Van, aki számára már történelem, mások számára élénk emlék a retró időszak. Alább a TINTA Könyvkiadó Retró szótárából származó definíciókból derül ki többek között, mi is volt a Bambi, a KMK vagy a kiving.

BAMBI

Szintetikus narancs, málna, citrom ízesítővel készült magyar üdítőital, amit csatos üvegben árultak. Az „Úgy élvezem én strandot, mert ott Bambi is kapható” szövegű dal állított maradandó emléket az egészségtelen és mű ízű, mégis sokak által kedvelt italnak, ami 1967 után átadta helyét a kóláknak. Feltámasztásával megpróbálkoztak 2001-ben, de sikertelenül.

FARMOTOROS IKARUSZ

Az 1950-es években a magyar formatervezés egyetlen jelentős művet produkált: 1952-ben indult útjára a farmotoros Ikarusz 55, amelynek formatervével P. Horváth György nemzetközi figyelmet keltett. Az autóbusz technikai paraméterei is kiválóak voltak, a farmotoros, ahogy mindenki hívta, a távolsági vonalakon a király lett. Az Ikarusz gyár ezzel a járművel indult el a sikerek útján. A „farmotoros” ma is látható, nosztalgiajáratokon járja a fővárosi utcákat.

FORTEPAN / Szent-tamási Mihály adományozó

MERKUR

Autók értékesítésével foglalkozó magyar vállalat volt az ötvenes évektől. Ide futottak be a vásárolni szándékozók igénylései, sorszámot kaptak, és ennek megfelelően – vagy kapcsolatok esetén hamarabb – kapták meg a kizárólag szocialista országokban gyártott autót. A választás lehetősége szűk volt, egy-egy szállítmány egyforma kocsikat tartalmazott.

SZIMPLA

Az eszpresszókávét korábban két mennyiségben szolgálták fel: volt szimpla és dupla. A szimpla, kisebb pohárban 20 és 30 milliliternyi volt, a dupla ezzel szemben más méretű pohárban szervírozva 40–50 milliliternyi volt. Létezett még a hosszú kávé, amely 60 milliliter volt, és eléggé gyenge. A presszókávé ilyen mennyiségeit leginkább az ötvenes-hatvanas években használatos La Pavoni gépeken lehetett a legjobban adagolni.

TÜKER ALÁGYÚJTÓS

A Tüzelő Kereskedelmi Vállalat terméke volt. Lényegében egy fakalitkácskában elhelyezett, petróleummal átitatott zacskóról van szó, melyet meggyújtás után fújni kellett. Először kellemes ropogás, majd kokszpor fojtó szaga, ablaknyitás: hideg megint és büdös – ez volt a sorrend. Előnye volt, hogy meggyújtásához elég volt egy szál gyufa, nem kellett papír, nem kellett gyújtós. Így született meg a közismert reklám: Nem kell papír, nem kell gyújtós, itt a TÜKER alágyújtós, itt a TÜKER alágyújtós!

FIN, FORRADALMI IFJÚSÁGI NAPOK

a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) által 1956 után létrehozott tavaszi ünnepségsorozat, a forradalmi hangulat és érzés serkentésére, a hagyományok ápolására, az esedékes évi feladatok meghatározására. Három sarokpontja volt: március 15, az 1848-ra, 1919. március 21., a tanácsköztársaságra, és 1945. április 4., a felszabadulásra emlékezés.

LÓDENKABÁT

Az 1950-es évek első felének divatja egy meglehetősen sajátos „uniformizációs kísérlet”, valamint a világtól való – részleges – elzárkózás jegyében telt. Ennek keretében jelent meg a szürke és zöld színű gyapjúanyagból, a lódenból készült, egyen szabású, erőszakos emancipációt is hirdető női és férfi felsőruha, a lódenkabát. Kiegészítője volt a micisapka vagy a svájcisapka.

LYUKAS KÉTFILLÉRES

Az ötvenes években volt forgalomban, hivatalos váltópénz volt, alumíniumból készült, a gyerekek játékautó kerekének használták. Lehetett vele fizetni, volt ilyen címletű bélyeg is. Sokan ma már kabalának hordják, a numizmatikai piacon 1450 forint darabja.

TANTUSZ

Pénzt helyettesítő, különleges rézből készült telefonérme volt. A szólás – leesik a tantusz – onnan eredt, hogy a bedobós telefonoknál a kapcsolat akkor jött létre, amikor az érme leesett, kattant, attól kezdve lett érthető a másik fél.

KIVING  

A kiving nem valami angolszász lelemény, csupán rövidítés, jelentése kívül hordható ing (hasonló rövidítés volt a NEVA, azaz ne vasald), amit az alul rátett zsebek is jeleztek, biztosítva ezáltal a könnyed megjelenést.

