Magyar szólások, közmondások szótárai

1. 500 magyar közmondás – Jelentésmagyarázatokkal, fogalomköri mutatóval és teljes körű szómutatóval. Bárdosi Vilmos, Kiss Gábor. 2025. 144 o. 3200 Ft

2. A bábeli zűrzavartól a salamoni bölcsességig. Bibliai szólások, szólásmondások és állandósult szókapcsolatok szótára. T. Litovkina Anna, Farkas Edit. 2019. 318 o. 2990 Ft

3. Aki keres, az talál – Bibliai közmondások szótára. T. Litovkina Anna. 2017. 226 o. 2990 Ft

4. Állandó szókapcsolatok a rábaközi Mihályiban. (Reprint). Kiss Jenő. 1989, 2022. 160 o. 3490 Ft

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2014. január.

Ilyenkor, télidőben gyakorta bukkanunk Omlásveszély feliratú táblákra, amelyek arra figyelmeztetnek minket, hogy a házak ereszéről vagy a tetőről jégdarabok, hótömbök lezuhanásával kell számolnunk. Én e cikkben egy betűvel megfejeltem az omlásveszély szót, mert olyan szavakat, szókapcsolatokat veszek képletesen górcső alá, amelyek hajlamosak valamilyen elhajlásra, félresiklásra.

Attól tartok, hogy…

Ha a mondat folytatásából az derül ki, hogy valamilyen kellemetlen, aggodalomra okot adó dologról van szó – pl. attól tartok, hogy alaposan el fogunk ázni –, akkor nincs semmi baj ezzel a bevezető résszel. Újabban azonban sokan nemegyszer olyasmitől „tartanak”, ami nem illik ehhez a kezdethez, nem illik a tart igéhez. Pl. „Attól tartok, már nem vehetik el tőlünk a győzelmet”; „attól tartok, éppen idejében hazaérünk”. Ez az attól tartok, amely alighanem az angol „I am afraid” szolgai magyar fordítása, azt jelenti: ’attól félek’, illetve ’sajnos’. No de attól tartani, hogy győzünk vagy idejében hazaérünk, nagyon furcsa, s ellentétes a tart ige ’aggódik, fél’ jelentésben való olyanféle megszokott használatával, mint nincs mitől tartanom (azaz félnem), nem tartunk (= nem ijedünk meg) senkitől.

Bombasztikus

A sajtóban s a közbeszédben is nemegyszer találkozunk ezzel a kifejezéssel: bombasztikus siker. Akik élnek vele, úgy vélik, hatalmas, óriási sikerre utaltak vele, s hasonló elgondolásból használnak ilyen kifejezéseket is: bombasztikus lehetőségek, bombasztikus hatás. A szó ilyenféle értelemben való használói azonban tévednek, mivel a bombasztikus melléknév nem a rombolóeszközt jelentő, hozzánk a németből került bomba szóból származik, amely melléknévi használatban csakugyan alkalmas túlzásra, fokozásra, pl. bomba nő, bomba jó, bomba erős, bomba üzlet. A bombaszt azonban, amelynek végső forrása a ’gyapot’ jelentésű középperzsa pambak, s amely az angolban, a németben és a franciában a ’vatta, vattatömés’ jelentésen keresztül jól megmagyarázható módon ’dagály, üres szólam’ jelentésekkel is bővült, továbbképzett, melléknévi bombasztikus származékában is csak ezt a nem éppen hízelgő jelentést hordozza, illetőleg fejezi ki: ’dagályos, fellengzős’. Az a nemegyszer hallható vagy olvasható bombasztikus siker kifejezés tehát, ha az e formát használó szándékának megfelelő nyelvi formát igyekszünk megtalálni, valójában bombasiker.

Bombasztikus gól vagy inkább bombagól?

Elgondoltam, hogy milyen titkos teremtmény is az ember! Nappal küszködik azzal, ami van; s éjjel pedig küszködik azzal, ami nincs. És ha elmúlik a nap, és elmúlik az éjjel, akkor az, ami volt, egészen egyforma lesz azzal, ami nem volt.

Töltse bé hát mindenki, és töltsék bé a nemzetek is a szellem törvényeit, amelyek az igazság, a jog és a tudás. S legfőképpen az erkölcs!

Az írás eredeti megjelenési helye: Magyar Szó Online, 2025. december 29.

Vajon hány közmondást ismerünk? Mondhatjuk azt, hogy ötszázat legalább? Bárdosi Vilmos és Kiss Gábor 500 magyar közmondás című könyve alapján, amelyben a szerzők, saját szavaikkal megfogalmazva, „a magyar nyelv 500 gyakori, képszerű közmondását” dolgozzák fel, bízvást feltételezhetjük, hogy legalább ennyire tehető a legáltalánosabban ismert és használt közmondások száma.

Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha átnézzük a gyűjtemény első részét, amely ábécérendben, magyarázatokkal ellátva közli a közmondásokat. A magyarázatok igen komoly segítséget nyújtanak a közmondások helyes használatához, különösen olyan esetekben, ha az adott közmondást nem szoktuk használni, esetleg nem is ismerjük, és a jelentését csak kikövetkeztetjük. Az a betűvel kezdődő közmondásoknál például az Amit a ház ellop, (azt) elő is adja közmondás népies stílusminősítést kapott, ezért talán kevésbé ismeretes, és ez esetben igen hasznos a jelentésmagyarázat, mely szerint ami otthon vész el, az előbb-utóbb elő is kerül. 

A gyűjtemény közmondásait tényleg mindenki jól ismeri. Az a betűsök közül néhány példa: Aki mer, az nyer. – Aki másnak vermet ás, maga esik bele. – Aki keres, az talál. – Aki korán kel, aranyat lel. – Aki nem dolgozik, ne is egyék. – Aki sokat ígér, keveset ad – és még jó néhányat felsorolnak a szerzők. A könyvet lapozgatva az a benyomásunk támadhat, hogy esetleg a népies stílusú közmondások közül bukkanhatunk rá olyanokra, amelyek talán nem elég közismertek: Kismise, nagymise, utoljára semmi se – ez a közmondás népies és tréfás minősítést kapott, és a magyarázat szerint azt jelenti, hogy sok remény, várakozás ellenére semmi sem lett a dologból, mindenből kimaradt valaki. Az úgyszintén népies Üres hordó jobban kong közmondás esetében is nagyon hasznos a magyarázat, mely szerint az üresfejű emberek sokat szoktak locsogni.

Az írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelv, 121. évfolyam 4. szám (2025), 489-492. oldal

Adamikné Jászó Anna több könyvében írt már Jókai Mór munkásságáról: Jókai és a retorika, Humor és retorika az irodalomtanításban, 33 retorikai elemzés. Jelen kötet nóvuma, hogy a retorika módszerével elemzi Jókai novelláit.

Sok olvasó számára bizonyára újdonság, hogy Jókai összes novellájának együttes terjedelme vetekszik a regények terjedelmével. Nem csak az oldalak, a témák száma is igen nagy számú: vannak ókori és egzotikus témájú novellák, török és orosz témájúak, európai, illetve magyar témájúak, ezen belül az író koráról szólók, történelmiek és ős-történetiek. A novellák egy része nehezen hozzáférhető, ezért a szerző – az elemzések és az elméleti háttér bemutatása mellett – 12 novella szövegét teljes terjedelmével közli, segítve ezzel az olvasó tájékozódását. Ezek a rövid novellák a következők: A fehér angyal, Az eltűnt leányok, Faustina, Az utolsó csatár, Melyiket a kilenc közül?, Sylvester-éjszakák, Miért láttál?, A szegedi vésznapok, Nagymama imakönyve, A nagyapa várkastélya, A béka, A férj kabátja.

Adamikné Jászó Anna könyve bevezetővel (I.) indul, ahol a szerző bemutatja az irodalmi műfajok rendszerét, különös tekintettel az epikai műfajokra. Olvashatunk a novella fogalmáról, a novella műfajának kialakulásáról, a novellatípusokról, valamint az elemzés különböző módszereiről. Megtudhatjuk, hogy a novellák elemzése történhet pszichológiai, eszmetörténeti-irodalomtörténeti, poétikai-kompozíciós, szemiotikai-szemantikai, stilisztikai szempontból, illetve vizsgálható a metafora-, idő-, motívumstruktúra is. A műelemzés egyik klasszikus módszere a retorikai elemzés, amely a novellák szövegének igen komplex feltárását teszi lehetővé.

Adamikné Jászó Anna

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a zene szép legyen, másodsorban tiszta legyen, harmadsorban pedig igaz legyen. Amíg élek, csak ilyet szeretnék írni.

Elsősorban ösztönös vagyok! Érzelmi lény… Nem hangokat írok! Érzéseket! Nem egészen járok a földön… Nem a realitás izgat. A magasabb átlényegítő erőket űzöm – csodaszarvasként!

A teremtő Isten egyeseket talentummal áld – vagy ver? – meg, alkotásra készteti kiválasztottjait. – A géniuszok életműve kincs, ami felbecsülhetetlen értékű!

Gyengéimmel együtt állandóan jelen van bennem az igény a fejlődésre, a megújulásra, a tisztulásra.

