Az alábbi interjút Dömök Viktória készítette 2009-ben a diplomamunkája részeként. Néhány, azóta megváltozott adatot aktualizáltunk.

Dömök Viktória: Milyen volt a magyar kulturális élet a második világháború után?

Kiss Gábor: Azt a társadalmat központosított hatalom irányította. A gazdáságra a tervgazdaság volt jellemző. Kiszámolták, megtervezték, hogy miből mennyi kell, és azt próbálták előteremteni, legyártani. Előre kiszámították, hogy hány női pulóver, hány kerékpár és hány szappan, mennyi WC-papír kell a lakosságnak. Mivel gyakorlatilag minden állami kézben volt, hogy mit gyártsanak és mit ne, azt is pontosan szabályozta a központ. Az elosztás is az állam kezében összpontosult, állami direkt elosztás volt. De Kornai András közgazdász meglátása szerint igazából hiánygazdaság volt az a rendszer. Nagyon sok áruból folyamatos volt a hiány.

Dömök Viktória: A kultúrára is érvényesek ezek?

Kiss Gábor: Ugyanúgy, mindent központilag irányítottak a kultúra területén is. Központilag hozták be a filmeket, amelyek majdnem kizárólag orosz filmek voltak. Központilag határozták meg, hogy melyik színház mit játsszon. A központ hívta meg legtöbbször az orosz művészeket, tánccsoportokat. És természetesen a könyvkiadás területén is a Kiadói Főigazgatóság döntött minden kézirat felett, és engedélyezte a kinyomtathatókat megjelenésre. A könyvkiadás a kultúrpolitika kiemelt területe volt. A filmekhez hasonlóan itt is nagyon sok orosz ifjúsági regény jelent meg az ötvenes években. A fordítás sok olyan magyar írónak is megélhetést biztosított, akik nem is publikálhattak. Ismert, hogy az Úszó falu című vonalas orosz regényt Német László fordította például. Aztán természetesen a hatvanas években enyhült a központ szerepe, egyre több egyéni kezdeményezés valósulhatott meg. 

Ausztrália faunájának legjellegzetesebb képviselőit az erszényes emlősök rendje adja (mintegy 200 faj; Dél-Amerikában is megtalálhatók), ezen belül pedig kiváltképpen a kengurufélék családja (51 fajuk ismeretes). Valamennyi kengurufélét a legutóbbi időkig a kenguru elnevezés fogta egybe és csak az újabban meghonosodó vallabi szó jelentkezésével módosult a helyzet. (A két szó végső soron két különböző ausztráliai bennszülött nyelvből jövevényszó.) A kenguruk és vallabik megkülönböztetése az ausztráliai angol köznyelvből származik és az utóbbi években különböző útleírásokon és tudománynépszerűsítő műveken keresztül elterjedt több európai nyelvben is. Az ausztráliai köznyelvben csak néhány nagy testű kengurufaj megnevezése kangaroo [kEngöru:], a közepes és kis termetűeké wallaby [wolöbi], sőt más, kevésbé átfogó terminusok is használatosak, például wallaroo [wolöru:] az egyik fajtára (Balázs 1981: 44–45).

James Cook kapitány társaival 1770-ben hajózta végig Ausztrália keleti partjait, és figyelmüket a kontinens erszényesei is felkeltették. (Egyébként európaiak a mintegy 200 ausztráliai nyelv egyikével is ekkor találkoztak először.) A kenguru szó a „guugu yimidhirr” nyelvet beszélő bennszülöttek nyelvéből való, akikkel akkor kerültek kapcsolatba, amikor Cook Endeavour („Törekvés”) nevű hajójának javításakor a Botany-öböltől, a mai Sidneytől mintegy kétezer mérföldre északra, a kontinens északkeleti csücskén, az Endeavour-folyó vidékén, a mai Cooktown környékén időztek. Különösen Sir Joseph Banks jeleskedett a guugu yimidhirr szavak gyűjtésében. 1773-ban, amikor Cook hajónaplóját megjelentették, hatvan szavas listát publikáltak a gyűjtésből. Ebben szerepelt a helybeli nyelv gangurru szava (náluk ’nagy fekete kenguru’, valószínűleg a Macropus nemre vagy valamely fajára), amelyet kangooroo, kanguru formában jegyeztek fel, majd a kengurufélék családjának valamennyi tagjának („kenguruknak és vallabiknak”) jelölésére vált használatossá.

