Az alábbi írás először az Olvass bele! honlapon jelent meg 2015. június 9-én.

Bárdosi Vilmosnak a Szólások, közmondások eredete című könyvét a 2015. évi Ünnepi Könyvhétre jelen­tette meg a Tinta Könyvkiadó. A szerző az ELTE Romanisztikai Intézetének igaz­gatója, egyetemi tanár. A könyv bemutatója alkalmából az MTA Szótári Munkabizottságának elnöke, Fábián Zsu­zsanna kérte beszélgetésre.

Különös érdeklődéssel követtem Bárdosi Vilmos professzor mostani könyvének születési folyamatát. Elsősorban mint szóláskutató és lexikográfus, másodsorban hivatalból – mint az MTA Szótári Munkabizottságának jelenlegi elnöke. Ez a munka korszakalkotónak tekinthető – és ezt mindkét minőségemben hangsúlyozom –, mégpedig azért, mert ilyen jellegű és terjedelmű szótár még nem született – noha történtek kísérletek megszerkesztésére. Éppen ezért rögtön adódik az első kérdés: mely művek tekinthetők a most bemutatott frazeológiai etimológiai szótár fő előzményeinek?
A szólások, közmondások, szállóigék eredete mindig is érdekelte a nyelvvel foglalkozó szakembereket és az átlagembert is. De tudományos megközelítésű monográfiák csak a 20. században születtek a témakörben. Elsősorban Kertész Manó (Szokásmondások. Nyelvünk művelődéstörténeti emlékei, 1922) és Csefkó Gyula (Szállóigék, szólásmódok. Tanulmányok szóláskészletünk köréből, 1930) nevét kell megemlítenünk, akiknek nyomdokain azután megszületett O. Nagy Gábor közismert Mi fán terem? című kötete – és vele együtt a nyelvész körökben „mifántológiának” nevezett tudományág is. Szótáram egyben tisztelgés is O. Nagy Gábor emléke előtt, aki 2015. június 6-án ünnepelné századik születésnapját, ha ereje teljében nem vesztette volna életét egy közlekedési balesetben. E három alapvető monográfia mellett a szóláseredetek szempontjából feldolgoztam a Magyar Nyelv 109 és a Magyar Nyelvőr 142 évfolyamának összes számát, a felhasznált forrásmunkák jegyzéke pedig mintegy 500 tételt tartalmaz.

Mióta dolgozik a könyvön?
A kérdésre egy történelmi távlatokba nyúló és dátumszerűen pontos választ is adhatnék: 1982 novembere óta. Egy párizsi tanulmányutam során az École Normale Supérieure szabadpolcos könyvtárában kutattam, és véletlenül rábukkantam egy német szerző szólásokról szóló friss könyvére. Ez azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és Carl Maria von Weber zongoradarabja címével stílusosan szólva „felhívás volt keringőre”. Azóta gyűjtöm rendszeresen az adatokat a szólások, közmondások eredetével kapcsolatban, amelyeket intenzív napi munkával az utóbbi négy évben rendszereztem a most megjelent könyv formájában.

• Olvass bele!

Mit tartalmaz pontosan a szótár?
Szólások (kivágja a rezet), szóláshasonlatok (szegény, mint a templom egere), helyzetmondatok (Hátrább az agarakkal!), közmondások (A kutya ugat, a karaván halad.), szállóigék (A stílus maga az ember.), összefoglaló nevükön frazémák jelentés- és eredetmagyarázatát. De ezek mellett kultúrtörténeti, ikonográfiai vonatkozásait, a fenti elemek idegen nyelvű megfelelőit számos nyelven, továbbá szakirodalmi hivatkozásokat a részletek iránt érdeklődő olvasóknak. A hangsúly a mostani szótár esetében a kultúrtörténeti vonatkozású eredetmagyarázatokon van, mert a 2003-ban megjelent Magyar szólástár című, 14 ezer szólást és közmondást közreadó értelmező szótáram ilyeneket nem tartalmazott. Ott a kifejezések pontos jelentésének, használati körének megadására törekedtem. A két szótár tehát kiegészíti egymást.

Mit takar az alcím: Frazeológiai etimológiai szótár?
Ellentétben a nagy elődökkel, itt valóban a magyarázó anyag szótárszerű, szócikkekben megvalósuló elrendezéséről van szó. A szótárszerűséget tovább erősíti, hogy az idegen nyelven tanulók nagyon sok esetben a magyar kifejezés idegen nyelvű megfelelőit is megtalálják, amennyiben annak jelentése és alkotóelemei megegyeznek a magyaréval. Az idegen nyelvi megfelelők pontosításában sok segítséget kaptam több kollégámtól, akiknek önzetlen munkáját ezúton is nagyon köszönöm. A tipikusan a magyar kultúrtörténethez kapcsolódó kifejezések esetében (Csáki szalmája, Egyszer volt Budán kutyavásár, Ő sem jobb a Deákné vásznánál) értelemszerűen nincsenek idegen nyelvi megfelelők.

