A keresztrejtvények megfejtéséhez sok esetben ismerni kell egyes elemek vegyjeleit. Többször előfordult, hogy ismerőseim kérdéssel fordultak hozzám. Némelyik furcsább nevű elem esetében az iránt is érdeklődtek, hogy miért hívják így. A kérdés engem is érdekelni kezdett, és lassanként összegyűjtöttem az erre vonatkozó adatokat.

Az elemek tudományos neve latin vagy görög nyelvű, és csak elvétve más. A képletekben és a vegyfolyamatok leírásakor rövidítve használjuk azokat. A fontosabbakat (a gyakrabban előfordulókat) csak a kezdőbetűvel jelöljük meg. Például: oxigén: O, nitrogén: N, hidrogén: H. Ha több elem neve kezdőik ugyanazzal a betűvel, ami természetesen sokszor előfordul, úgy a többi jelölésekor még egy másik jellemző betűt is kapcsolunk az elsőhöz. Pl. osmium: Os, neon: Ne, nikkel: Ni, hélium: He, higany: Hg. Az első betű nagy, a második kicsi, és mindkettő »nyomtatott«, még kéziratban is.

Vannak elemek, amelyek mivel szabadon (termésállapotban) is előfordulnak, vagy mivel előállításuk könnyű, régtől fogva ismeretesek. Ezeknél a már kialakult elnevezés maradt meg.

A szén neve karbonium (carbonium, C) a latin carbo, a kéné (S) a sulfurum, a vasé (Fe) a ferrum szóból ered. Utóbbi magyar neve talán a szanszkrit ayasból származik. A rómaiak Cyprus szigetéről kapták a rezet, amiért is aes cypriumnak nevezték. Innen ered a kuprum (cuprum, Cu) elnevezés. Paracelsus már ismerte a termés arzénszulfidokat, sőt mérgező hatásukat is. Ezért hívta arsenikonnak, ami erőset, férfiasat (legyőzőt) jelent. Ez átvivődött a hatóanyagra, az arzénre (arsen, As) is. Az ezüst kémiai neve (argentum, Ag) szintén görög eredetű, jelentése fehér fém. Az ón tudományos neve ismét latin (stannum, Sn) és egy, az ókorban ismert és használt ón-ólom ötvözet nevéből ered. Szabályt erősítő kivétel a platina (Pt), amely név a spanyol plata (ezüst) szó kicsinyítése: kis ezüst, ezüstöcske. Bár a legnagyobb telepek az Uralban vannak, a spanyolok fedezték fel Brazíliában. Akkor még kevésbé értékesnek tartották az ezüstnél. Az arany neve (aurum, Au) a magyarban talán a szanszkrit hyrania, vagyis fénylés szóból ered. A higany kétnevűségével tűnik ki. Vegyjele a görög hydrargyrumból (vízezüst) származik (Hg). Vegyületeinek elnevezésénél azonban inkább az alkimisták (latin) mercurius vivusából indulunk ki. Pl. a szublimát tudományos neve merkuriklorid. Mercur (a görögöknél Hermes), ugyancsak mozgékonyságával tűnt ki, akárcsak a higany.

Az arany neve (aurum, Au) a magyarban talán a szanszkrit hyrania, vagyis fénylés szóból ered

Az ólmot (plumbum, Pb) régente mindig összetévesztették az ónnal. Plinius különböztette meg őket először. Az ő plumbum nigrumából jön az ólom kémiai neve. Ugyanő az ónt plumbum candidumnak hívta. Érdekes a bizmut (wismuth) nevének (bismuthum, Bi) eredete. Paracelsus szerint ez a wisemut bányászkifejezésre, utóbbi pedig a termés bismuton látható tarka, ún. futtatási színekre vezethető vissza. (»…es blüet wie eine Wise, darauf allerley farb blumen stehen«). A wisemut (később wismuth) szó tehát a »rét kedvét« (pompáját) jelentené.