Eleanor Rosch az 1970-es években közel egy tucat tanulmányban alternatív nézetet terjesztett elő azzal a “hagyományos” nézettel szemben, mely szerint a fogalmak megkülönböztető jegyek olyan halmazaiból állnak, melyek szükségesek és elégségesek egy fogalom előfordulásainak meghatározására. Rosch szerint a fogalmaknak “belső struktúrájuk” van: a fogalmak “magjelentésekből” épülnek fel, ezek a “legtisztább esetek”, “legjobb példák”, “prototípusok”, s ezeket veszik körül csökkenő mértékben a kategória további tagjai. A fogalmakat tehát Rosch szerint a legjobb prototípusoknak tekinteni: például a “madár” fogalmát nem egy sor megkülönböztető jeggyel (meleg vérű, tojásrakó, szárnyas, tollas stb.) érdemes meghatározni, hanem úgy, hogy tipikus példákra hivatkozunk. A madár prototípusa inkább egy vörösbegy vagy egy veréb, mint egy sas, egy csirke, egy pingvin vagy egy strucc.

Rosch például Kaliforniában végzett tesztekkel a következő, felülről lefelé csökkenő mértékű fokozatokat találta egy-egy kategóriába (gyümölcs, madár, jármű, zöldség) tartozás eldöntésekor:

Ami például az angol furniture ‘bútor’ kategóriát illeti, Rosch Kaliforniában végzett tesztjei szerint legtipikusabb tagok a chair ‘szék’, sofa és couch ‘dívány’, table ‘asztal’, kevéssé tipikus a lamp ‘lámpa’ és piano ‘zongora’, még kevésbé a mirror ‘tükör’, television ‘tévé’, clock ‘óra’ és refrigerator ‘hűtőszekrény’, legkevésbé az ashtray ‘hamutartó’, fan ‘legyező, ventilátor’ és telephone ‘telefon’. Ellenőrzésképpen hasonló tésztet végzett hasonló eredménnyel a német Möbel ‘bútor’ kategóriával René Dirven. Nyilvánvaló, hogy a “madár” kategóriába tartozást erőteljesen meghatározza a természeti környezet, a “bútor” kategóriába valót a kulturális környezet. Ugyanakkor az etnobiológiai osztályozások körében is előfordulnak kulturális különbségek, például a denevérek gyakran, de nem mindig a madarak közé sorolódnak. Mindenesetre a Rosch által tesztelt példák közül a “madár” és a “bútor” bizonyult a leghálásabb mintafeladatnak, néhány tanulmányban azt is hangsúlyozva, hogy a prototípus-elemzés és a megkülönböztető jegyes elemzés kiegészítik egymást.

A számnév általában az újabb európai, így a magyar nyelvészeti hagyományban önálló szófajnak számított. Jellegzetes, szemantikai szempontokat érvényre juttató és a kor nyelvészetét is jól képviselő (a számnevet a melléknévhez közelítő) Gálffy Mózes meghatározása: “A számnév a melléknevekhez hasonlóan járulékos jegyet kifejező névszó. A főnévtől jelölt személyek, dolgok számát, mennyiségét vagy egyéb ilyen vonatkozását jelöli”. A számneveknek a magyar nyelvtanokban elfoglalt helyét, elsősorban szemantikai alapon felállított kategóriáját tanulságosan tekintette át Ágoston Mihály. Ágoston egyébként érdekes epizódját képviselte a szófajtannak: a számneveket és velük rokon szóosztályokat halmaznevek néven rendszerezte.

Dionüsziosz Thrax, Priscianus és Petrus Ramus rendszerében a számnév még nem önálló szófaj, igazán önállóvá válásának kora csak a XIX. század.

A magyar nyelvnek a XVIII–XIX. század fordulóján készült egyes leírásaiban (Főldi Jánoséban, a Debreceni Grammatikában, Verseghy Ferencnél) már fokozottan érvényesültek disztribúciós elvek is, ám a nyelvleírás fő csapásirányához képest csak epizódot képviseltek. Főldi János nyelvtanában a számláló szók (számnevek) a rávető szók (melléknevek) közé sorolódtak (1790). A Debreceni Grammatika is a “számot jelentő neveket” (számneveket) a mássalérthetők (melléknevek) közé sorolta (1795). Verseghy Ferencnél “A’ számnevek olly melléknevek, mellyek számokat jelentenek” (1818). Riedl Szende is nyelvtanában a számneveket a melléknevek alosztályának tartotta (1864). XIX–XX. századi nyelvtanaink azonban általában a számneveket a kortárs európai hagyományhoz igazodva külön szófajként tárgyalták, részben mivel más, mintául szolgáló nyelvekben (latinban, németben stb.) is a számnevek a nyelvtantól bizonyos értelemben független, önálló rendszert alkotnak.

A csillag- és csillagzatnevek a magyarban a tulajdonnevek közé tartoznak, s érdekes disztribúciót mutatnak: az intézménynevekhez, egyes földrajzi nevekhez, egyes műcímekhez, a hónapnevekhez, a hét napjainak elnevezéseihez hasonlóan viselkednek. A népi csillagnevek általában a szókincs periferiális, labilis rétegei közé tartoznak, meglehetősen hajlamosak a változásra. A csillagnevek között sajátos helyet foglalnak el a csillagképekéi. Az égbolton egymás közelében látszó, fényes csillagok csoportjait az ókortól kezdve úgy tekintették, hogy azok valami alakzatot, képet alkotnak.

A magyar égitestismeret a természetismeret részét képezi, a népi természetismeret pedig a modern tudományoktól idegen szakrális és szociális elemeket is tartalmaz. Még a Föld fogalma is viszonylag új keletű, hétköznapi szemléletünk geocentrikus.

A csillagok nem magányosan találhatók a világtérben. Sok milliárdnyi társukkal együtt csillagrendszereket, úgynevezett galaxisokat alkotnak. Ezek egyike a mi Tejútrendszerünk is, amelyben mintegy 5000 csillag szabad szemmel is látható, de összes csillagainak száma 100–200 milliárdra tehető. Közülük az egyik, a Tejútrendszer szempontjából egyáltalán nem túl jelentős csillag a mi Napunk. Például az Orion csillagképben – tőlünk 500 fényévnyire – található Betelgeuse mintegy 800-szor nagyobb átmérőjű, mint a Nap.

Bizonyára fölfigyeltek arra, különösebben az idősebbek, akiknek nagyobb a rálátásuk, nagyobb időszakra épül a nyelvi tapasztalatuk, hogy nyelvhasználatunkban mindjobban tért hódít az -s névszóképző. Aki éjszakai műszakban dolgozik, azt mondja: éjszakás vagyok. A szívpanaszokkal kezelésre járó beteg szíves, a vesebajos vesés, a cukorbeteg egyszerűen cukros. A kiküldetés újabban nem kétheti vagy egy hónapi, hanem kéthetes, egy hónapos. A betűszói elnevezésű labdarúgócsapatok játékosa manapság nem FTC-, MTK- vagy BVSC-beli, hanem FTC-s, MTK-s, BVSC-s. A mentőorvos vagy a repülőtiszt a mindennapi nyelvben többnyire csak mentős, repülős.

