Anya-nyelv-csavar alátét nélkül.

TINTA blog

Önbecsülés

Szó-lélek-közelítés XLI.

Az egész világ helyett imádlak,
Te hű, te jó, te boldogtalan,
Te szép, kit a buták meg nem láttak:
Te: Én, szegény Magam.”
                                                  Ady Endre

Figyelemre méltó összeállítás az önbecsülés tíz alapigazsága:

  1. Az önbecsülés nem egyenlő az egoizmussal.
  2. Egészséges gondolkodással a megoldások foglalkoztassanak, de nem vagy mindentudó.
  3. Légy büszke arra, amit elértél, és ne kritizáld magad azért, ami nem sikerült.
  4. A sikertelenségeidet tekintsd tanulási folyamatnak, és haladj túl rajtuk.
  5. Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy.
  6. Ne kérj többet magadtól, mint amit nyújtani tudsz.
  7. A hibáidat ne rejtsd el, általuk tapasztalatot szerzel és tanulsz.
  8. Foglalkozz magaddal és a szükségleteiddel kellő mértékben.
  9. A saját szemüvegeden keresztül nézd a dolgokat, ne a másokén.
  10. Először mindig pozitív visszajelzést adj. Csakis utána jöhet a negatív.

Az önbecsülésünknek létezik egy alapszintje: mintha öröktől fogva éreznénk önmagunk alapértékét. Olyannak éljük meg magunkat, akinek fix pozíciója van egy láthatatlan belsőérték-skálán, ami a nagyon értéktelentől az igen értékesig terjed. Ez a belső mutató mintha különböző minőségeink összesítését mutatná. Idegrendszerünk kezdettől nagy súllyal raktározza el az én stabilizálását támogató élményeket.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/10/Ferenczy_Mad%C3%A1rdal.jpg
Ferenczy Károly: Madárdal

Tovább olvasom

Visibál

Grétsy László nyelvi ismeretterjesztő írásai I.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. március.

Szeged felé visz az intercity, s a kényelmes ülésen elterpeszkedve lapozgatom az utasok okítása/szórakoztatása végett több példányban is „kihelyezett” tetszetős kiadvány, a Mix Magazin legújabb számát. Éppen közismert embereknek egy karácsonyi szokásaikat, a karácsonynak hol, hogyan, kivel-mivel való eltöltését firtató körkérdésre adott feleleteit olvasgatom, amikor megakad a szemem egy szón. A Duna Televízió elnökének válaszából idézek néhány sort: „Amióta az eszemet tudom, nagy ünnep nálunk a karácsony. ... A szobát ellepik a haszontalan és hasznos ajándékok, felcicomázott pakkok, mert mindenki mindenkinek ad, de a felnőttek számára a legnagyobb élmény ezúttal a két új családtag visibálós álmélkodása lesz.”

https://purewows3.imgix.net/images/articles/2020_11/best-christmas-songs-for-kids.jpg?auto=format,compress&cs=strip

Visibálós! Milyen különleges, mégis kifejező szó! Szótáraink nem ismerik, de mégis teljesen nyilvánvaló, hogy a szóban forgó két kis unoka boldog visongására, visítozására, kiabálására utal vele a használója. A „kétéves Lackófickó és a kilenc hónapos, örökmozgó szépség, Luca” visibál, azaz visong, visítozik, kiabál, kiáltozik örömében.  Bennem, a nyelvészben ugyanakkor az tudatosul egy pillanat alatt, hogy íme, egy aránylag ritka, de nagyon is beszédes szóalkotásmódunk egyik érzékletes példájával találkoztunk, s egyúttal gazdagodtunk is általa. Ez a szóalkotásmód a szóvegyülés, amely azt a nyelvi folyamatot jelöli, amelyben két rokon vagy azonos értelmű szó egyszerre nyomul a beszélő tudatába, ezért aztán kimondásukkor a két szó hangalakja összevegyül, egymásba fonódik. Első, pillanat szülte előfordulásakor ez voltaképpen úgynevezett hapax legomenon, egyszeri, egyedi forma, amely csupán a véletlennek köszönheti létét, de hogyha meg is ismétlődik, másnál is felbukkan, majd egyre többen élnek vele, akkor társadalmi érvényűvé válik, köznyelvünk teljes értékű szava lesz belőle.