Az írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelv, 121. évfolyam 4. szám (2025), 474-476. oldal

Magyartanár szakos hallgatóknak gyakran tesszük fel a kérdést a magyar nyelv tanításával foglalkozó szemináriumokon: mit gondolnak, mi a legfontosabb célja az anya-nyelvi nevelésnek? A kérdésre évről évre egyre többen azt válaszolják, hogy a legfontosabb a nyelvi tudatosság fejlesztése. A nyelvhasználatra történő rendszeres reflexió és az arról való metakognitív gondolkodás nemcsak kifejezőbbé teszi a nyelvhasználatot, de támogatja a szövegértési és szövegalkotási kompetenciák fejlődését, vagyis eredménye-sebbé teheti magát a tanulást. A nyelvi tudatosság fejlesztése azonban olyan tananyagokat, módszertant és eszközöket kíván, amelyek jelenleg csak korlátozottan elérhetők a pedagógusok számára. Parapatics Andrea kötete tehát hiánypótló, egyrészt azért, mert a nyelvi tudatosság fejlesztésével foglalkozó feladatokat, teszteket, portfólió ötleteket, szimulációs gyakorlatokat és ismeretterjesztő szövegek tartalmaz; másrészt pedig azért, mert kimondottan felsőoktatás-módszertani munka. Kétség sem fér hozzá, hogy először a tanárjelöltek nyelvi tudatosságát kell erősíteni ahhoz, hogy ők is tudják majd fejleszteni saját tanulóikat ezen a téren.

A kötet öt nagy szerkezeti egységre bomlik: az I. és a II. egység olyan gyakorlatokat tartalmaz, amelyeket a pedagógusjelöltek számára adhat az egyetemi oktató nem csak szakmódszertani órákon. A III. fejezet egy speciális szimulációs gyakorlatot mutat be, a mik ro tanítás egy formájához nyújt segédanyagokat, amelyek szintén jól alkalmaz-hatók az egyetemi oktatásban. A IV. fejezet már a gyakorlaton lévő pedagógusjelölteket segíti, hiszen egy olyan feladatgyűjteményt ad közre, amelyeket a pedagógusjelöltek a saját óráikon használhatnak. Az V. fejezet pedig a szerző ismeretterjesztő munkáiból összeállított szöveggyűjtemény, amely mind tartalmában, mind módszertani szempontból számos lehetőséget biztosít a tanulási-tanítási folyamatba történő integrációra.

Megjelent: Modern Nyelvoktatás, 31. évfolyam 3-4. szám (2025), 135-140. oldal

Bárdosi Vilmosnak, az ELTE BTK Francia Nyelv és Irodalmi Tanszéke professor emeritusának 2024-ben megjelent új szótára a francia szólások világába invitálja az olvasókat. A kötet alcíme: 2500 gyakori francia szólás, szólásmondás, szállóige jelentés- és eredetmagyarázatokkal, magyar megfelelőkkel, használati példamondatokkal és szólásmintákkal. Az Előszó szerint a szótárban 2243 szólás, szóláshasonlat és szállóige, valamint 257 helyzetmondat, szólásmondás, közmondás található. Az Előszóból az is kiderül, hogy a közismert gallicizmusok terminus mellett ma a frazémák, idiómák, idiomatikus kifejezések a gyakoribb szakirodalmi elnevezései a szótárban szereplő fenti elemeknek.

Bárdosi Vilmos

Az ember az életével imádkozik. Az egész életével.

Jó a fáknak. A fák hiába öregednek meg, el is korhadhatnak, megodvasodhatnak a lábukon, de amíg kizöldülnek, s virágot hajtanak, a virágjuk jószagú, a gyümölcsük jóízű.

Vajon a béketűrés valóban békeidőt terem?

Néha megdagad az idő. Odahatalmasodik két történet közé.

Ki tanít meg a véletlent az okkal valótól különválasztani?

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2014. április.

„Farkast emlegetnek, s a kert alatt kullog” – hangzik a népies szólásforma, főleg olyankor, ha egy társaságban váratlanul megjelenik az a személy, akiről a jelenlevők éppen kiteregetnek, kikotyognak egyet s mást, vagy ha valamilyen közvetlen, fenyegető veszélyre akarnak bennünket figyelmeztetni. Hogy a Kalmár Tibor nevéhez kötődő, „Akácos út” kezdetű, közismert magyar nóta fölemlítése indokolttá teszi-e a fenti baljóslatú bölcsességet, mindjárt kiderül a cikkből.