És itt megállok, ugyanis mai anyanyelvi ötpercem épp erről, a mentős-ről és repülős-ről, pontosabban az -s képzős új foglalkozásnevekről szól. Általában nem vagyok az -s képzős szavak ellen, hiszen voltaképpen minden új képzett szó nyereségnek számít, ezekkel a mentős, repülős típusú elnevezésekkel azonban csínján kell bánnunk. Ezek korántsem olyan pontos, lényegre törő megnevezések, mint ugyancsak -s képzős, régebben is meglévő társaik: az asztalos, a fazekas, a traktoros vagy a postás. Ezek a mostaniak inkább csak körülírások, a lényeget nem fejezik ki. A mentős elnevezésből nem derül ki, hogy akit illettünk vele, az micsoda tulajdonképpen: mentőtiszt-e, mentőorvos, mentőápoló vagy egyéb beosztású dolgozó. Persze az is igaz, hogy ennek közlésére nincs is mindig szükség. Elég, ha csak magát az intézményt, illetve az ahhoz való tartozást jelöljük meg. De ehhez az -ó, -ő melléknévi igenévképzős szavak esetében nincs szükség még az -s képzőre is, és nagyon figyelemreméltónak tartom, amit Rottné Papp Edit budapesti hallgatónk írt erről mintegy három héttel ezelőtt nekem küldött levelében. Először is megállapítja, hogy ma már a Szomszédoktól a Vészhelyzetig ez a forma járatos, sőt ez vált szinte egyeduralkodóvá a közkedvelt sorozatokban, majd így folytatja:

„Én ezeket az s-betűs változatokat valahogy degradálónak érzem; mintha kisebbítenék vele – akarva-akaratlanul – az eredeti szó jelentését.”

Alább közöljük az Amerikai Fordítók Társaságának (American Translators Association) folyóiratában 2000 májusában megjelent recenziót a TINTA Könyvkiadó azóta is legnagyobb sikerkönyvéről, a Magyar szókincstárról.

The ATA Chronicle

A Publication of the American Translators Association
Volume XXIX · NUMBER 5
MAY 2000
page 56–57

Hungarian Treasury of Words
A Dictionary of Synonyms, Idioms, and Antonyms
Magyar Szókincstár
Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára

Editor: Gábor Kiss
Publisher: TINTA Publisher, Budapest 929 pages
Publication Date: 1999
ISBN: 963-85622-2-6
Available from:
TINTA Könyvkiadó, Szatmárhegy u. 13., H-1116 Budapest, Hungary
Tel:+(36-1)371-0501
E-mail: info@tintakiado.hu
Reviewed by: Helen M. and John F. Szablya 

The Hungarian Treasury of Words was published with support from the National Scientific Research Foundation of Hungary. It contains 25,500 vocabulary entries with 42,300 synonyms, for a total of 80,600 words.

Every vocabulary entry is printed in bold letters, with the part of speech (e.g., noun, verb) given in parenthesis right after the word. If there are two possibilities for the part of speech, then both either appear in the same parentheses or there are two entries. For example: red (noun, adjective); jackass I. (noun), jackass II. (adjective).

If there are several meanings for the same vocabulary entry, then the synonym-groups are separated by an empty diamond sign (à). If the antonym is available, it comes after the synonyms and continues with the synonyms of the antonym. Following the antonyms, the idiom for the original vocabulary entry is given.

We are both Hungarian translators. We use this book extensively in our work and are very satisfied with the number and variety of words, synonyms, antonyms, and idioms it provides.

„Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Tette fel Vörösmarty Mihály a kérdést több mint 170 évvel ezelőtt, 1844-ben, Gondolatok a könyvtárban című versében. Fordítsunk kicsit a kérdésen: Vittük-e előrébb mi magunk a világot úgy, hogy megkerestük, aztán megfogadtuk a könyvek bölcsességét? Ismerjük-e a könyveket, olvassuk-e az évszázadok hosszú során elkészült klasszikus alkotásokat? Komolyan vesszük-e kortárs nagy gondolkodóinknak az intelmeit? Leszűrjük-e a tapasztalatokat a velünk élő nagy írók remekműveiből? Hisszük-e, hogy a könyv értéket közvetít, útmutatást ad, és ha arra van szükségünk, megvigasztal? Vagy legyintünk, hogy már Vörösmarty Mihály is kételkedett, hogy megleli az igazat „Fehérre mosdott könyvnek lapjain”

És kételkedésünk csak fokozódik, mikor látjuk, hogy vonaton, buszon, metrón utazva, sőt a nagyváros forgatagában gyalogló fiataljaink lehorgasztott fejjel okostelefonjaikra szegezik tekintetüket. Tud-e az okostelefon olyan bölcs és igaz lenni, mint a könyv? Közvetíti-e vajon az örök igazságokat, a magyar és az egyetemes kultúra értékeit?

Szinte már a nyakunkon vannak az ünnepek, amit hosszas készülődés előz meg. Egy olasz közmondást idézve: ”Natale con i tuoi, Pasqua con chi vuoi”. Vagyis a karácsonyt a szeretteiddel töltsd, a húsvétot meg azzal, akivel akarod. Fontos ebben az időszakban is a család egysége, de nézzük meg, hogy telik ez az idő Olaszországban.

Természetesen, mint minden országban, régiónként, városonként eltérőek a szokások, de a legfontosabb és legszimbolikusabb jelképek mindenhol megjelennek. Az adventi időszak a várakozással telik, ebben a négy hétben már feldíszítik a lakásokat, a házakat és a városokban a boltokat, valamint kisebb-nagyobb karácsonyfákat helyeznek el a főutcákon. Így remélve és várva több vásárlót a karácsonyi időre. A fények sem maradhatnak el, melyek gyakran nagyon kirívóak. Adventi koszorút otthon nem készítenek, de a templomokban megtalálható a koszorú, melyet három lila és egy rózsaszín gyertya ékesít. Ennél számukra sokkal fontosabb a jászol (presepe) készítése, melyet mindenki saját kézügyessége szerint állít fel, ízlésének megfelelően. Ez egy régi tradíció, így szinte minden családnál megtalálható már jóval karácsony előtt a felállított, kicsinosított betlehem. Szeretik a várost is ékesíteni jászollal, különbnél különb figurákkal, állatokkal. A tengerparti városkákban elhelyezett betlehemekben megtalálhatóak a horgászok és a hajósok is a Kisjézus mellett.

A karácsonyfa fényeinél az öröm és áhítat tölti el legtöbbünket, a családi és baráti együttlét megnyugtató érzése, meg az izgatott várakozás: a gyerekeknél azért, hogy mit kapnak ajándékba, a felnőttnél inkább azért, ki mennyire örül majd az ő ajándékainak. Aztán a karácsonyi vacsora és a kiadós csevegés után, vagy társalgás közben kérdések is elhangozhatnak. Hallgatózzunk csak kissé!
     – Apa, miért van a karácsonyi üdvözlőlapokon az a szöveg, hogy Merry Xmas?
     – Biztosan tanultátok angolból, lányom, hogy a Christmas angolul karácsonyt jelent.
     – Persze, azt tudom, de ide az van írva, hogy Xmas!
     – Mert az rövidítés. Mint a Mrs a mistressből.
     – Értem, anya, illetve… mégsem. Hol az x a Christmasban?
     – Ha jól emlékszem, az x a Christ rövidítése. Tudod, ez Krisztus angol neve.
     – Ezt is sejtem, de az ikszet még így se látom.
     – Sajnos én sem. Olyan fontos ez épp ma?
     – Anya, engem érdekel!
     – Akkor hívd ide nagyapát.