Tovább olvasom

Lasszó szavunk eredete

Országh László szótárszerkesztő nyelvészeti írásai XXIII.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 94. évf. 1970., 235236. oldal.

Hatvan évvel ezelőtt, a Magyar Nyelv 1910-i évfolyamában Bérezik Árpád A magyar szókincs pusztulása c. cikkében még szomorúan állapította meg, hogy a spanyol eredetű lasso a városi nyelvben kiszorította a magyar pányva szót. Ugyanezt jegyezte meg a harmincas évek közepén a Magyarosan 4. évfolyamban a B. G. jelzésű cikkíró.

A helyzet azóta teljesen megfordult. A lasszó szót ma már egyre ritkábban halljuk. Talán csak az idősebb nemzedék tagjainak él még az aktív szókészletében, azokéban, akik harminc-negyven éve voltak fiatalok. Akkoriban a szót serdülő ifjúságunk körében a vadnyugati filmek és a cowboytörténetek terjesztették el. Azóta, jó huszonöt éve, ez a fajta szórakoztató anyag kiszorult mozijainkból és ponyvairodalmunkból, ami által a szó elvesztette táptalaját, és ritka idegen elemmé vált. Siettette ezt a folyamatot az is, hogy a Magyarországon valaha használatos pányvát csikósaink és lótenyésztési szakembereink sohase nevezték lasszó-nak, tehát hiányzott a szó életben maradásához a mesterségbeli megszokottság tárgyi alapja is. (Ez utóbbinak fennállása biztosítja mindmáig a tipli, spachtli, slicc, glejchni és hasonló mesterségszók szívós továbbélését.)

https://s22658.pcdn.co/wp-content/uploads/2019/04/Charlie-Russell-copy.jpg

Tovább olvasom

Miért halnak ki a nyelvek?

Interjú a Kihalt nyelvek, eltűnt népek című könyv szerzőjével, Kicsi Sándor Andrással

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Cultura.hu, 2014. március 14.

“A történelem során ezerszám születettek és tűntek el nyelvek. Zömükről semmilyen ismeretünk nincs, ráadásul egy eltűnt nyelvről a mai nyelvészet eszközeivel megszerezhető ismeret hiányos marad.”

A napokban (2014 - a szerk.) jelent meg a TINTA Könyvkiadónál Kicsi Sándor András tollából a Kihalt nyelvek, eltűnt népek című könyv. Ebből az alkalomból beszélgetett vele Cserháthalápy Ferenc.

A Kihalt nyelvek, eltűnt népek című könyv 100 kihalt nyelvet ír le. A kötetben ismertetett eltűnt népek és nyelvek között vannak a történelmi tanulmányok miatt sokak számára ismerősen csengők is: akkád, avar, besenyő, dák, etruszk, gót, hun, jász, kun, latin, ószláv, sumer, szanszkrit, vandál. Megtaláljuk jó néhány olyan kihalt nyelvnek is a bemutatását, melyekkel sokan most találkoznak először, hiszen valamikori beszélőik vagy Európától távol éltek, vagy nem voltak a világtörténelem fontos szereplői.

A kötet végén Földrészenkénti mutató található, amelyből megtudjuk, az ismertetett kihalt nyelvek közül hány található az egyes kontinenseken: Afrika 5, Amerika 6, Ausztrália–Óceánia 1, Ázsia 49, Európa 39.

https://cultura.hu/wp-content/uploads/2014/03/cultura-kihalt-nyelvek-egybe-terkep-1.jpg

Cserháthalápy Ferenc: Honnan jött a könyv ötlete?

Kicsi Sándor András: Egyértelműen a TINTA Könyvkiadó ötlete volt, Kiss Gábor kiadóvezető keresett meg a felkéréssel. Analógiaképpen persze érdekes, hogy a kihalt nyelvek ügyét Németországban az esetenként merészen újat vállaló müncheni C. H. Beck kiadó karolta fel. Beckék annak idején a kulturális szótár műfajának kialakítói közé tartoztak.

