A kétrészes bejegyzés első része IDE KATTINTVA érhető el.

A levegő alkatrészeit képező, de csak nyomokban előforduló nemesgázok egynéhányának neve ugyancsak felfedezésükkel függ össze. A neon (Ne) a görög »új«, a kripton (krypton, Kr) a »rejtett«, a xenon (X) pedig az »idegen« szóból származik. A legérdekesebb azonban a tantál nevének eredete. Zeus fia, Tantalus frígiai király, a görög mitológia szerint Pelops és Niobe atyja, az istenek titkait kifecsegte, sőt fiát, Pelopsot egy lakomán feltálalta nékik, hogy mindentudásukat próbára tegye. Büntetésből sem ételhez, sem italhoz nem juthatott, bár mindkettő hívogatóan csalogatta. Ezekre a »tantalusi kínokra« célzott a tantál (Ta) felfedezője, amikor az elemet elnevezte. A tantál ui. mindig együtt fordul elő egy hozzá nagyon hasonló elemmel, a nióbiummal (Nb), amelytől csak fáradságos munka árán sikerült elkülöníteni. Utóbbi tehát a tantállal fennálló kétszeres, kémiai és mitológiai rokonságának köszönheti nevét. Mivel a Columbusról columbitnak nevezett amerikai ásványban fedezték fel, az amerikaiak még ma is columbiumnak hívják. Érdekes, hogy egy tévesen meghatározott, a nióbiumhoz hasonlónak vélt elemet pelopnak neveztek.

Tantál

Mitológiai eredetű még jó néhány elem (csillag és ásvány) neve is. Az egyik kis bolygó a Ceres, Ceres óitáliai istennőről, a teremtő erők istennőjéről kapta a nevét. Erről a bolygóról nevezték el azután a nem sokkal később felfedezett cériumot (Ce) és ásványát, a ceritet is. A vanádium (V) és az a svédországi ásvány, amelyben felfedezték (a vanadinit), az egyik ógermán (skandináv) istennő, Freya melléknevétől, Vanadistól kapta a nevét. A tórium (Th) pedig magáról a skandináv nagy istenről Thorról, Odin fiáról van elnevezve. Mitológiai eredetű, vagy legalábbis ősi germán név a wolframé (W) is. Mivel egyik ásványa feltűnően nehéz (svédül: tungsten = nehéz kő), a franciák tungsténének mondják.

Cérium

A titánok a görög hitrege szerint Uranus és Gea gyermekei, már az olimposzi istenek előtt uralkodtak. Uranusról nevezték el az Uránusz bolygót és az egyik elemet, az uránt (U). Egy másik elemet, a titánt (Ti) pedig a titánokról. Pallas Athénétől kölcsönözte a Pallas bolygó és a nemsokára ezután felfedezett platinafém, a palládium (Pa) is a nevét. Mivel a cadmia nevű ásványt Kadmusról, Európa öccséről nevezték el, végeredményben a már ismertetett kadmium neve is mitológiai eredetű.

Palládium

A kénhez hasonló, Erdélyországban oly gyakori és ott felfedezett tellúr (Te) a Föld latin nevétől (tellus) kapta a nevét. A ként híven kísérő szelént (selen, Se) pedig a Föld hű csatlósáról, a Holdról nevezték el. Íme, az oly ridegnek hitt kémikusok is szerették a romantikát.

tellúr

Néha azonban heves harcokat is vívtak elsőbbségük kérdéséért. Urbain, a párizsi egyetem tanára és Auer v. Welsbach szinte egy időben fedezték fel ugyanazt az elemet, amelyet Urbain Párizs régi nevéről lutéciumnak, Auer pedig a Cassiopeia csillagképről cassiopeiumnak (Cp) nevezett el. A későbbi vizsgálatok Auer prioritását igazolták, és így az ő elnevezése maradt meg.

