Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Honismeret XLIX. évf. 2021/4. szám, 144-145. oldal.

Parapatics Andrea, a Pannon Egyetem kutatója, oktatója e monográfiájában számos empirikus vizsgálat eredményein keresztül, magyarországi és nemzetközi szakirodalom feldolgozásával járja körül a regionális színezetű nyelvhasználat néhány kérdését, felvázolva az oktatásban, a társadalomban való szerepköreit, megítélését.

A szerző dialektológiai és szociolingvisztikai kutatásokat végzett. Ezáltal mutatja be, milyen problémákkal néz szembe a magyarországi közoktatás a nyelv regionalitásának kezelésével kapcsolatban. Sajnos, még mindig az a hozzáállás az elfogadott, amely a köznyelvet tekinti egyedüli követendő normának. Ezért fontosnak tartja a szerző hangsúlyozni, hogy a nyelv nem statikus, hanem természetesen és dinamikusan változik. Ugyanakkor megoldási lehetőségeket is kínál saját tanítási tapasztalatainak bemutatásával. Kézzelfogható segítséget kíván nyújtani a pedagógusok és a pedagógusjelöltek számára a dialektológia témakörének a tanításához, az elfogadó, többnormájú nyelvszemlélet kialakításához.

Parapatics Andrea [TINTA Kiadó archívuma]

Parapatics Andrea kötete az előszót követően öt nagyobb fejezetből áll, amelyeket kétnyelvű összegzés, s gazdag szakirodalmi jegyzék követ.

Az első fejezetben azokat a társadalmi változásokat vázolja fel, amelyek hatására megváltozott a nyelvjárások használati köre. A nyelvjárásokra nagymértékben hatott a köznyelv. Ugyanakkor, a regionalizmusok egyes elemei is beszivárogtak a köznyelvbe, aminek köszönhetően mégsem következett be a szakirodalom által megjósolt diglossziátlanodás (a köznyelvben való egységesülés).

A második fejezet az emberek területi nyelvváltozathoz való viszonyulását mutatja be. Az első kutatás azt vizsgálja, hogy a fiataloknak, a felsőoktatásban tanuló hallgatóknak milyen a nyelvhasználata, volt-e a nyelvhasználatuk miatt hátrányos megkülönböztetésben részük. A válaszadóknak a fele tapasztalta, hogy kijavították őket az új környezetükben. A második kutatás már az idősebb korosztálynak nyelvváltozatukhoz való viszonyát elemzi. Az adatközlők pozitívan nyilatkoztak saját nyelvhasználatukról, s talán éppen ezért elfogadóbbak más vidékek regionális jegyeivel szemben is.

Parapatics Andrea: A magyar nyelv regionalitása és a köznevelés

A kötet harmadik fejezete Regionalizmusok napjaink nyelvhasználatában címmel három további vizsgálat eredményeit öszszegzi.

Az első vizsgálatot a tapolcai gimnázium hallgatói körében végezte Parapatics Andrea, papíralapú kérdőíves módszerrel. A kutatása igazolja, hogy a nyelvjárási jegyek nemcsak az idősek szókincsének részei, hanem a fiatalokénak is. Kijelenthető, hogy a 14–18 éves fiatalok ismerik, használják a felsorolt 99 tájszó 13,6%-át ma is.

A második kutatás passzív módszerrel zajlott. A szerző 10 éves magyartanári gyakorlata során részt vevő megfigyeléssel gyűjtötte adatait a fiatalok szóbeli és írásbeli nyelvhasználatában megjelenő regionalizmusokról, amelyeket a közoktatás, sajnos sok esetben, nyelvhelyességi vagy helyesírási hibának tart.

Parapatics Andrea: Nyelvjárástani munkafüzet

A következő elemzésben passzív megfigyelés alapján kapunk képet a regionalizmusok közösségi médiában való megjelenéséről. A felhasználók többsége itt is a köznyelvet tekinti egyedüli elfogadható normának, és hibának tartja a nem standard elemek használatát.

A negyedik fejezet a köznevelési célokról és a gyakorlatáról szól. Itt azt mutatja be a szerző, hogy a közoktatásban milyen viszonyulás fedezhető fel a nem standard nyelvi jegyekkel, beszélőkkel kapcsolatban. Empirikus felmérés alapján arra is rávilágít, hogy jelentősen befolyásolhatják a nyelvjárási attitűd alakulását a nyelvváltozatokról szerzett ismeretek. Egy 170 pedagógus bevonásával végzett kérdőíves felmérés arról tanúskodik, hogy a válaszadók elfogadó szemléletűek ugyan, de számos tévhit, előítélet él körükben. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a magyar szakos tanárképzésben dialektológiai és szociolingvisztikai alapismeretekkel készítsék fel a pedagógusjelölteket a standardtól eltérő nyelvjárások sajátosságaira.

A megoldáshoz vezető utakról az ötödik fejezetben olvashatunk. Magyar és nemzetközi szakirodalom alapján tanulságos beszámolót kapunk Olaszország, Németország, Franciaország, Skócia, Észak-Ciprus nyelvi, nyelvjárási helyzetéről. Majd hasznos gyakorlati ismeretek, tanulásszervezési módszerek és szakirodalom ajánlása következik a gyakorló pedagógusoknak és tanárjelölteknek egyaránt a dialektológiai témakör tanításához és a szemléletformáláshoz. Ötleteket is kapunk a szépirodalmi alkotásokban megtalálható regionalizmusok bemutatására is.

A magyar és angol összefoglalót gazdag szakirodalmi jegyzék zárja. A szerző meggyőződése, hogy a tanárok megfelelő szakmódszertani ismeretek birtokában nemcsak szándékaikban lesznek elfogadóak a regionalizmusokkal szemben, hanem a gyakorlatban is a hozzáadó szemléletet fogják majd alkalmazni, s ezzel a tanítványaik körében is a pozitív nyelvjárási attitűdöt közvetítik majd.

A kiadványt nem csak pedagógusok forgathatják haszonnal, hanem azok is, akik érdeklődnek a különböző nyelvváltozatok használata, megítélése iránt.

Csurman-Puskás Anikó