Tovább olvasom

Demokrácia szavunk eredete

Országh László szótárszerkesztő nyelvészeti írásai XXII.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 94. évf. 1970., 235. oldal.

E szónak első előfordulását nyelvünkben a TESz. 1790-re teszi, és Kazinczy Ferencből vett szövegrészlettel igazolja. A szó azonban már jóval korábban, 1612-ben megtalálható a magyarban, egy angolból fordított műnek olyan mondatában, mely szinte értelmező szótári pontossággal körül is írja a szó jelentését: „Democratia, az az: az köznepnec uralkodaʃa.” A műnek, melyben e passzus a 78. lapon előfordul, rövidített címe BAΣIΛIKON ΔΩPON, Az angliai, scotiai, franciai és hiberniai Első Jacob kiralynac, az igaz hitnec oltalmazojanac, &c. Fia tanitaʃaért irtt Királyi Ajandeka. Az Edinburghban ugyanezen görög betűs címmel 1599-ben megjelent, a trónörökös okulására írott munkát Szepsi Korotz György fordította magyarra. Nyilván a magyarországi egyházpolitikai harcokban kívánta fegyverül használni.

A sors iróniája, hogy a demokrácia neve és fogalma azon Stuart Jakab (James) „királyi ajándéka” volt a magyar nyelvnek, aki éppen arról volt nevezetes, hogy nagyon kevés megértést tanúsított a demokrácia eszményei iránt.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7d/James_Stewart_%28c._1531-1570%29.jpg

Tovább olvasom

Mi az ajándék?

Szó-lélek-közelítés XL.

„Ha életed nem ad örömet másoknak, hogyan is várhatod el, hogy szíved örömet adjon neked?” (Sri Chinmoy)

A magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint az ajándék köznyelvi jelentése: valakinek ingyen, főképp szeretetből vagy figyelmességből adott dolog. Választékos kifejezésként: számunkra nagyon értékes, fontos dolog („a sors ajándéka”). Ahogyan Gerald G. Jampolsky fogalmaz: „Minden ember, akivel találkozunk, életünk minden eseménye a javunkat szolgálja, tehát ajándék, jóllehet a maga idejében ezt nem mindig ismerjük föl.” Az ókoriak hite szerint, Hippokratész alapján: „A bölcsnek tudnia kell, hogy az egészség az ember legnagyobb ajándéka, és meg kell tanulnia, miként kovácsolhat hasznot a betegségből a gondolatai révén.” A harmadik jelentéskörben állítmányként, az ajándék kifejezést bizalmas árnyalattal alkalmazzuk a nagyon olcsó árura. Összetett szószerkezetek előtagja is lehet: ajándékbolt, ajándékcsomag, ajándékkosár, ajándékkönyv, ajándékműsor. ajándéktárgy, ajándékutalvány.

Az idők során, mondhatni, intézményesült az ajándékozás szokása. Bizonyos ünnepnapokhoz kötődött, személyes jellegűekhez, mint név- és születésnap, gyermek érkezése, fontos családi, kapcsolati, illetve tevékenységekhez köthető évfordulók, elért siker, pozitív tevékenység.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/13/Anthonyvandyckselfportrait.jpeg

 A. van Dyck: Önarckép napraforgóval – a napraforgó királyi patrónusát jelképezi, a keresztbe vetett aranylánc pedig a tőle kapott ajándék

Tovább olvasom

Balassa József: A nyelvek élete

Balassa József: A nyelvek élete
TINTA Könyvkiadó, 2014
270 oldal, 2990 Ft

Érdekes és tanulságos szellemi utazásra invitálom az olvasót a nyelvek múltjának, jelenének, változásának tanulmányozása során. A tudós szerző 1938-ban kiadott könyvének legtöbb megállapítása ma is érvényes. Ajánlómban kitérek arra is, hogy az első kiadás óta lezajlott világháború, a beállott társadalmi, politikai és technológiai változások milyen befolyást gyakoroltak a nyelvek életére. Mivel a szerző a nyelvtudománynak gyakorlatilag minden vonatkozását elemzi, csak szemezgetni tudok a legfontosabb megállapításokból.