Lutécium

Ősi városnévtől nyerte a honfitársunk, Hevesy György és a holland D. Coster által nemrégiben (1922) felfedezett hafnium (Hf) is a nevét, akik ezt Bohr, a modern atomelmélet megalkotójának tiszteletére annak szülővárosa Koppenhága, régebben Hafnia után nevezték el.

Hafnium

Földrajzi eredetűek az alábbi elemek nevei is: Európa, akit a görög hitrege szerint a bika alakját öltött Zeus elrabolt, Kadmus nővére volt; róla nevezték el világrészünket, Európáról nyerte azután nevét az európium (Eu). Skandináviáról a szkandium (scandium, Sc), a mitológiabeli legészakibb szigetről, Thuléról a túlium (Tu), Franciaországról a gallium (Ga). Németországról a germánium (Ge), Lengyelországról, Skodlowska Curie asszony, a rádium egyik felfedezőjének hazájáról pedig a polónium (Po). Oroszországot (Ruthénia) örökíti meg a ruténium (Ru). Még a világháború eseményei is közrejátszottak az elemek elnevezésénél. Az 1925-ben felfedezett mazúrium (masurium, Ma) Hindenburgnak a mazuri tavaknál vívott fényes győzelmére, társa a rénium (Re) pedig a Rajna-vidékre emlékeztet. (A mazúriumról később kiderült, hogy nem létezik – a szerk.)

germánium

Érdekes és az elemek felfedezőire szép világot vet az a tény, hogy az elemek között csak egyetlen egy van, a gadolínium (Gd), amely felfedezője, Gadolin abói egyetemi tanár nevét viseli. És ezt sem Gadolin adta neki.

Gadolínium

A maga nemében egyedülálló, ha igaz, hogy miképpen jutott nevéhez egyik fontos elemünk, az ugyancsak kétnevű antimon (stibium, Sb).

Egyik vegyületét, a szép, dárda alakú kristályokban előforduló antimonitot már a rómaiak is használták, mint kendőző szert. Ehhez porrá kellett törni. A stibium név innen ered: stibio = törni. Később azonban az antimon elnevezés honosodott meg. Hogy miért, annak kalandos története a következő:

Basilius Valentinus, a XV. századbeli híres alkimista szerzetese megfigyelte, hogy a disznók stibium tartalmú eledelektől gyorsan nőttek és jó kövérre híztak. Szerzetestársai igen rossz bőrben lehettek, mert Basilius Valentinus nékik is ajánlotta a stibium használatát. A gyógymódnak váratlan eredménye volt: több barát meghalt. A tudományában csalódott alkimista erre elnevezte a szert antimonachonnak, azaz a szerzetesek ellenségének.

Antimonit

Más források szerint igen sok visszaélést követtek el stibium tartalmú készítményekkel, például a hánytató borkővel, úgyhogy II. Frigyes császár állítólag rendeletet adott ki, amellyel e szerek használatát megtiltotta. Innen eredne az antimonachon elnevezés, amely kezdetben csak a rendeletre, később magára az antimonra is vonatkozott.

Vannak, akik azt állítják, hogy mindkét magyarázat téves. Szerintük az antimonion szó már Constantinus Africanus, a XII. században élt salernói orvos munkáiban előfordul, és minden bizonnyal arab eredetű.

A teljesség kedvéért meg kell említenem, hogy két elem, úm. a holmium (Ho) és a diszprózium (Dy) nevének eredetét nem sikerült megállapítanom. Mivel azonban mindkét elem Skandináviában lelhető ásványokban fordul elő, nincs kizárva, hogy a holmium név valamiképpen Stockholm nevével függ össze.

Holmium

Gyűjteményünk nem lenne teljes, ha a kémia elemeinek nyelvújításkorabeli neveiről megfeledkeznénk. A XIX. század első felében használatban voltak, de a hetvenes évek felé – tegyük hozzá: megérdemelten – feledésbe mentek. Egy-kettő azonban még ma is használatos, így a higany és a horgany.

