Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 97. évf. 1973., 350–351. oldal.

Blogunkon nemrég volt szó arról (Szendvics szavunk eredete), hogy az angol nyelvben sandwich man-nek nevezik azokat az embereket, akik hátukra és mellükre erősített nagy reklámtáblákkal járkálnak az utcán. Szemere Bertalannak már 1840-ben feltűntek a londoni utcák e jellegzetes figurái, de sem az ő könyve, sem mások úti beszámolói nem használták az angol szót e jelenség leírására. (Toldy Géza 1910-i Szerecsenszótárában a találó „ballagó hirdetés” elnevezést javasolta.)

Ballagó hirdetés, azaz szendvicsember

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 96. évf. 1972., 93–96. oldal.

Ez a szó személynévből ered. Az így nevezett ennivaló „feltalálójáról”, a fogalom megalkotójáról kapta nevét. Keletkezése történetét egy francia utazó, Pierre Grosley írta le Londres (1770) c. könyvében. Grosley 1764–65-ben tartózkodott Londonban, s ott hallotta John Montagu pár évvel korábban történt esetét, mely szájról szájra járt a brit fővárosban. Ez a dúsgazdag angol főúr (1718–1792), címe és rangja szerint Sandwich grófja (earlje) nemcsak az admiralitás első lordja volt (azaz körülbelül haditengerészet-ügyi miniszter) és rossz hírű, korrupt politikus, hanem szenvedélyes kártyás is. Egy alkalommal 15 óra hosszat játszott megszakítás nélkül. Hogy ne kelljen még étkezés céljából se letenni a kártyát, a játék közben támadt ötlettel utasította inasát, hogy szeljen le két karéj kenyeret s tegyen közéjük egy-két szelet sonkát vagy hideg sült marhahúst. Ebből kártyázás közben is lehet jókat harapni. Így született meg az első szendvics. Gibbon, a történetíró már 1762-ben kis kezdőbetűs közszóként említette naplójában a sandwich-et a londoni kávéházi harapnivalók között. A megnevezés gyors elterjedésében szerepe lehetett mind a találmány ötletes újszerűségének, mind a lord közismertségének és a sokat emlegetett keletkezéstörténeti anekdotának. Utal erre egy múlt század eleji rigmus is (idézi E. Weekley: The Romance of Words, 1912, a III. fejezetben), mely lord Sandwich nevét összekapcsolja lord Spencerével, akiről egy fajta kurta kabátkát neveztek el (vö. Nyr. 95: 366). „Two noble earls – mondja a versike –, The one invented half a coat, The other half a dinner”. (Két nemes lord... az egyik feltalálta a félkabátot, a másik a félebédet.) A sandwich fogalma és vele a szó távoli országokba és sokféle nyelvbe jutott el. Idővel a mienkbe is.

John Montagu, Sandwich grófja

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 96. évf. 1972., 92–93. oldal.

Evvel a szóval valamennyien iskolás korunk földrajzi tankönyveiben ismerkedtünk meg, a rokon jelentésű szavanna és pampák szókkal együtt. Emlékezetessé akkor vált számunkra, amikor serdülőkorunk Bőrharisnya- és Winnetou-regényeiben arról olvashattunk, hogyan üldözték az indiánok a bölénycsordákat a prériken, e végtelenbe nyúló, magas fűvel borított fátlan síkságokon.

Az észak-amerikai kontinens e sajátos földfelszíni jelenségének neve, a préri aránylag új keletű elem az angol szókészletben. Alig kétszáz éve, 1773-ban jegyezték fel először, prairie alakban. Az angol, pontosabban az amerikai angol nyelvben francia eredetű jövevényszó volt. Nyilván azért, mivel a mai Egyesült Államoknak a Nagy-tavaktól délre és nyugatra eső területeit, a ma Közép-Nyugatnak nevezett préri államokat a XVIII. században francia felfedezők hódították meg s telepítették be (és látták el helynevekkel), jóval az angolok előtt. A franciában a szó egyébként latin eredetű, a pratum ’mező, rét’ szóból vezethető le.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 96. évf. 1972., 91–92. oldal.

Nem pusztán valami „törpe ló”, hanem egy olyan önálló lófaj neve, melynek marmagassága nem több 148 centiméternél. Régebben nálunk sportló volt, nagybirtokokon urasági gyerekek kocsi- és hátaslova. A póninak e hajdani luxusszerepére utal Szép Ernő ismert verse 1912-ből:

Mikor én kis fiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam, ponnilovam,
Pedig de szép, mikor rohan.

Póni és hintó 1935-ből (Forrás: Fortepan)

Magyarországon ma már csak a budapesti Állatkertben tenyésztik. A java tenyészanyag nagy-britanniai, shetlandi, dartmoori, exmoori eredetű.