Nyelvnek nevezzük egyrészt az egyén beszélőképességét, másrészt annak a szókészletnek, nyelvtani rendszernek összességét, amely egy nép gondolatait kifejezi. A hangos beszéd azonban nem egyedüli kifejezésmódunk. Az egyén minden olyan tevékenysége, amelynek célja, hogy gondolatait, akaratát vagy érzelmeit más egyénnel közölje, építőköve az emberek közötti kapcsolatrendszernek. Érdekes és fontos kapcsolat áll fenn a nyelv és a gondolkodás között. Gondolkodás nélkül nyelv nem fejlődhet ki. Gondolkodás nélkül nincs meg az a késztetés, amely az egyént beszélésre bírja. A gondolkodás megelőzi a nyelvi kifejezés képességét, mert gondolatainknak nem tudunk szabatos nyelvi formát adni. Azt sem szabd figyelmen kívül hagyni, hogy a beszélt nyelvre lefordított gondolat nem pontosan az, ami tudatunkban volt, mint ahogy egy fordítás sem azonos az eredetivel.

A nyelvek élete

Tovább olvasom

Meccs és maccs szavaink eredete

Országh László szótárszerkesztő nyelvészeti írásai XXI.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 93. évf. 1969., 481–483. oldal.

1. Sportnyelvünknek ez az egyik legrégibb angol eredetű szava, mely már közel száznegyven éve előfordul forrásainkban. A match szó az angol nyelv ősi germán rétegéből származik, s jelentése a középkorban ’valakinek képességekben méltó párja’, ’valakivel egyenlő értékű küzdőfél’ volt. Ez a jelentése mind a mai napig él az angolban. Csak a XVI. század közepén alakult ki a szónak ’mérkőzés’ jelentésváltozata, két személynek vagy két csoportnak, testületnek versengése valamilyen testgyakorlatban, sportban vagy egyéb, erőkifejtést igénylő műveletben. A reneszánsz kori angol forrásokban még többnyire csak alkalmi íjász match-ekről esett szó. (Ez volt akkor a közembereknek az államhatalomtól támogatott, nemzetvédelmi fontosságú sportja.) A későbbi századokban, főleg a XIX.-ben inkább labdajátékosok (futballisták és krikettezők) állandó egyesületeinek pontosan szabályozott formában lefolytatott küzdelmeiről tudnak az angol források. Nem kevés adat szól Angliában ökölvívó-, golf- és biliárd-match-ekről is. Az amerikai nyelvterületen e korban néha lóversenyeket is neveztek match-nek. A szónak egyéb jelentései e helyütt érdektelenek.

https://images.unsplash.com/photo-1538432091670-e6b79bd9bffa?ixlib=rb-1.2.1&ixid=MnwxMjA3fDB8MHxwaG90by1wYWdlfHx8fGVufDB8fHx8&auto=format&fit=crop&w=1032&q=80íjász match

Tovább olvasom

Ne vedd komolyan! Vagy mégis?

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Tudomány 182(2021)8, 1131–1133 

Nagyon sok szó esik manapság a diszciplínák közötti viszonyokról. Míg a magánéletben, ha nem is kizárólagos, de többségi preferencia a monogámia, addig a tudományban többnyire elismerés övezi a poligámiát. Így például az én szakmám, az eredendően politikatörténet-centrikus, az államok közötti kapcsolatokra koncentráló történettudomány az elmúlt mintegy másfél évszázad során termékeny viszonyba keveredett a filozófiával, a közgazdaság-tudománnyal, a pszichológiával, a szociológiával, az antropológiával, az irodalomtudománnyal és így tovább. A fáradhatatlan, vonzerejét nem vesztő Klió viszonyai korántsem voltak plátóiak: megszületett többek között a gazdaságtörténet, a társadalomtörténet, a pszichohistória, az emóciók története, sőt, a hálózatok problémáit vizsgálva a matematikával is összeszűrte a levet, s így a kliometria kistestvéreként megkapta a hálózattörténetet.

