Gyerekkorunkban, azt hiszem, mindnyájan használtunk füttyjeleket, s irigykedve néztünk arra a pajtásunkra, aki ujjait a szájába dugva dobhártyarepesztő füttyentéseket tudott produkálni.

A kanári-szigeti bennszülöttek is így – két ujjukat szájukba téve – fütyülnek, a különbség mindössze annyi, hogy füttyszóval el tudnak mondani mindent, ami spanyolul elmondható. Ez az állítás szokatlannak tűnik, de úgy látszik, nem lehetetlen: a glasow-i egyetem fonetika előadója számolt be Gomera sziget lakóinak különös „beszédéről”. Fel is vette beszédüket és mondataikat, s elektronikus úton áttette fényképezhető jelekké. Sőt alaposan tanulmányozta a füttybeszéd „artikulációját”, a hangképzés módját.

Tehát valóságos nyelvről van szó: illetve a spanyol nyelvnek „füttytájszólásáról”.

Persze a Gomera-szigetiek közönségesen spanyolul beszélnek, csak akkor fordítják a szót a silbóra, a füttybeszédre, ha a távolság miatt nehéz vagy lehetetlen lenne magukat megértetni. Erre pedig elég gyakran sor kerül, mert a kis sziget felépítése olyan, hogy a közlekedés egyik helyről a másikra – még ha légvonalban nem is nagy a két pont közötti távolság – nehézkes és lassú. A sziget ugyanis majdnem kör alakú, a közepén vagy egy magas hegy, arról mély, szakadékos völgyek futnak le a tengerpart felé, amelyeket sziklás meredek gerincek választanak el egymástól.

A Gomera-sziget madártávlatból

Ezért olyan hasznos Gomera lakóinak a silbo. A füttybeszéddel néhány kilométer távolságra könnyűszerrel meg tudják magukat értetni. André Classe beszámol arról, hogy egy-egy jó silbador – Kazinczy bizonyára füttyészt mondana – tíz-tizenkét kilométernyire levő társával is el tud „beszélgetni”. Persze ehhez kedvező légköri viszonyok kellenek, jó, szélcsendes idő.

A silbo távolsági rekordja tizennégy kilométer.

A silbo a hangmagassággal és az időtartammal fejezi ki magát. A gyenge felhangok nem jönnek számításba: ezek már kis távolságon sem hallhatók. A kiáltással szemben óriási előnyei vannak a füttybeszédnek. Ha hangosan, erőltetetten kiabálunk szavakat: az artikuláció az érthetetlenségig eltorzul, és a kevéssé hallható hangzók – a mássalhangzók – a távolság növekedésével a semmibe vesznek.

Gomerai tájkép

A silbónál kilométerekre lehet hallani a hangokat – a magasság nem torzul és az időtartam se vész el.

A lassú jelbeszédnél pedig sokkalta jobb a füttybeszéd, hiszen jóformán ugyanolyan gyorsan lehet silbóval érintkezni, mint élő spanyol nyelven.

Még csak annyit: André Classe röntgenfelvételeket is készített silbadorokról, és azt állapította meg, hogy a füttynyelv használatakor ugyanolyan az egyes magánhangzók fütyülésekor a nyelvállás, mint az élőbeszéd alkalmával.

Végül meg kell állapítani: nem valószínű, hogy a jól tagolt és sok magánhangzós spanyol nyelven kívül sok nyelven lehetne „füttytájszólást” beszélni. Azok a nyelvek, amelyekben sok a mássalhangzó-torlódás, amelyekben az ejtés nem eléggé tagolt, ne is kísérletezzenek saját silbójukkal. Angolul, németül, szláv nyelveken nem lehet „füttytájszólásban” beszélni. Magyarul? – Ki tudja, meg kellene próbálni.

Koroknay István