Az ősi neveket: arany, ezüst, kén, ólom, ón, réz, vas, természetesen átvették. Csak az nem érthető, hogy miért kellett a meszet (kalcium) meszenynek és a szenet szenenynek nevezni, ha a kén kén maradhatott.

Az elnevezésekben egyébként nagy anyagismerettel párosult rendszeresség ismerhető fel. Így pl. az elemek egy részét előfordulásuk, egy-egy vegyületük vagy ásványuk magyar neve után nevezték el. A lég(kör) nitrogénje a légeny, a sziksó nátriuma a szikeny, a hamu káliuma a hamany, a timsó alumíniuma a timany, a keserűsó magnéziuma a kesereny és a kovarc (békasó) vagy kova-(kő) sziliciuma a kovany nevet nyerte. A kohósalak a fluorittól könnyen folyóvá lesz. Innen ered magyar neve: folypát, és ebből jellemző alkatrészéé, a fluoré: folyany.

Az alábbi esetekben az elemi test egy-egy jellemző tulajdonsága szolgált alapul. A legkönnyebb gáz, a hidrogén: a köneny, az égést tápláló és a lélegző lényeket éltető oxigén az éleny, a villogó foszfor a vilany, a fehérítő hatású (halványító) klór a halvany, a kellemetlen szagú bróm a bűzeny nevet kapta. A horgos törésű cink a horgany, a (híg)-folyós fém, a mercurius vivus a higany. Az arzént a mirigyeket megtámadó dögvészről (pestis) mirenynek nevezték. A lángot pirosra festő stroncium a pirany, az üveget és a mázakat kékre színező kobalt a kékeny, a színes, festéknek is használható vegyületeket szolgáltató króm pedig a fösteny nevet nyerte. Csellel, mangán hozzáadásával, a zöldes üveget el lehet színteleníteni (üvegszappan). Innen a mangán neve: cseleny. A rothadt retekszagú hidrogénvegyületet szolgáltató szelént pedig retenynek hívták.

Eredhet a név valamely ásványtól is. Erre volt már példánk: a folyany. Ilyenek még a következők is. Az antimonit nevű ásvány szép, dárda alakú kristályairól kapta az antimon a dárdany, a molabdenit nevű ásvány puhaságáról a molibdén a lágyany, a barit nagy fajsúlyáról, a bárium a súlyany vagy az ugyancsak használt barót nevet.

A bór nevét idegenből vették át. A kadmium szót azonban már kadanynyá alakították.

Furcsa a platina neve: éreny. Minden bizonnyal azért hívták így, mert sokat ér.

Lehet, hogy a nikkelt azért nevezték német mintára álanynak, mert néha a nemes fémércek álarcában jelent meg. A bizmutot meg azért mondták kenenynek, mert vegyületeit kenőcsnek használták. A jód pedig ibolyaszínű gőzéről kaphatta az iblany (ibolany) nevet.

A többi elem (fentebb 38-t találunk felsorolva) vagy idegen nevén szerepelt, mint a bór, vagy nem is volt még ismeretes, és így neve sem lehetett. A nemzetközi névhez alkalmazkodó, de magyarosított elemelnevezésekhez szokott fülünknek mindenesetre furcsán hangzik ma pl. a káliumbikromát helyett savasföstenysavas-hamanyéleget hallani. De gondoljuk csak meg, hogy többek között Than Károly, Lengyel Béla és még sokan mások a magyar kémia nagyjai közül ezzel a nyelvezettel írták első értekezéseiket. Mindent meg lehet szokni; így a nyelvújítás szavaival is jól dolgozhatnánk. Miután azonban néhány régtől fogva ismert elem nevétől eltekintve, minden nemzet a többé-kevésbé nacionalizált nemzetközi elnevezéseket használja, a mi önérzetünkön sem esik csorba, ha ugyanezt tesszük. Ennek gyakorlati haszna is van, az ti., hogy könnyebben kísérelhetjük figyelemmel a tudomány fejlődését idegen nyelvű művek olvasásakor.

Brummer Ernő

Az írás forrása: Búvár, 1936. október, 707–710. oldal