ÉPÍTŐTÁBOROK

A világszerte már régen működő építőtábori mozgalomhoz Magyarország 1958-ban kapcsolódott. A Kommunista Ifjúsági Szövetség kezdeményezésére több ezer diák ment a Hanságba, hogy ott megkezdje a mocsarak lecsapolását. Nem titkolt szándék volt, hogy a tábor kínálta lehetőséget felhasználja a mozgalom a fiatalok politikai nevelésére is. Ezt követően egyre-másra szerveződtek ilyenek, építőipari, mezőgazdasági jelleggel, a mozgalom része volt a konzervgyári munka, a gyümölcsszedés, a szüreti tábor, a kukoricacímerezés, a régészeti kutatótábor stb. Az ifjúsági és építőtáborokban mind nagyobb szerepet kapott a politika helyett a szórakozás, a romantika, ami azt eredményezte, hogy népszerűségük nőtt. A kezdetben csak társadalmi tevékenységként végzett munkát – az ellátáson kívül – némi pénzbeli ellenszolgáltatással is viszonozták a gyárak, szövetkezetek, intézmények.

KI MIT TUD?

Az állam által támogatott és iniciált a Magyar Televízió által szervezett tehetségkutatás nagy intézménye volt a hatvanas évek elejétől. A műsorban a műfajokat a hagyományos normák szerint jelölték ki, és az igazi főszereplő a zsűri volt. Felejthetetlen értelmiségiek – többek között Pernye András (zenetörténész), Major Tamás (színművész), Petrovics Emil (zeneszerző), Vásárhelyi László (táncművész, koreográfus) és a műsorvezető Antal Imre (zongoraművész, tv-személyiség) – oktatták a fiatal tehetségeket, akiknek nem a kulturális újítás, hanem a minőség megőrzése volt a feladatuk. A Ki mit tud? versenyeken tűnt fel többek között Koncz Zsuzsa, Kern András, Gálvölgyi János, Supala Kolos, Gloviczki Péter, Szűcs Judit, Lenkó Péter, Hacki Tamás. A Ki mit tud? cím ma is él, lényegében a nyugdíjasoktól a papnövendékekig mindenki ilyen címmel rendez tehetségkutató és bemutató vetélkedőket.

BÉKEKÖLCSÖN

A magyar állam 1949-ben úgynevezett tervkölcsönkötvényt bocsátott ki. Ennek közgazdasági hátterében nem a hosszú lejáratú hitel megszerzése, a gazdaság fejlesztése állt, hanem a készpénznek a forgalomból való kivonásával a vásárlóerő csökkentése, a csekélyke árualap védelme. A kötvények kibocsátásának céljával a lakosság nem tudott azonosulni, ezért gyakorlatilag csak a kötelező jegyzés hozhatta meg a várt „eredményt”. 1950-ben újabb kötvényt bocsátottak ki, 750 millió forint értékben. A kötvényjegyzésre kényszerítő eszközök egész tárházát vetették be. Folyamatos jelszó volt: „A haza javára, a magad hasznára, jegyezz békekölcsönt!” A némileg pikírt kölcsönt jegyeztetők körében azonban ennek epés változata is megszületett: „A haza javára, a magad hasznára, az Isten szerelmére jegyezz már békekölcsönt!” A jegyzésekről a munkáltató nyilvántartást vezetett, a megfelelő összeget levonta a dolgozó béréből és átutalta az OTP-nek.

KISDOBOS

A most hatvanesztendős úttörőmozgalomban az általános iskola első-második osztályába járó gyermekek a kisdobos nevet viselték. Öltözködésük az úttörőkétől jellemzően abban tért el, hogy ők kék nyakkendőt viseltek, melyet vagy két göbbel kötöttek meg, vagy gubacs nyakkendőgyűrűbe csúsztattak. A korábbi ideológiai ráhatás mára eltűnt a mozgalom életéből, a játékos elem a meghatározó. Komoly részt vállalnak környezetvédelmi, természetmegőrző programokból, az ilyen irányú érdeklődés felkeltése első helyen áll a munkában.

FORTEPAN / Nagy Gyula adományozó

KIUTALÁS

A szocialista hiánygazdálkodás módszere és gyakorlata volt. Kiutalással szabályozták a lakáshoz, autóhoz, társbérlethez stb. jutást. Mindez korrupcióra adott lehetőséget. Az árualap bővülése számolta fel.

FECSKE

Minden okoskodás helyett idézet Faludi Ádám egy 2001-ben írott tárcájából: „A fecskéről cigarettát, televíziókészüléket és fürdőnadrágot neveztek el. A fecske fürdőnadrág kék színű vászonból készült, középen hosszanti irányban fehér csík választotta két részre. Bal oldalán három pár szalagocskával lehetett összekötni, amitől meglehetősen idióta külsőre tett szert a viselője. 1964. augusztusában már a világ kincséért nem bújtunk volna bele a fecskébe. Inkább a névadókat néztük, a sámlin vitorlázva, »a fecskék bravúros repülését« feljegyzés megfogalmazásába beleadva apait, anyait, és fogalmunk sem volt, hogy mi vár ránk.”

