Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 94. évf. 1970., 235. oldal.

E szónak első előfordulását nyelvünkben a TESz. 1790-re teszi, és Kazinczy Ferencből vett szövegrészlettel igazolja. A szó azonban már jóval korábban, 1612-ben megtalálható a magyarban, egy angolból fordított műnek olyan mondatában, mely szinte értelmező szótári pontossággal körül is írja a szó jelentését: „Democratia, az az: az köznepnec uralkodaʃa.” A műnek, melyben e passzus a 78. lapon előfordul, rövidített címe BAΣIΛIKON ΔΩPON, Az angliai, scotiai, franciai és hiberniai Első Jacob kiralynac, az igaz hitnec oltalmazojanac, &c. Fia tanitaʃaért irtt Királyi Ajandeka. Az Edinburghban ugyanezen görög betűs címmel 1599-ben megjelent, a trónörökös okulására írott munkát Szepsi Korotz György fordította magyarra. Nyilván a magyarországi egyházpolitikai harcokban kívánta fegyverül használni.

A sors iróniája, hogy a demokrácia neve és fogalma azon Stuart Jakab (James) „királyi ajándéka” volt a magyar nyelvnek, aki éppen arról volt nevezetes, hogy nagyon kevés megértést tanúsított a demokrácia eszményei iránt.

Stuart Jakab

A demokrácia szó meggyökerezése XVII. századi körülményeink között lassú folyamat lehetett. Annál is inkább, mivel a kor írástudói egy azóta már kihalt szinonimát szívesebben használtak helyette. Így Medgyesi Pál az 1650-ben megjelent Dialogvs Politico-Ecclesiasticvs-ban a 224. lapon: „...minden Ochlocratia: ...Nép uralkodaʃa.” A 100. lapon pedig: „Az Chriʃtus-is mint eggy plebiʃcitumot rendelt az Eccleʃiában, nem hogy az Nép igazgatná az Ecclefiát, melly veʃzedelmes Ochlocratia lenne; hanem...”

Az ochlocratia szó csőcselékuralmat jelent, s pejoratív értékű. A magyarban tartósan nem honosodott meg. Az idegen szavak szótárainkból elsőnek a Gyalulatból mutatható ki (1835) „póruraság” értelmezéssel.

Országh László