Kristályos bizmut

Sok esetben származik az elem neve valamely régen ismert vegyületétől. Így a bóré (B) a bóraxtól, a salétromképző nitrogéné (N) a salétromtól (nitrum, nitron). Utóbbit a franciák azotenak nevezik. E szó görög eredetijének jelentése: nem életfenntartó. Tiszta nitrogénben ugyanis megfulladunk. Az éltető levegő tudvalévőleg 21 térfogatszázalék oxigént is tartalmaz. A sziksót már az ótestamentum is említi nater néven. Ezt a XVII. században natronnak írták, amiből a nátrium-fém (Na) neve származik. A franciák sodiuma azonos a nátriummal. Ez a sziksó másik ókori nevéből, a soda szóból vezethető le. Az ólomtartalmú galenitet és a hozzá hasonló érceket a régiek molybdaena néven ismerték és állandóan összetévesztették a molibdén-fém (Mo) kénvegyületével, ásványtani néven molibdenittel. Ez az elem tehát tulajdonképpen a galenittől kapta a nevét.

Molibdén

A mangán (Mn) leggyakrabban előforduló ércének a lapis manganensisnek (barnakő), a kalcium (calcium, Ca) a latin calc, calx, azaz mésznek, a szilícium (silicium, Si) az ugyancsak latin silex kova, homok szónak köszöni nevét. A kálium (K) szó az arab al kaljun-ból ered. Ez a kifejezés a hamura vonatkozik. A növényi, pl. fahamuban, amint tudjuk, egy káliumsó, a hamuzsír (kálium-karbonát) van. Érdekes, hogy a franciák a káliumot német eredetű névvel illetik. Utóbbiak ugyanis a hamuzsírt a hamunak vasfazékban történő hevítésével nyerték. Innen a neve: Pottasche, franciául potasse. Ebből származik a francia potassium (kálium) elnevezés. Hamuzsírtartalma miatt használták a régiek a hamu lúgját. Az alumínium (Al) az alumenben (timsó) lelhető fel. A magnéziumot (magnesium, Mg) pedig Rómában a XVIII. század elején elterjedten használt »titkos« szerben, a magnesia albában fedezték fel. És mivel vegyületei mind színesek, a króm (chrom, Cr) a festék görög nevétől (chroma) kapta a nevét.

Alumínium

A nitrogénéhez hasonlóan képzett a hidrogén (hydrogen, H) és az oxigén (oxygen, O) neve is. Előbbi a görög víz és nemzek, utóbbi a savanyú és ugyancsak a nemzek szavak összetétele. A víz a hidrogén oxidja. Így érthető, hogy a hidrogéngáz elégve vizet ad, »nemz«. Az oxigén pedig igen sok elemmel vegyül savanyú ízű savvá.

A gáz halmazállapotú klór (chlór, Cl) zöld színéről, a szilárd, de könnyen illanó jód (J) pedig ibolyaszínű gőzétől kapta a nevét. A vörösbarna színű folyékony bróm (Br) neve szagára utal, bűzt jelent. Az egyik platinafém, az ozmium (Os) tetroxidja is kellemetlen szagú. Innen van az ugyancsak görög »szag« szóból eredő neve. Egy másik platinafém, a ródium (Rh) sóinak savanyú oldatai rózsaszínűek. Ezért a rózsa görög nevéről nevezték el. Egy harmadik, ugyancsak a platinával rokon fém pedig, mivel sói különféle színűek, a szivárvány görög nevéről (iris) nyerte a nevét. Ez az irídium (Ir). Az egyik alumíniummal rokon földfém, a prazeodímium (praseodym, Pr) sói hagymazöld színéről van elnevezve.

Ozmium

Sok elemi test (vagy valamelyik vegyülete) jellemző színűre festi a lángot. Ezt a tulajdonságot hasznosítják a tűzijáték-készítők. Csodálatosképpen ezek közül csak az egyébként erősen mérgező tallium (Tl) kapta lángfestő képességétől a nevét, amely zöldelést jelent. Néhány más elemet színképének jellemző vonaláról neveztek el. Így pl. a rubídium (Rb) sötétvörös, a cézium (caesium, Cs) égszínkék, az indium (In) pedig indigókék vonalától nyerte a nevét, és nem, amint hihetnénk, Indiától.

Elemi testek (vagy vegyületük) festik színesre a tűzijátékot

Egyéb tulajdonságok jutnak kifejezésre az alábbi elemek neveiben.

