nők-nek nevezni a nőket, férfiak-nak a férfia­kat. Hiszen úgy olyan közönséges! Mennyivel szebb, sőt korsze­rűbb így mondani: hölgyek és urak.