„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” (Schweidel József, honvéd tábornok, aradi vértanú utolsó szavai)

„Szent Mihály főangyal! Védelmezz minket a küzdelemben. A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten. Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Ámen.” XIII. Leó pápa éppen szentmiséjét fejezte be egy vatikáni kápolnában 1884-ben. Az oltár lépcsőjénél mereven állt mintegy tíz percig, mint aki önkívületbe esett. Majd egyetlen szót sem szólva a dolgozószobájába sietett, és megfogalmazta azokat az imákat, amelyek végzését minden szentmise után elrendelte. Ezek egyike, amely Szent Mihály támogatását kéri a sátán elleni harcban. Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: „El tudom pusztítani Egyházadat!” A sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat. Az Úr pedig jóságos hangon hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb része fölött, hogy Egyházát próbára tegye.

Ellen White írja a Pátriárkák és prófétákban: „Sátán kezdettől fogva a törvényszegésből eredő nyereséggel kecsegtette az embereket. Így csábította el, így vitte bűnre az angyalokat. Ezzel vezette bűnre Ádámot és Évát. Ekként téríti le még ma is a nagy sokaságot Isten ösvényéről. A törvény áthágásának útját kívánatosnak tünteti fel, de tudjuk, a »vége a halálra menő út« (Példabeszédek 14,12). Boldogok azok, akik – megkockáztatva az ezen az úton való járást – megtanulták, milyen keserűek a bűn gyümölcsei, és kellő időben letértek a bűn nyomvonaláról. Ádám bukása után a gonoszság elleni küzdelem minden században folyamatos harccá változott azok életében, akik szerettek volna hűségesek maradni Isten parancsolataihoz. Akik végül győzni fognak, Sátán erőivel kell megküzdeniük, és le kell győzniük a gonoszt, mellyel a kísértő előrehaladásuk minden lépésének határozottan ellen akar állni. Szembesülniük kell az éber ellenséggel, aki sosem alszik, folyamatosan ügyködik, hogy aláaknázza a menny szolgáinak hitét.” Világunkban mindmáig uralkodásának következménye a képmutatás, hazugság, kapzsiság, becstelenség, rombolás, kínzások, bűnözés, háborúk.

Nyelvünkben a sátánfajzat összetett szó valóságos metafora, jelentése: „elvetemült, gonosz, kegyetlen, aljas ember” (Dormán Júlia – Kiss Gábor: Tulajdonságszótár. TINTA Könyvkiadó, 2015, 2020). Sőt, már a rosszindulatú, igen vásott gyermekre is van hozzá kötődő kifejezés: ördögfióka.

Korpás Éva-Malek Andrea: Az ördögfióka és a tündér

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 477–479. oldal.

Európában talán csak egy ország van még, mely távolabb esik tőlünk, mint Skócia. Nem meglepő tehát, hogy nyelvünkbe nagyon kevés skót szó került át. Bár a skót mintáról mindenki tud nálunk, akinek csak szövetfélékkel van dolga, főleg minden nő, aki ad valamit öltözete változatosságára, de már e kockás minta skót nevét szinte senki sem ismeri vagy emlegeti nálunk. Ismerik azonban, ha már nem sokan is, a nevét az e mintát viselő szövetek egy fajának, amit ma a magyarban pléd alakban írunk. E szót már 1832-ben említette Harsányi Pál a Skócziának fejér lilioma, históriai románcos novella c. írásában, „durva, tarkán koczkázott plaid” alakban (Mulattató, szépliteratúrai gyűjtemény 7: 8). Pontos értelmezését olvassuk 1844-ben Tóth Lőrincz Úti Tárca c. művében, a skót felföld leírásában. „A highlandi öltözet... áll... egy darab koczkás gyapjúszövetből, mellynek neve: plaid, hossza 6 angol réf, szélessége kettő, ’s mellyet tágan, könnyedén a’ test körül öltenek úgy, hogy felső vége a’ bal vállon függ, a’ jobb karnak szabad mozgást engedve. Esőben a’ plaidet ránczba szedik ’s vállaik körül véve, magokat jól betakarják. Vadászaton, baromőrzésnél, háborúban e’ plaid ágyul ’s takaróul szolgál” (242–3).

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 476–477. oldal.

E szót ma már csak elvétve halljuk. Úgy látszik, szókészletünk perifériájára, a régies terminus technicusok limbusába szorult. Pedig alig egy fél évszázaddal ezelőtt a budapesti emberek aktív szókészletében a gyakrabban használt elemek közé tartozott, így nevezték azokat a sűrűn közlekedő gyorsjáratú kis hajókat, melyek a Duna két partja között ingáztak, a budai oldalról a pestire és vissza, szállítva azokat, akik a hidakon való átmenést valamilyen okból lassúnak, kényelmetlennek találták. Ezek a hajócskák hosszú kényszerszünet után ismét járnak, de nagyon megcsökkent utaslétszámmal és már talán senki se nevezi őket propellereknek.