A foszfor (phosphor, P) neve a görög fény és hordozó szavakból van összetéve. Ugyanis jellemző tulajdonsága, hogy miközben a levegőn lassan oxidálódik, fehér színű, zöldes fénnyel villogó köd veszi körül (foszforeszkál). A cink (zink, Zn, magyarul horgany) neve a német zinken (csúcsosodni) szóból ered, mivel kristályos szerkezete következtében törési felületén kristálycsúcsok jelennek meg. A rádium (Ra) sugárzóképességét (radiare = sugározni) az aktínium (actinium, Ac) és a protaktínium (Pa) ugyancsak radioaktív tulajdonságát örökíti meg nevében. Negatívumot fejez ki az egyik nemesgáz, az argon (Ar) neve. Jelentése: nem cselekvő (hatástalan). Ui. miként a többi nemesgáz, ez sem vegyül. Állítólag újabban mégis sikerült volna néhány nemesgáz vegyületet is előállítani.

Cink

Az emanáció (rádiumemanatió, Em), amelyet átmenetileg nitonnak is neveztek, ugyancsak a nemesgázok egyike. Köztük a legnagyobb atomsúlyú, és az egyetlen, amely radioaktív, tehát sugárzó, mint a rádium. Nevét onnan nyerte, hogy a rádiumból képződik, és mivel gáz halmazállapotú, emanál.

Néhány elem egy-egy olyan ásvány nevét örökíti meg, amelynek jellemző alkatrésze. Így a cirkónium (zirconium Zr) a cirkonban (ez mint drágakő jácint néven ismeretes), a berillium (beryllium, Be) a berillben (aquamarin, smaragd) fordul elő. Utóbbit a franciák sóinak édes ízéről glicyniumnak (glucinium) is nevezték. A bárium (Ba) a nagy fajsúlyú súlypátban vagy másik nevén baritban (barus-nehéz), a kadmium (cadmium Cd) a gálmában (cadmia), a szamárium (Sm) a szamarszkitban található. A fluor (F) a fluoritban (folypát) lelhető. Ez pedig arról nevezetes, hogy a kohósalakot könnyen folyóvá teszi, amiért is a fémkohászatban például a Martin-acél készítésénél használják. A lítiumról (Li) azt tartották, hogy rokonaival, a káliummal és a nátriummal ellentétben csak ásványokban fordul elő. Innen a neve, amely kőszerűt jelent. Ugyancsak tévedésből kapta a legkönnyebb nemesgáz, a hélium (He) is a nevét. Felfedezője ui. azt hitte, hogy csak a Napban (helios) fordul elő, míg később a földön is megtalálták.

A cirkonban található a cirkónium

Lelőhely és egyben ásványnevet örökít meg sok elem. Skóciában a Strontian helyiség mellett lelték a strontianit nevű ásványt, amelyben a stronciumot (strontium, Sr) felfedezték. Az erbium (Er), terbium (Tb), itterbium (Yb) és ittrium (Y) nevei a Stockholm mellett fekvő Ytterbi helység nevéből és részben az azokat tartalmazó, ott talált és ugyancsak a lelőhelyről elnevezett ásványok (ytterit és ytterbit) neveiből vannak képezve.

Stroncium

A kobalt (cobalt, Co) és a nikkel (niccoum, Ni) német bányászbabonának köszönik neveiket. – Gyakran előfordult, hogy nemes, aranyat-ezüstöt tartalmazó érceket véltek fejteni; kohósításuk alkalmával azonban nem kaptak semmit. Csakhamar az a hit terjedt el, hogy ilyenkor a föld (a hegy) szellemei, a Nickel és a koboldok (a manók) szedték rá őket. A szellemek neveit később (XV. sz.) a sokat ígérő, de a kiolvasztáskor értékes fémet nem szolgáltató ércekre vitték át. Innen kapták ezek az elemek a nevüket. Más források alapján a »Nickel« az egyik bosszúálló erdei manó csúfneve lenne.

Kobalt

Az elemek elnevezésekor több ízben közrejátszottak felfedezésük körülményei is. Az alumíniumhoz hasonló, ún. földfémek elválasztása és pontos meghatározása igen fáradságos munka volt. Egyre-másra előfordult, hogy valamely egységesnek vélt anyagról kiderült, hogy keverék. Az egyik ilyen oxidot pl. szétbontották kettőre. Az egyikük a lantán (La = elrejtőzött), a másik a didim (dydim = iker) nevet kapta. Végzetszerű, hogy éppen az, amelyik valóban az is volt. Ui. a didimet csakhamar sikerült tovább bontani prazeodímiumra (praseodym, Pr, hagymazöld iker) és neodímiumra (neodym, Nd, új iker).

Folytatása következik!

Brummer Ernő

Az írás forrása: Búvár, 1936. október, 707–710. oldal