A szavak között is vannak kapcsolatok és rokonsági fokok, akárcsak az emberek között. A rokon értelmű szavakat tekinthetjük egymás testvéreinek, hiszen a jelentéseik hasonlítanak egymásra. Ki merné cáfolni, hogy a fut, szalad és a száguld szavak nem olyanok, mintha édestestvérei volnának egymásnak? Aztán itt vannak a gyűjtőfogalmak, amelyek úgy viselkednek, mintha egy hús-vér népes családot fognának össze. Például a bútor szó, mint egy család, úgy foglalja magában a szék, az ágy, az asztal és ki tudja, még hány bútorféleség összességét. (Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a csángó nyelvből hiányoznak az ilyenfajta gyűjtőfogalmak, mint a bútor, szerszám és gabona, mert ezek a szavak a magyar nyelvben a 14–15. században alakultak ki, amikor a csángó nyelv már elvált, aztán elszigetelődött az anyaországi magyar nyelvtől.)

Aztán persze a szavak világában sem olyan békés minden. Nemcsak a valóságos világban vannak jelen az ellentétek, hanem a szavak szintjén is megjelennek. Ki ne vágná rá, hogy a jobbnak a bal, a soványnak a kövér, a háborúnak a béke, a fehérnek a fekete az ellentéte, vagy ahogy idegen szóval mondjuk, antonimája. De álljunk csak meg egy percre! Fehér–fekete, és a fehérnek a színes nem ellentéte? És itt kezdődnek a nehézségek. A nyelvészeknek az ókortól a mai napig nem sikerült egyértelmű meghatározást megfogalmazniuk az ellentét fogalmára.

A fehér két potenciális ellentéte: a fekete és a színes

Nézzünk néhány problémás esetet! Itt vannak a teher és a személy szavak. Elhűlünk, hogy is lennének ezek ellentétei egymásnak? De ha arra gondolok, hogy van mindkettőnek egy közös fölöttes fogalma, a vonat – vagy akár a felvonó –, akkor már gondolkodóba esünk az ellentétességüket illetően. Ugyanez a típus: négykezes–kétkezes, azaz zongorajáték. Aztán el kell gondolkodnunk a már említett sovány–kövér szópáron is, hiszen ha termőföldre vonatkoztatjuk, akkor a soványnak akár a bőtermő is lehet az ellentéte. És ne feledkezzünk meg a sovány húsról sem, aminek természetesen a zsíros az antonimája. Látjuk a sovány példáján, hogy nem is a szavaknak, hanem a szavak egyes jelentéseinek vannak ellentétei.

Temesi Viola, a Magyar ellentétszótár szerzője [TINTA Könyvkiadó]

Azért a nyelvészeknek évezredek alatt sikerült annyit megállapítaniuk, hogy vannak ellentéttípusok. Az egyik típusba tartoznak az egymást kölcsönösen kizáró szójelentések: apály–dagály, házas–agglegény, száraz–vizes. Másik nagy csoportját az antonimáknak azok a szavak alkotják, amelyek valamiféle skála két végpontján helyezkednek el: hideg – [langyos] – [meleg] – forró vagy kicsi – [közepes] – [átlagos] – [nagy] – óriási és sötét – [homályos] – [világos] – fényes. Felfigyeltek arra is, hogy egy bizonyos tett, cselekedet a résztvevők nézőpontjából is ellentétes lehet: ad–kap, elad–vesz. A kölcsönöz szó a magyarban különleges ebből a szempontból, hiszen egyszerre önmaga ellentéte is, mert egyaránt jelentheti, hogy valaki kölcsönad, és azt is, hogy valaki kölcsönvesz. (Ez a nyelvészetben az enantioszémia fogalma - erről bővebben lásd korábbi bejegyzésünket - a szerk.) De tudjuk, hogy a nyelv tele van logikátlanságokkal, mert hát a kockasajt is legtöbbször háromszög alakú.

 A kerek dobozban árult, háromszög alakú sajt: a kockasajt

No, aztán a nyelvtudósok azt is leírták, hogy vannak grammatikailag jelölt és jelöletlen ellentétek: ki–be, azaz kimegy–bemegy; szét–össze, azaz szétrak–összerak. A nyelvnek külön fosztóképzője is van az ellentét kifejezésére: sós–sótalan; ízes–íztelen és barátságos–barátságtalan. Az ilyen ellentétpárokban persze szerepet kap az -s képző is, ami a valamivel való ellátottságot jelzi. A nyelv logikátlanságára még egy példa: jól tudjuk, a csinos és a csintalan szavak nem ellentétei egymásnak!

Tehát szedje össze a bátorságát, aki magyar ellentétszótár összeállításába kezd, hiszen nem olyan egyszerű az első ránézésre könnyűnek látszó feladat. Még nehezebb a vállalkozás, ha rádöbbenünk, hogy eddig még nem jelent meg magyar ellentétszótár, csupán a Tinta Könyvkiadó gazdag tartalmú szinonimaszótára, a Magyar szókincstár és az Értelmező szótár+ kétkötetes kiadványa jelezte korábban kissé periferikus módon a szavak ellentéteit. Temesi Viola most megjelent Magyar ellentétszótárát ezért kell örömmel üdvözölnünk, hiszen elsőnek rendszerezi szavainkat ebből a szempontból. A szótár 13 700 magyar szó 18 750 jelentésének sorolja fel az ellentétes párjait. Más nyelveknek – angol, német, francia – már több mint egy évszázada elkészítették az ilyen típusú szótárát.

Egy oldal a könyvből [TINTA Könyvkiadó]

A feladat azért is nehéz, mert mint említettük, nincs kőbe vésett definíció az ellentét fogalmára. Hol a határ az ellentétes szavak meghatározása esetében? Az olyan asszociációs szópárok, mint az ajtó–ablak; tű–cérna és beteg–orvos vajon nyelvi értelemben ellentétei egymásnak? A kulturális, történelmi tudás nélkül semmit sem mondó egér–oroszlán; béka–királylány; alispán–főispán; földesúr–jobbágy szópárok tagjai ellentétei egymásnak? A Magyar ellentétszótár megadja a feleletet, tessék felütni, tessék kutakodni benne!

Részlet a Magyar ellentétszótárból [TINTA Könyvkiadó]

Végezetül olvasmányhírét szeretném költeni az új szótárnak, azt ugyanis csak a felületesen gondolkodók vélik, hogy egy szótár olvasása unalmas. Kezdjék el, s mint egy izgalmas regénybe, bele fognak feledkezni a böngészésbe. Ismét és ismét rá fognak csodálkozni a magyar nyelv logikai szeplőkkel tarkított izgalmas nagy rendszerére.

Kiss Gábor, TINTA Könyvkiadó

Az írás eredetileg a LUPE Magazin 54.; 2012. október-novemberi számában jelent.