El kell ismernem, nem ok nélkül választottam témámul éppen most az akácosainkkal, akácállományunkkal – igaz, nem annyira újságíróként, nem is erdőgazdaként, esetleg politológusként, hanem elsősorban nyelvészként – való foglalkozást. Az elmúlt hetekben ugyanis a hírközegekben több tucat olyan közlemény, sőt terjedelmes cikk jelent meg, amely szerint az EU a veszélyt jelentő, terjeszkedő, agresszív fajok közé kívánja sorolni akácunkat, s nemcsak korlátozását tervezi, hanem mindenféle támogatásból való kizárását, sőt akár esetleges kiirtását is kezdeményezheti. Mindezt nem csupán üzleti megfontolásokból tenné – ehhez tudni kell, hogy Európa akácerdeinek fele nálunk van, azaz hazánk akác- és akácméz-nagyhatalomnak számít –, hanem mert az európai akácosokban nem képes megélni az őshonos növény- és állatvilág. A mi akácunk ugyanis – a többi európait is ideértve – álakác, tudományos besorolása szerint Robinia pseudoacacia, amely nem azonos az Acaciával. A betelepítőre utalva Linné nevezte így el, mert a fát Jean Robin, IV. Henrik francia király kertjének felügyelője hozta Észak-Amerikából, s ő ültette el először Európában. Magyarországra a 18. században került. Mária Terézia rendeletére telepítették a futóhomok megkötésére, nagyrészt az Alföldön, kisebbrészt dombvidékeinken. Gazdaságilag igen jelentős, hiszen egyik legjobb mézelő növényünk, amely több tízezer ember megélhetését biztosítja, nehéz, kemény tartós fája pedig nemcsak vezetékoszlopok, szőlőkarók, vízparti cölöpök, talpfák készítéséhez elsőrangú, hanem tűzifának is kiváló, mivel szárítás nélkül is jól ég. Azt a hátrányát azonban, amire már utaltam, vagyis hogy az őshonos növények életterét szűkíti, szintén nem hallgathatjuk el. Mindazonáltal remélem, hogy megfelelő szabályozás mellett továbbra is termeszthető marad, hiszen a sajátunknak, szinte hungarikumnak érezzük. Nem véletlen, hogy egy helyütt ezt a szellemes megnevezést találtam rá: Hungarobinia.

Robinia pseudoacacia, azaz álakác

Egy kis nyelvészeti „akácológia”

Azt már tisztáztuk, hogy ez a mi magyarosnak érzett növényünk nem tévesztendő össze azzal a kétszikűek osztályában a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak családjába és a mimózaformák alcsaládjába tartozó nemzetséggel, illetve annak mintegy 800 fajával, amelynek nemzetségneve Acacia, s a név Priszter Szaniszló Növényneveink című szótára szerint akácia alakban is él. A mi akácunk voltaképpen egy pszeudoakácia. De ettől függetlenül az akác megnevezést több más nemzettel együtt vígan használjuk az Acaciától eltérően nem afrikai és ausztráliai eredetű, hanem, mint említettem, Amerikából importált akác(ia) megnevezésére is. Íme, csupán néhány példa növényünk táji, nyelvjárási névformáira Rácz János Növénynevek enciklopédiája (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010) című impozáns munkájából: akác, akácafa, agác, agáci, ágoca, istenpapucsa, ragacsfa, sinkafa. A magyar nyelv nagyszótára tanúsága szerint Csokonainál az ákász forma is felbukkan. Ezt a rá már eleve jellemző mondatrészletet olvashatjuk tőle: „az igazság, a Gratiák s … az örök álom édesdeden szálljanak meg engem homályos ákászom árnyékában”. A 19. századi költő és műfordító, Szász Károly egyik verséből az akáca formára bukkanhatunk imigyen: „Tarts itt hűs árnyat lombaddal, fürtös akácza”.

Akácvirág

Fontosnak tartom külön is megemlíteni, hogy az akácnak ákác változata is élt, sőt él ma is, táji ízt árasztva. A 20. század első felében alkotó, halk szavú író és költő, Szép Ernő legismertebb regényének címe: „Lila ákác”. A műből nagy sikerű film s színdarab is készült.

Lila akác

S még ugyancsak az ákác formának szemléltetése végett nem hagyhatom említés nélkül Petőfinek, az alföldi tájak szerelmesének „Ti ákácfák a kertben…” című gyönyörű versét. Ha írásomnak az „Akácos út” címet adtam az újabban divatos szóval mulatósnak nevezett nótára utalva, zárásul hadd idézzem – magam is az akácfák védelmezőjeként – a Petőfi-versnek legalább első két versszakát.

„Ti ákácfák e kertben,
Ti fák,
Amelyeken szívemnek
Oly drága minden ág,

Kedves fák, üdvezelve
És áldva legyetek,
Áldom még azt is, aki
Titeket ültetett.”

Grétsy László