Hány magyarázat található a műben?
Egy nyelv többé-kevésbé aktív frazémakincsét 5 és 15 ezer közöttire becsülik. Ez a szám persze meglehetősen viszonylagos és szubjektív. Van, aki többet ismer és használ, más meg kevesebbet. Könyvem 1800 frazéma eredetmagyarázatát tartalmazza. Viszonyításul megjegyzem, hogy a kiváló szóláskutató, O. Nagy Gábor 1957-ben kiadott Mi fán terem? című ismert könyve csupán 280 magyarázatot ad meg.

Milyen típusú kifejezések eredetmagyarázatára fektette a hangsúlyt – és mi maradt ki a szótárból?
Nagyon nagy számban vannak olyan szólások, közmondások nyelvünkben, amelyek „átlátszóak”, különösebb magyarázatot nem igényelnek. Ilyenek például a töri a fejét, lóg a nyelve szólások vagy a Hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát, A lónak négy lába van, mégis megbotlik közmondások. E típus vizsgálata nem szerepelt célkitűzéseim között.

Bárdosi Vilmos a szótár bemutatóján

Elsősorban azon kifejezések keletkezésének, kialakulásának izgalmas nyelvi, művelődéstörténeti, történelmi, irodalmi, néprajzi, interkulturális körülményeit írtam le, amelyeknek átvitt értelme adott esetben jól ismert a nyelvhasználók körében, de a kifejezést alkotó szavak eredeti jelentéséből mégsem tudják a metaforikus értelmet levezetni, és így annak eredete is homályban marad előttük. Kosztolányi Dezső költői megfogalmazása szerint: „Mi a nyelvünket, melyet ükapáinktól örököltünk, úgy beszéljük, mint a kisgyerekek. Sok mindenre nem emlékszünk. De a nyelv, rejtetten, mindenre emlékszik.” Ebbe a típusba tartozik a szótárban vizsgált 1800 frazéma 60 százaléka a következő alcsoportok szerint:

1) Irodalom (magyar irodalom, világirodalom): otthagy csapot-papot, képzelt beteg, A mór megtette kötelességét, a mór mehet.

2) Biblia: hamut hint/szór a fejére, Aki szelet vet, vihart arat.

3) Történelem (magyar történelem, világtörténelem): a legvidámabb barakk, nem enged a negyvennyolcból, Canossát jár, Hannibál a kapuk előtt van!

4) Általános megfigyelés: az orránál fogva vezet vkit, a tyúkokkal fekszik le, kemény dió, Ami elromolhat, az el is romlik.

5) Jelentésmozzanatok: bagóért vesz vmit, fekvő nyolcas, Közös lónak túros a háta.

6) Ókori bölcsesség: Ismétlés a tudás anyja., Lassan járj, tovább érsz.

7) Jövevényfrazémák:
Német: bakot lő, iszik, mint a kefekötő, Ez nekem smafu!
Francia: azsúrban van, ismeri a bontont
Angol: indián nyár, Hullanak ki a csontvázak a szekrényből.
Spanyol: kék vér csörgedezik az ereiben
Szláv: Hosszabb a péntek, mint a szombat.
Török: A kutya ugat, a karaván halad.
Arab: Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.
Héber: nagy behemót ember
Maláj: ámokfutást rendez

8) Babona, néphit: burokban született, fogához veri a garast, kígyót-békát kiált rá, Hátrakötöm a sarkadat!

9) Görög–római mitológia: árgus szemekkel figyel, kettévágja a gordiuszi csomót, kitakarítja Augiász istállóját, Angyal repül el a ház fölött.

10) Vallás, hitvilág: kitér a hitéből, csak az imádság tart össze vmit, nem káptalan a feje, az ördög ügyvédje, Szegény az eklézsia!

