Magyar szinonimaszótárak evolúciója
Megjelent: Magyarország 1978/23: 23. o.
Végre! Sok évtizedes várakozás után az ünnepi könyvhétre megjelent a Magyar Szinonimaszótár, az MTA Nyelvtudományi Intézetének újabb nagy vállalkozása, O. Nagy Gábor és Ruzsiczky Éva kiváló jelentőségű munkája. Felütve a megfelelő címszavakat, így is fogalmazhatnánk: elhagyta a sajtót, napvilágot látott, „kijött” a rokon értelmű szavak szótára. Itt a stiláris minősítés szerint vál („választékos”) és biz („bizalmas”) kifejezéseket használtunk. De bővíthetnénk még a variánsok körét az utalásokban szereplő címszavak idevágó szavaival, például: kiadták, közzétették publikálták stb. Magunk is hozzátehetnénk további szinonimákat, hamarjában régiesen: ponyvára került, pongyolán: a kiadó „kihozta”, közhelyszerűen: a könyvpiac újdonsága stb. A lényeg mindenesetre egy és ugyanaz: elkészült a minden tollforgató ember számára úgyszólván nélkülözhetetlen segédeszköz, a gondolatok árnyalt, szabatos, találó megfogalmazásához kalauzul hívható kéziszótár. (Kosztolányi: „A nyelv a tudósnak ereklye, az írónak hangszer, a hírlapírónak fegyver. Közös érdekünk, hogy ez az ereklye minél tisztább, ez a hangszer minél zengőbb, ez a fegyver minél fényesebb és élesebb legyen.”)
Elhullott stafétabot
Az új kiadvány bevezetőjében olvassuk, hogy az első szinonimaszótárt 1718-ban adták ki francia nyelven (Gabriel Girard: La justesse de la langue française ou les différentes significations des mots qui passent pour être synonymes). Azóta különféle nyelveken, kivált angol, francia és német nyelven számos szinonimaszótár készült. Népszerűségükre jellemző, hogy például Johann August Eberhardnak Synonymisches Handwörterbuch der deutschen Sprache für alle, die sich in dieser Sprache richtig ausdrücken wollen című kötete 1802-től 1910-ig tizenhét kiadást ért meg. A jeles külföldi példák már rég követésre sarkallták a magyar nyelvtudomány művelőit, ám az ügy mindmáig nem jutott tovább a jó szándékú, félbemaradt vagy csak korlátozott figyelmű kezdeményezéseken.
Elsőként 1870-ben Finály Henrik vállalkozott a rokon értelmű szavakkal összefüggő kérdések tisztázására, majd a Magyar Nyelvőrben (1886) Bélteky Kálmán kezdte szorgalmazni a gyűjtés megkezdését. Tisztában lévén a feladat nagyságával, ezt írta: „Az épület fölemelésére nem egy-két kéz, nem is egypár futó esztendő, hanem sokunknak egyesült tevékenysége s évek lánczolata szükséges.” Ő maga a Magyar Nyelvőr hasábjain több szinonim szócsoportot tett közzé, hasonlóképp szarvas Gábor, Thewrewk Emil, Bánóczi József, mások. Mindez azonban – ide értve: a rokon értelmű szavakról megjelent elméleti tanulmányokat is – csak magnak tekinthető, amely akkoriban még nem tudott szárba szökkenni.