A szó a propellere (’előre hajt’) latin igéből a XV. században angol nyelvterületen alkotott to propel azonos jelentésű igének angol képzővel szerkesztett főnévi származéka: ’előre hajtó eszköz’. A főnevet ’hajót hajtó csavar szerkezet’ jelentésben először 1809-ben használta a gőzhajózás történetében oly nevezetes R. Fulton amerikai feltaláló. A részről az egészre, a hajócsavarról az ilyen csavarral hajtott gőzhajóra a szó jelentése az 1840-es években bővült ki, mégpedig amerikai területen. Innen terjedt el hamarosan s jutott el hozzánk is.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 479–480. oldal.

E szón köznyelvi síkon forgópisztolyt értünk, azaz olyan többlövetű marokfegyvert, melynek töltényeit a rászerelt forgódob juttatja az elsütőszerkezet elé. A szó az amerikai angol nyelvterületen keletkezett, latin revolvere ’megfordít’ igéből alkotott angol to revolve ’forogni stb.’ ige főnévi származékaként: revolvere = forgó valami. Már az angol főnév első megjelenésekor, 1835-ben, a Samuel Colt cég szabadalmi leírásában ’forgópisztoly’ jelentésben szerepelt. A fegyver történetének első száz esztendejével A. W. F. Taylerson háromkötetes monográfiája, The Revolver (London 1965–1971) foglalkozik.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 367. oldal.

Magyar Géográfiájában azt írta 1802-ben Benkő Ferenc, hogy „Terra del Fuégo vagy Tüz föld, mellyet Magellánes talált fel... ſovány, hideg, köves hely… moſt az Ánglus birja, Pinguin, Dunhalud, Tengeri-bornyú, ’s a’ t. találtatik benne...” (4: 171). Öt évvel később pedig Robertson Wilhelm „Nagy-Britanniai királyi História író” Amérikai históriájában (melyet Tanárki János fordított magyarra), hogy „Van eggy madár, mellyet, a’ mennyire még eddig tudatik, csak Déli Amerikának partjainn, Port Desire-töl fogva, a Magellán ſzorossáig lehet találni, és Penguin-nak neveztetik. Ez a ſzó Wallisi nyelvenn annyit teſz mint, fehér fej... De ſzerencsétlenségre, azt jegyzi meg Pennant Ur, a’ ki egy tudományos leírást adott ki a’ Penguin felöl, hogy minden illyen fajtájú madaraknak fekete fejek van” (1: 639–40).

Újabb tíz évvel később, 1817-ben pedig „La Perousenak 1785, 1786, 1787 és 1788-ik esztendöben tett Utazásának veleje” c. műben – Halasy Mihály fordításában – azt olvassuk, hogy „találok majd... ollyan élelemre való dolgokat, mellyek minden esetre jobb izűek fognának lenni, mint a Pengvinek, a’ mellyeknél egyebet a Magelláni szorulatban nem várhattunk”. Ehhez La Pérouse ugyanazon 36. lapon lapalji jegyzetben azt fűzte hozzá, hogy ,,A’ Pengvin vagy Reptelen a’ ludnemű szárnyas állatok közzűl való. A’ szárnyai mezítelen bőrből valók, tsak felső és alsó széleiken vagynak kevés apró tollatskák, ezért nem is tud repűlni. Minthogy a’ lábai éppen a’ farán vagynak, mind az úszás, mind a’ járás, sőt még a’ költés közben is egyenesen feltartja magát.” 

„A sötétséget nem pusztíthatod el még nagyobb sötétséggel. Csak a fény oszlathatja el a világra boruló árnyékokat.” (Dan Millman)

A fény létünk feltétele, életterünk alapjellemzője – ezt tudatosította új meg új oldalakról 2015, a fény nemzetközi éve eseménysorozata. Nem meglepő, hogy a fény szó jelentése nyelvünkben is sokféle, más-más kontextusban. Vegyük sorra ezeket a fizikai, a szótári definíciók és idézetek vagy közmondások, szólások segítségével.

1. A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Az emberi szem a 390 és 750 nanométer hullámhosszok közé eső elektromágneses sugárzást érzékeli. Ez frekvenciaértékekben 790–400 terahertz (THz). Tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb hullámhossz, ez az infravörös fény, és a kisebb hullámhosszú ultraibolya fény. A fehér fényt prizmával különböző színű fényekre lehet bontani.