Ezek esetében elsősorban a vélemények összegzésére, az adatok egyenkénti ellenőrzésére, javítására volt szükség, mert a források nemegyszer meglehetősen pontatlannak bizonyultak. Természetesen olyan frazémák is vannak szép számmal nyelvünkben, amelyeknek még koránt sincs megnyugtató, végleges megfejtése. Ezek ugyanis gyakran olyan, mára már teljesen elhomályosult szemléletet, képet tükröznek, ami csak különféle föltevések megfogalmazását teszi lehetővé (pl. fűbe harap, (az) ebek harmincadjára kerül/jut, nevet, mint a fakutya, Hátravan még a feketeleves stb.). Ezeket a frazémákat így bizonytalan, tisztázatlan eredetűnek minősítettem, de igyekeztem a különféle véleményeket egymással szembesíteni, közülük a legvalószínűbbet kiemelni, és lehetőség szerint saját álláspontomat is megfogalmazni.

• Olvass bele!
  

Van-e olyan magyarázat a szótárban, amely teljesen felülírja az eddigi értelmezéseket?
Több ilyen is van, de ezek közül talán a legérdekesebb a közismert „Kolumbusz tojása” szólás, amelyről bebizonyítottam, hogy a közhiedelemmel és a szakirodalommal ellentétben nem Kolumbusz Kristófhoz, hanem Filippo Brunelleschi itáliai építészhez köthető, aki Giorgio Vasari leírása szerint már 1420-ban csúcsára állította a tojást.

A szótár előszavában többször visszaköszön a „kultúrtörténeti” jelző. Mire utal ez?
Számos esetben érdekes irodalmi utalások, idézetek színesítik a kifejezés eredetének magyarázatát. Jó példa erre Jókai Mór leírása Enyim, tied, övé című regényében a zsindely van a háztetőn szólásmód kapcsán, amelynek jelentése: ’ne beszéljünk a dologról, mert olyan vki – főleg gyerek – is van a társaságban, akinek nem szabad v. nem tanácsos vmit meghallania’. Az irodalmin túl a szövegközi zenei vagy a külön egységként szereplő ikonográfiai utalások pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a frazémák gyakran klasszikus vagy modern zenedaraboknak köszönhetően válnak ismertté (Az asszony ingatag, víg özvegy, unja a banánt, A show-nak folytatódnia kell) vagy híres műalkotásokat ihlettek meg (Giotto: Júdás csókja).

Giotto: Júdás csókja (részlet)

Mekkora idősávot fednek le a vizsgált frazémák?
Kezdőpontnak akár a Biblia (az alfától az ómegáig) és az antik irodalom (Horatius: néha a jó Homérosz is szunyókál) is tekinthető. De vannak példák a közelmúlt politikai eseményeihez kapcsolódó ismert kifejezésekre is (Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon, Ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani, Mindenki hozzon magával még egy embert).

Okozott-e valami különös meglepetést a munka során?
Mivel sok olyan frazéma került be a szótárba, amely a Bibliából származik, rögtön a munka elején felvetődött az a kérdés, hogy a Károli- vagy a Káldi-féle bibliafordítást használjam. Munkahipotézisként logikusnak tűnt, hogy a szólások, közmondások inkább a Károli-féle fordítás nyomán rögzültek nyelvünkben. Azonban a munka során ez a feltevés nem igazolódott be. E tekintetben valójában mindkét fordítás egyformán rögzítette a frazémákat. Nagyon kevés esetben volt tapasztalható eltérés. Ilyen például a szálka vkinek a szemében kifejezés, amely a Károli-féle alakban rögzült, a Neovulgáta alapján készült Káldi-féle Szentírás-fordítás azonban a szeg szót használja e helyütt. Az eredetmutató összeállításkor pedig az is világossá vált, hogy nyelvünk a saját képződményein túl milyen sok – elsősorban németből átvett – kifejezést tartalmaz (bakot lő, pálcát tör vki fölött). Meglepetés volt az is, hogy a nem a közös európai kultúrkincsből származó, tősgyökeres magyar kifejezések között feltűnően sok kapcsolódik a babonás néphithez, például a boszorkányperekhez (kilátszik a lóláb, Hátrakötöm a sarkadat!).

Végül egy utolsó kérdés: mik a tervei az elkövetkező időszakra?
A könyvben elemzett szállóigék között szerepel Madách „A gép forog, az alkotó pihen” híres sora is. A rövid távra szóló legfontosabb tervem az aktív pihenés. Egy másik, Voltaire-től származó szállóige szerint pedig a szó szoros értelmében is a „kertemet fogom művelni”. A lexikográfusok azonban azt szokták mondani, hogy egy szótárt nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ennek megfelelően a közeljövőben is folyamatosan gyűjteni fogom az anyagot egy esetleges bővített kiadás számára. Közép- és hosszabb távon természetesen vannak még szótárterveim, amelyek között többek közt egy francia–magyar, magyar–francia szólásszótár félbehagyott kéziratának befejezése lesz a legfontosabb.