Egy csábítónak azonban csak ritkán enged Klió, ez pedig a humor. A humornak is van persze története, de ez nem új minőséget teremtő kapcsolat. Milyen a kapcsolat más tudományágak és a humor, és általában a tudomány és a humor között? Erre kapunk választ egy 65 éve monogámiában élő neves magyar tudóstól, Szentes Tamástól, a globalizálódó világgazdaság múltját, jelenét és jövőjét tág perspektívában kutató gondolkodótól, aki a közelmúltban megjelent könyve előszavában a következőket írja: „Ami… a tudomány és a humor viszonyát illeti, bátorkodom kijelenteni, hogy a tudomány művelése kellő humor és önirónia nélkül nemcsak megalapozatlan elbizakodottsághoz, sőt nagyképűséghez vezet, hanem olyan valamiféle örök és univerzális igazság kereséséhez vagy pláne meglelésének tévhitéhez, amilyen a valóságban nem létezik. Sőt, viszi tovább a gondolatot a világhírű tudós, aki jóval több mint fél évszázada oktatóként, kutatóként és számos nemzetközi szervezet munkatársaként, tanácsadójaként foglalkozik a globális gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek dinamikájával, „…az életünkben, mindannyiunk életében tapasztalható visszásságok, bosszankodások, csalódások enyhítésére, sőt a katasztrófák s szenvedések könnyebb elviselésére is a legjobb gyógyszer a humor, még akár a morbid humor is”.

Szentes Tamás (Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás)

Tovább olvasom

A nyelvészethez és a szófejtéshez mindenki ért?

Interjú Zaicz Gábor szótárszerkesztővel

A közelmúltban jelent meg a TINTA Könyvkiadónál az Etimológiai szótár második, bővített kiadása. Ebből az alkalomból beszélgetett Zaicz Gábor főszerkesztővel a Katolikus Rádió riportere, Nagy György András. Az alább közreadott szöveg a 2021. augusztus 22-én elhangzott riport szerkesztett változata.

Kezdjük egy személyes kérdéssel. Miért fordul valaki a tudományos pályáján az etimológia felé?

Életem két szakaszra osztható. Az ELTE magyar–orosz–finnugor szakának elvégzése után az első 25 esztendőt az MTA Nyelvtudományi Intézetében töltöttem. A magyar nyelvtörténeti osztályon egy szófejtő szótár készült: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a szakirodalom TESz.-ként rövidíti), és ebben én készítettem a finnugor eredetű szavaink szócikkeit. Alighogy megjelent – 1976-ban – e mű 3., befejező kötete, Benkő Loránd akadémikus, munkálataink vezetője egy idegen nyelvű kiadást javasolt, és az 1990-es évek elején napvilágot látott a kétkötetes Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (rövidítve EWUng.). Ebben a finnugor szócikkeken kívül én írtam a török jövevényszavakat tartalmazó szócikkeket is (ugyanis az egyetem után három év alatt elvégeztem a török szakot is).

Ha jól tudom, tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is, mesélne erről az időszakról?

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem megalakulása után, az ún. Bokros-csomag áldozataként én is az új egyetem munkatársa lettem, az itt alakult finnugor tanszék egyik vezetője. Ma is, nyugdíjasként tartok előadásokat, ill. vezetek szemináriumokat a magyar szakos hallgatóknak. Részben az én egyetemi munkám eredményeként alakult meg Piliscsabán a finnugor tanszék. Ezen a szakon másfél évtized alatt több mint 30 hallgató szerzett diplomát, tízen pedig abszolutóriumot. Munkásságom mintegy négyszáz tételből áll. Ebből hozzávetőlegesen száz a mordvin nyelvvel kapcsolatos (amely a finnhez viszonylag közel álló nyelvrokon), a többi pedig a magyar nyelvtörténettel és a nyelvtudomány történetével.

zaicz-gabor.jpegZaicz Gábor

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása