Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 94. évf. 1970., 349–350. oldal.

Ez az angol szó nyelvünknek búvópatakszerű jelenségei közé tartozik: hol megjelenik rövid időre, hol alámerül, s évtizedekre elvész a szem elől. Pillanatnyilag harmadik virágzását, második reneszánszát éli nyelvünkben. Első felbukkanása idején egy hajdan sokat emlegetett angol alkotmánytörténeti fogalmat jelölt. Németh László 1795-ben az angol országgyűlési képviselők számára előírott négy hűségeskü között sorolta fel „a’ vallás tételről (The Teft) mellyben magokat Proteſztánſzoknak lenni bizonyítják” (Az európai nevezetessebb országoknak rövid leírása, 258). Lassú István 1827-ben már többet mondott: „A’ Teszt, ez egy 1673-ik esztendei törvényhozás által behozott új eskü-vés... Teszt nevét, melly magyar nyelven próba követ jelent, onnan kapta, mivel ez eszközül szolgál a’ Katholikusok megesmérésére” (Nagy Británnia’... leirása, 75). Ugyanő még részletesebben írt erről hét évvel később a Közhasznú Esmeretek Tárában (XI. 533): „A’ parlament... 1673 uj esküt vitt be, mellyet mind azoknak, kik közönséges hivatalra lépni akartak le kellett tenniek ’s mellyben többek közt arra esküdt az uj tisztviselő, hogy a transsubstantiatiot az urvacsorában nem hiszi ’s a’ szentek tisztelését tagadja. Innen ez eskü Testnek, azaz, próbakőnek neveztetett, mivel a’ Katholikusok megesmérésére szolgált.”

A katolikusok angliai emancipációja (1829) után az egykorú magyar forrásokban test-acta, testeskű, test-esküvés, testhit, test-törvény összetételekben élő test szó politikai vonatkozásban elvesztette időszerűségét, s nálunk is a történelmi szakmonográfiák és lexikonok lapjaira szorult vissza. A negyvenes évek Angliát járt magyar utazói már meg sem említik úti beszámolóikban, a szó eltűnt nyelvünkből.

A teszt szó új élete nyelvünkben akkor kezdődött, amikor, a XX. század elején, részben amerikai hatásra, új lélektani módszerekkel kezdtek kísérletezni az emberi képességek mérésében. Európában elsőnek a francia Alfréd Binet és Théodore Simon végeztek rendszeres, tesztnek nevezett vizsgálatokat azon célból, hogy a fogyatékos képességű gyermekeket kiválasszák a normálisak közül. A vizsgálati módszert, s vele a szót, Magyarországon Binet, Simon és William Stern tanítványai, követői vezették be. Berkovits Renée Nagyváradon 1913. április 11-én tartott, A gyermeki intelligencia vizsgálata c. előadásában (megjelent A Gyermek c. folyóirat VII. évf. 393–410) használhatta elsőnek a szót. „A kérdéseket, melyeket vizsgálati célra összeállítottunk teszt-nek nevezzük (angolból)” (uo. 400). A rákövetkező évben Éltes Mátyás A gyermeki intelligencia vizsgálata c. könyvének 35. lapján ezt írta: „A franciák és a németek a kérdések megjelölésére az angol tests szót használják; én a magyar nyelvben próbáknak nevezem azokat. Nagy László is így nevezi.” Éltes könyve recenziójában Molnár Oszkár a test szót amerikai eredetűnek nevezte (Magyar Pedagógia 23: 584).

A neveléstudományi és lélektani irodalom a teszteknek egyre több változatát dolgozta ki, így egyebek között az iskolaérettség mérésére és a tanulók osztályozására, némelykor intelligenciavizsgálat néven, valamint egyes gyakorlati szakmákra való alkalmasság megállapítása céljából, gyakran pályaalkalmassági teszt néven. A két világháború közötti időszakban egyes közlekedési vállalatok (Beszkárt stb.) s némely ipari nagyüzem éltek egyszerűbb vagy bonyolultabb szóbeli, írásbeli vagy mechanisztikus-manuális eszközöket alkalmazó tesztmódszerekkel dolgozóik legalkalmasabb munkakörének megállapítása céljából.