FORTEPAN / Ember Károly dr. adományozó

FÉNYES SZELEK KORA

A népi kollégiumok alakulásának és működésének korszakát nevezik így, az elnevezés egy költemény és dal szövegéből származik.

MASZEK

Kellér Dezső, a kiváló konferanszié és humorista, dalszövegíró és színész szóalkotása. Az 1950-es évek vége felé, egész egyszerűen a „magán szektor” hivatalos kifejezés rövidítése. Színpadi elhangzása után a kifejezés napokon belül a magyar nyelv új, és azóta sem kihaló szavai közé sorakozott.

HULIGÁN

A szó mai jelentésében először 1898-ban bukkan fel egy angliai rendőri jelentésben. Korábban is ismert volt, hiszen egy randalírozó, hangos, zajos ír családról szóló dalban énekelték. A család neve Hooligan volt. A magyar nyelvben jiddis közvetítésű német jövevényszó. A mai jelentés is lényegében a randalírozó, hangoskodó, kötekedő fiatalokat, a labdarúgó mérkőzések rendbontóit jelenti.

MUNKÁSŐRSÉG

Felállítását 1957 januárjában határozták el. Így jött létre egy szigorúan a párt alá rendelt fegyveres szervezet, amellyel szükség esetén fel tudtak lépni a lakosság megmozdulásaival szemben. Az első alakulatok állománya elsősorban volt ávósokból, pártfunkcionáriusokból tevődött össze. Mindvégig kettős irányítás alatt állt: a katonai parancsnok mellett a területileg illetékes pártbizottság rendelkezhetett alkalmazásáról, bevetéséről. A munkásőrség fegyveres bevetésére soha nem került sor, a szervezet egyre inkább veszített jelentőségéből, de a Kádár-rendszer bukásáig a hatalom egyik legbiztosabb támaszának számított, tagjai különleges előjogokat élveztek. 1989-ben feloszlatták.

FEKETEVÁGÁS

A sertés magáncélra történő vágása az 1950-es esztendőkben tilos volt, csak a beszolgáltatási kötelezettségek teljesítése után, engedéllyel lehetett disznót vágni. Már a rejtett hízlalás is bűn volt.

TÁRSBÉRLET

A lakásállomány 1941 és 1960 között mérsékelt növekedést mutatott. Formailag az egyenlőség eszméje jegyében, gyakorlatilag viszont a városi lakáshiány miatt 1949 és 1956 között kiterjedtté vált a nagy lakások megosztásával kialakított társbérlet intézménye. Ez azt jelentette, hogy egy nagyobb méretű lakást a bérlőtársak úgy osztottak meg, hogy minden rész beköltözője önálló bérleti jogot nyert, de osztoztak a közös helyiségeken, és számos szabállyal korlátozták az élet másikat zavaró ténykedéseit. A rezsiköltségek viselésétől a kutyatartásig, a gyereksírástól a szórakozásig minden okot szolgáltatott a viszályokra. A forma számtalan súrlódásra, tragédiára adott okot, könyvek, filmek foglalkoztak a lényegében még ma is létező lakásbérleti formával.

VÁNDORMADÁR

Azt a munkavállalót nevezték így, aki nagyon gyakran váltogatta munkahelyét. Olyan időben, amikor a vállalathoz való hűség, a törzsgárda kialakítása volt a követendő, nagyon kilógtak a sorból azok a – rendszerint rendezetlen helyzetű – munkaerők, akik vándoroltak, kihasználták a cserékben rejlő lehetőségeket (munkaruha, szállás, toborzási pénz stb.).

ÜLŐKALAUZ

Budapesten és a nagyvárosokban a hirtelen növekvő utasforgalom intézkedéseket tett szükségessé. A közlekedők kényelmét egyrészről az 1958-ban bevezetett ülőkalauz-rendszer szolgálta, másrészt a férőhelyek számát is igyekeztek növelni. Ez a rendszer egészen 1967-ig kifogástalanul működött, és még az autóbuszokon és az egyterű villamoskocsikban, azaz a csuklósokon is megoldható volt.

KMK

A háborút követő években Magyarországon, ha valaki mun­kaképes korban és állapotban nem dolgozott, börtönbe kerülhetett, elítélték közveszélyes munkakerülés, azaz KMK miatt. Ez kényszerítő eszköz volt. Bárkire ráfogható volt ez, kezdetben az utcai prostituáltakat, a szabadfoglalkozásúnak mondottakat, a koldulókat, a valóban munka nélkülieket sorolták ide, de lényegében hatósági döntés volt, ki kerül ebbe a kategóriába. Később a KMK kikerült a Büntető Törvénykönyvből.

TÁNCDALFESZTIVÁL

A hatvanas években a nagyszerű televíziós vetélkedő, a Ki mit tud? mellett az először 1966-ban megrendezett új kezdeményezés, a Táncdalfesztivál örvendett a legnagyobb népszerűségnek. Bár elvben dalok versenyeztek, valójában az előadó énekesek váltak főszereplőkké. Aki a fesztiválokon sikert ért el, életre szóló karriert alapozhatott meg.

ISKOLAKÖPENY

Még a hetvenes években is viselet volt az iskolaköpeny. Általános és középiskolákban hordták, ki lelkesen, ki nem. Egy letűnt kor névjegye. Nejlon alapanyagból készült, többnyire kék volt, végig gombos. Ellenzői amiatt kritizálták a viseletet, hogy uniformizálja a diákokat, elfojtva az öltözködésben kinyilvánítható egyéniséget. A köpeny támogatói pedig hangsúlyozták, védi az utcai ruházatot, ugyanakkor tanórán eltakarja a diákok közti anyagi különbségeket.

KOMMUNISTA SZOMBAT

Az ötnapos munkahét után vezették be ezt a formát. Általában valamilyen közösségi cél megvalósításához kötődött, pl. iskola- vagy óvodaépítéshez, parkosításhoz, de sok esetben a gyárak, üzemek a kommunista szombat alkalmazásával igyekeztek a tervteljesítésben lemaradásukat behozni. A kommunista szombatokon való részvétel önkéntes volt, de aki nem ment el, az számíthatott a vezetés rosszallására.

SZTÁLIN-SZOBOR

Mikus Sándor alkotását, Sztálin bronzszobrát 1951. december 21-én (Sztálin 72. születésnapján) avatták fel a Dózsa György úton, a felvonulási téren, amelynek kialakításához a Regnum Marianum-templomot lebontották. A helyszín „… úgyszólván minden előnnyel rendelkezik. Munkáskerületben fekszik, ahol hétköznap és ünnepnapokon is a dolgozók tízezrei fordulnak meg. A terület ünnepségek alkalmával több százezer ember befogadására alkalmas, jó felvonulási utakkal rendelkezik […] A tér nagysága ellenére olyan, hogy egy kb. 10 m magas szobor igen jól betölti” – írták az egykori Sztálin-szobor tervpályázatában. A hivatalos tömegdemonstrációk alkalmával a párt- és állami vezetők a szobor talapzatáról köszöntötték a felvonulókat. 1956. október 23-án a tüntetők a szobrot ledöntötték. A helyén 2006-ban az ’56-os emlékművet állítják fel.

FORTEPAN / Nagy Gyula adományozó

SZTÁLIN (DUNAI) VASMŰ

Magyarország egyik legnagyobb nehézipari létesítménye, az értelmetlen és gazdaságtalan nehéziparosítás egyik példája. 1950-ben, a harmadik világháborúra való katonai fegyverkezés sztálini parancsára kezdték rohammunkában építeni Duna-pentelén, a Duna 1582-es folyamkilométerénél. A várost ezt követően Sztálinvárosnak nevezték el. Kommunista honfoglalásnak nevezték az építők megjelenését, akik között a társadalom minden rétege jelen volt. Maga a vasmű is a szovjet diktátor nevét vette fel.

HAJCSAVARÓ

A lengyel gyártmányú, Super-Lok márkajelzésű, eredeti bolti csomagolású, 16 darabból álló műanyag hajcsavaró-készlet 1988-ban készült Wroclawban, és külön figyelmet érdemel elementáris hatású fényes rózsaszín színvilága. Az akkor fénykorukat élő lengyel piacokon kerültek tömegesen forgalomba.

TAKARÉKBÉLYEG

A hitelkártya világában ismeretlen az, amire a mai húszas-harmincas éveikben járók jól emlékeznek még. Az iskolai takarékbélyeg-gyűjtés, a maga módján nevelte takarékosságra az akkori gyerekeket. Az apránként összegyűjtött, füzetbe ragasztott egy-, kettő-, öt- és tízforintos bélyegekből év végéig valóságos kis takarékbetétkönyv született, amelynek beváltása után a gyermek megvásárolhatta az áhított holmikat. Nyár végére a szülők lehetőségeitől és adakozó kedvétől függően (hiszen a „bélyegpénz” tőlük származott) akár egy új bringa ára is összejöhetett, év közben pedig az ember nem volt kitéve a kísértésnek, hogy a nyakára hágjon a növekvő kis vagyonnak.