A Tinta Könyvkiadó küldetésének tekinti, hogy akár több évtizeddel ezelőtt írott, értéket hordozó könyveket újra kiadva felajánlja az olvasóknak. A jelen könyv egy nagyobb, háromkötetes mű kivonata, amelyet Márki Sándor Thaly Kálmán indítványa alapján a Történelmi Társulat megbízásából szakemberek számára készített 1904 és 1910 között. Márki a laikusok számára is hozzáférhetővé kívánta tenni a magyar történelem ikonikus alakjának, II. Rákóczi Ferencnek életét, így született 1925-ben a jelen ajánlómban tárgyalt kötet. A mű ugyan a történetírás lexikális vonulatát követi, a globális okok és okozatok kifejtése helyett számtalan eseményt és dátumot közöl – de hűségesen ismerteti Rákóczi életét születésétől haláláig. Jelen ajánlómban csak Rákóczi életének legjelentősebb eseményeiből szemelgetek, és igyekszem a fejedelem államférfiúi és emberi vonásait is kiemelni.

Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc élete

II. Rákóczi Ferenc 1676-ban született főnemesi családban, a birodalmi hercegi címet birtokolva. Anyja Zrínyi Ilona volt, aki szintén neves személyisége történelmünknek. Katolikusként nevelkedett, vallásosságát egész életén át megőrizte. Tanulmányait Csehországban és Olaszországban végezte. Tizennyolc és fél éves korában házasodott össze az akkor tizenöt és fél éves Sarolta Amália hesseni hercegnővel. Kora ifjúságában már felismerte, hogy Magyarország a Habsburgok elnyomása alatt sínylődik, és barátja, Bercsényi Miklós gróf biztatására levelezésbe kezdett XIV. Lajos francia királlyal, akinek segítségét kérte Magyarország és Erdély szabadságának visszaszerzésére. A király segítséget ígért neki, amit azonban sohasem kapott meg. 1701-ben, mivel a levelezés a császáriak kezére jutott, Rákóczit elfogták és börtönbe zárták, ahonnan egy osztrák kapitány segítségével szökött meg, és Lengyelországba vette útját, ahol felkészült a szabadságharcra. Felhívást intézett nemzetéhez, zászlaján ez állt: „Istennel a hazáért és a szabadságért”. 1703. június 4-én alig 3000 gyalogossal és 300 lovassal átkelt a Vereckei-hágón. Ocskay László csatlakozott hozzá kétszáz szökevény huszárral.

Veszprémi Endre: Rákóczi találkozása Esze Tamással és gyalogos jobbágykatonáival, a talpasokkal a magyar-lengyel határon

Ezzel kezdetét vette a szabadságharc. Rákóczi serege gyorsan növekedett, rövidesen már hetvenezer ember harcolt zászlaja alatt. A hadiszerencse váltakozó volt. Nagy győzelmeket nagy vereségek követtek mindkét oldalon. Az erdélyi rendek 1704. július 6-án fejedelemmé választották. Rákóczi kiegyezett volna a Habsburg házzal, ha helyreállítják az alkotmányos rendet, és Magyarország, valamint Erdély szabadságát nemzetközi garanciák biztosítják. Lipót király, majd utóda, József azonban hajthatatlannak bizonyultak, és az alkudozások, béketárgyalások nem vezettek eredményre. 1705 szeptemberében a Szécsénybe összehívott országgyűlés Rákóczit az ország vezérlő fejedelmévé választotta. A harcok folytatódtak. A nemzetközi helyzet rendkívül bonyolult volt, az európai országok saját érdekeiket kívánták érvényesíteni, így fegyveres konfliktusok robbantak ki. Emeljük ki az 1701-től 1714-ig tartó spanyol–francia örökösödési háborút, amelyben számos más ország is részt vett. De harcoltak az osztrákok, az orosz cár csapatai, a törökök – így a magyar érdekek háttérbe szorultak. Történelmi jelentőségű volt az 1707 májusában Ónódra összehívott országgyűlés, amely kimondta az Ausztriától való elszakadást, elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot.

Than Mór: Az ónodi országgyűlés

Interregnumot hirdettek a következő királyválasztásig és a rendek hűségesküt tettek a fejedelem mellett. Nagy Péter orosz cár a lengyel trónt kínálta Rákóczinak, aki azonban nem akart sem lengyel, sem magyar király lenni. Csak Magyarország és Erdély szabadságáért küzdött. Nem csak a háború pusztította az országot, hanem az 1708-ban kitört pestisjárvány is, amely könyvünk szerzőjének adatai alapján 410 000 áldozatot követelt, míg az egész szabadságharcnak 85 000 halottja volt. Rákóczi olyan veszteségeket szenvedett az osztrák katonai fölény és árulások következtében, hogy 1711. február 22-én örökre elhagyta az országot.

Than Mór: Rákóczi visszautasítja a Szatmári békét

A Szatmárra április 9-re összehívott országgyűlés békekötést elfogadó határozata alapján a kismajtényi mezőn május 1-én az utolsó 12 000 kuruc felesküdött a király hűségére, majd egy halomba tette a nyolcéves háború 460 lobogóját. Ezzel a szabadságharc véget ért

Rákóczi, mint fejedelem igazi államférfinak bizonyult. Mindent megtett hadserege fegyverrel, ruhával, élelemmel és fizetéssel való ellátása érdekében. Mindezt adószedés nélkül, a bányavárosok jövedelméből és saját vagyonából fedezte. Uradalmai jövedelmét (egymillió-négyszázezer hold föld felett rendelkezett) a nemzet javára ajánlotta fel. Katonai kórházakról is gondoskodott. Országos kérdésekben soha nem döntött egyedül, a rendek megkérdezése nélkül. Helyreállította a bíróságokat, törvényszékeket állított fel. Gondoskodott a gazdaságról, eltörölte a gyűlölt sómonopóliumot. A teljes vallásszabadság híve volt. Vonzódott az irodalomhoz, a művészetek minden ágához, a tudományokhoz. Kedvelte és gyűjtötte a festményeket, udvari festője Mányoki Ádám volt, akinek Rákócziról festett képe látható a mai 500 forintoson is. Az első magyar politikai hírlap a fejedelem támogatásával jelent meg. 

500 Ft-os bankjegy Mányoki Ádám festményével

A vesztett szabadságharc után Rákóczi Lengyelországba menekült, majd Franciaországban és Oroszországban is megfordult. Miután nemzetközi kapcsolataira alapozott újrakezdési kísérletei sorra meghiúsultak, végül elfogadta a török szultán meghívását, aki a Koránból származtatott erkölcsiségre hivatkozva nem adta ki Rákóczit és bujdosó társait az ezt erőszakosan követelő osztrákoknak. Állandó lakóhelyét Rodostóban jelölték ki számára. A fejedelem itt hunyt el 1735. április 7-én.

II. Rákóczi Ferenc-emlékház és múzeum

Rákóczi államférfiúi és emberi méltóságát, a magyar szabadságért vívott küzdelmét híven őrzi a magyar történelmi emlékezet. Nevét és alakját szobrok, utak, terek viselik országszerte, őt idézi a Rákóczi-induló is.

Ajánlom Márki Sándor történelmi tényeken alapuló szakszerű, de mindemellett igen olvasmányos munkáját minden, a viharos időkben nem szűkölködő magyar történelem iránt érdeklődő olvasónak.