A szó a két világháború közötti időszakban nálunk a lélektan szaknyelvi terminusa maradt, s a laikus értelmiségnek legfeljebb a passzív szókészlete perifériáján élt. De innen és a szaknyelvekből is kiszorult a második világháború után, amikor a politikai átnevelés következtében elutasító álláspont alakult ki a tőkés országok, főként az angol nyelvterület némely társadalomtudományi fogalmával, jelenségével szemben. Mintegy négy-öt évvel ezelőtt azonban, századunk hatvanas éveinek közepén ismét megjelent nyelvünkben a teszt szó, és rohamosan terjedni kezdett. Ezzel egy időben jelentékeny jelentésbővülés következett be. Vincze László, aki 1967-ben Vizsgálati módszerek a lélektanban, A teszt címen terjedelmes monográfiát tett közzé, megállapította, hogy „tesztnek neveznek egyszerű vizsgafeladatokat is, de tesztvizsgálatnak nevezik azt a műszerekkel végzett vizsgálatot is, amellyel pl. két szem összeműködését vagy valakinek a vércsoportját vizsgálják. Az üzleti életben tesztezésnek mondják azt az eljárást, amellyel – kérdőívek útján – azt akarják kipuhatolni, hogy bizonyos forgalomban levő árukról mi a vevők véleménye, illetve hogy milyen árut igényel a fogyasztóközönség” (20.1.).

Napjaink legtöbbet használt tesztje

Vincze megállapítását számos adattal lehetne igazolni. Újabban az SZTK-ban egyre gyakrabban hallani gasztroteszt-ről, cukorterhelési, májfunkciós, vesefunkciós, koleszterin- és egyéb tesztekről, amikor csupán próbákról vagy ellenőrzésről vagy mérésről van szó. Hírlapjaink sem akarnak a teszt szó használatának versenyében hátramaradni. 1968 decemberében azt olvastuk, hogy a gépkocsivezetésből „az elméleti vizsgáztatást tesztkérdések formájában szándékoznak lebonyolítani. A vizsgázóknak 25–30 kérdésre kell válaszolniuk, illetve eldönteni, hogy az ismertetett megoldások három változata közül melyik helyes.” 1969 januárjában megtudtuk, hogy a gyermek-ideggondozó intézetekben „világviszonylatban úttörő jelentőségű bábtesztet” vezetnek be, valamint egy világ-tesztet, ami terápiás tesztnek tekinthető. Alig ocsúdtunk fel ebből, már azt írja a hírlap februárban, hogy a Budapesten kísérletként bevezetett emeletes autóbuszt „az Atuki veszi teszt-vizsgálat alá, megnézik, megfelel-e a hazai közúti forgalmi viszonyok között”. Júniusban az egyetemi felvételre jelentkezők tesztrendszerben, tesztkérdésekre válaszolva vizsgáltattak, bár némely egyetem saját hatáskörében a jobban hangzó – habár lényegesen hosszabb – feladatlapos vizsgáztatás elnevezéssel kísérletezett.

Törésteszt

A tesztdivatra a koronát a Vidám Park tette fel, mely 1969 nyarán nagy hirdetésekben közölte, hogy július elsejétől fogva „új világszínvonalú attrakciói” között már az auto-teszter is szerepel.

Nem meglepő tehát, hogy feléledt a szónak egy korábbi, átvitt értelemben vett ’próbakő’ jelentése is a Magyar Nemzet napilap 1969. július 22-i számának vezércikkében: „Lengyelország 1944 nyarán bizonyos értelemben teszt volt még, milyen úton indul majd el Kelet-Európa a háborút követő új rendben.”

Ez az angolból a nyelvünkbe került szó egyébként az angolban is jövevényszó, ófrancia, illetve késői latin eredetű. Legrégibb főnévi jelentése az angolban az aranypróbával kapcsolatos. Igei használata a brit angolban új keletű, s az amerikai angolságban létrejött szófaji átcsapás eredményének látszik.

Országh László