A gondviselés az emberi sorsba nem avatkozik, mert ez a szabadság megsértése lenne. Amit tesz, hogy szüntelenül olyan helyzeteket kínál, amelyek, ha helyesen választunk, fölemelnek, ha ostobák vagyunk, maradunk ott, ahol voltunk, vagy még jobban elmerülünk.

Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie?

Ha szeretem az Egyetlent, a világ egy lesz, csak egyet kell szeretnem, hogy mindent szerethessek, és ebben megnyílik a mindenség titka.

Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem.

A Mester az az ember, aki előtt meg kell hódolni. Azért van rá szükség, hogy az ember magában az alázatot felébressze.

Az életnek nem célja, hanem értelme van.

Ahhoz, hogy valaki éljen, égnie kell, fókusszá kell lennie, meg kell gyulladnia, és gyújtania kell.

Az élet nem arra való, hogy a meglevő tulajdonságokat gyakoroljam, hanem hogy a nem meglévőket megszerezzem.

Ez a tevékenység: a lehullottat visszaemelni, az elvesztettet megtalálni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni, a fellázadtat megtéríteni és megbékíteni.

********

Nincs reménytelenebb, mint akinek senkije sincs, akivel igazságviszonyban állhat.

A léleknek a lélek iránt való érzékenysége: a szeretet. 

Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem.

A szerelem nagy pillanataiban a külső és a belső világ között a fal leomlik, és nem tudod többé, hol a kint, és hol a bent, a test lélekké válik, és a lélek testté.

A szerelemben teljesen fel kell magamat adni. Ez a szerelem titka. El kell vesznem, és meg kell semmisülnöm.

A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.

A virágot a lélek szedi. Minél inkább lélek valaki, annál inkább virág. A nő. Különösen a leány. A gyermek. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer.

Az etruszkok asszonyaik sírkövére virágot faragtak, se nevet, se mást, se kort, se rangot. Mit mond a sírkő? Aki itt fekszik, virág volt, élni tudta azt, amit a bölcsek csak gondolni.

********

Csak tévedéseknek van szükségük elméletre. Csak az erőtlennek van szüksége hatalomra.

A dolgok hatalma nagy, és néhány szenten kívül senki sem élt, aki e hatalomnak ellen tudott volna állni.

A nagy és szép emberi élet nem az, amelyik tevékeny, hatalmas, erős, tudós, gazdag, hírneves, dicsőséges, hanem az, amelyik éber.

A tett az embert magával rántja. Hová? A következményekbe. Amelyek alól nem lehet kibújni.

Az emberek igen nagy többsége nem rossz, hanem jó, de pathológ módon jó, saját feje szerint, saját külön igazságeszméje szerint. Az ilyen jóság szociális szempontból a semminél is kevesebb.

Egyre kevesebb az ember, aki a normálisat kibírja, és egyre több, akinek a természetes állapota a rendetlenség, a homály, a görcs, a zűrzavar.

A Nagyinkvizitor helyébe ma már az apparátus lépett. Már prédikálni sem kell. Már ideológiára sincs szükség. Az apparátus felelősség nélkül, dicsőség nélkül van. Előnye, hogy az emberből automatikusan kiirtja az öntudatot és az önérzetet.

A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az igazság funkcióját végzi. A többség: a világ minél korruptabb, annál kevésbé tényleges, csupán politikai többség, részben félrevezetett, becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia.

Európa gondolkozása csaknem teljes egészében a mindenkori korszellem és a korszenvedélyek utólagos igazolása, a történet pillanatából nem is látnak ki.

********

Ha nem találtad meg az igazi pozitív választ a kérdésedre, nem azt jelenti, hogy az a válasz nem létezik, hanem azt, hogy nem kerestél még eleget.

Próbálj meg szeretni ÉN nélkül, Istent látni vallás nélkül. Csak úgy, ahogy tényleg van. Valahogyan szívből és örömmel.

A nagy útban nincsen semmi rejtély. Az ég hatása: jónak lenni, a föld hatása a bőség, az ember hatása a rend. Mindenkinek csak egyetlen dologra van szüksége: igazan élni.

Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.

Aki ad, jobban rá van szorulva az elfogadásra, mint az, aki elfogad, az adakozóra.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.

Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik.

Felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!

A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska