„Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét látom, s a tovaszálló gondoskodó szeretetet, mely éltet bennünket tisztító esőkkel. A szélben az Ő szent leheletét érzem, mely naponta tisztára mossa a lelkemet a szenny kísértéseitől.” (Wass Albert)

Fodor Ákos:

A jég meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél se beszél:
por-hóval kergetődzve játszanak
– mert szabad...
E fényes-boldog pusztaságban nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés, és csak te lehetsz a válasz!

Tiszta hó

Mit jelent legegyszerűbben a tisztaság? Ha a korábbi századok higiéniai hiányait idézzük föl, látjuk a fizikailag szükségszerűt: Louis Pasteur és mások cáfolhatatlanul bizonyították a betegségek és a baktériumok, illetve a tisztaság között lévő kapcsolatot. Magától értetődő a közmondás igazsága is: „A tisztaság fél egészség”. Az első intézkedések közé tartozott a szeméthegyek eltávolítása az utcákról, a mosakodás kultúrájának terjedése. Érdekes apróságok: már nem várták el a tanúktól a bíróságokon, hogy megcsókolják a Bibliát, és sikerült véget vetni annak a szokásnak is, hogy kihelyezzenek egy közös ivópoharat az iskolákban és a vasútállomásokon. Még arra is erőfeszítést tettek, hogy az úrvacsorák alkalmából használt egyetlen kehely helyett mindenkinek legyen saját pohara. Később a tudományok eredményei áthatották a mindennapokat, ma is az emberi kultúra alapkövetelménye a fizikai, környezeti rend, a testi higiénia számtalan szempontból. A Víz Világhetét 1991 óta rendezik meg, rámutatva a vízkészletek és a víztakarékosság fontosságára. Döbbenetes adat, hogy a szennyezett víz miatt többen halnak meg, mint erőszakos cselekmények – köztük a háborúk – következtében. A világon közel 663 millió ember nem jut tiszta ivóvízhez.

A tisztaság nem csupán az európai kultúrkör, de az egész emberiség rítusaiban, szokásaiban, életformáiban kiemelkedően fontos állapot. Pontosabban már az is kérdés, hogy micsoda valójában: állapot, fogalom, tulajdonság, érzés, létmód? Számtalan alkalmazási területét érzékletesen állítja elénk a Tinta Könyvkiadó 1998-as Magyar szókincstára, Kiss Gábor főszerkesztésében. Innen csupán az összetételekben szereplőket idézzük: patyolattiszta, hótiszta, kristálytiszta, színtiszta, vegytiszta, fajtiszta, fajtatiszta. Tiszta lehet egy pohár, egy szerelem, egy választás, egy tekintet, egy szándék stb. Abban, hogy valamit tisztának vagy tisztátalannak nevezünk, értékítélet fogalmazódik meg. „Castis omnia casta” – rögzítette már a latin sententia is. A tisztaság fogalma kiváltképp alkalmas arra, hogy bizonyos erős, fontos értékek mellé szegődve ideálként jelenjen meg, mintegy az adott érték fölső fokát jelölve. Tiszta az, ami nem keveredik mással, nem tartalmaz olyan alkotóelemeket, melyek idegenek tőle. Ez az oppozíció közösségek életének, szokásainak, hitének szervező elve lehet. Törvényszerű, hogy közmondások, a népi bölcsesség letéteményesei is szólnak róla. A Bölcs tanácsok címmel Kiss Gábor és Kiss Bernadett összeállításában közzétett (Tinta Könyvkiadó, 2014) válogatás a Czuczor–Fogarasi-szótárból két változatot ad, melyek morális üzenetűek: „Egyik kéz a másikat mossa, s mindkettő tiszta marad; Ide vele, ha tiszta, ha nem tiszta, vidd vissza”.

Egyik kéz a másikat mossa, s mindkettő tiszta marad

A tisztaság mint ideál, érték és norma, könnyen ideologikus elvrendszerek alkotóelemévé válhat. Egy pohár tisztasága mentes minden ideológiai tartalomtól, a szerelem tisztaságát illetően már fölmerülnek kételyek, de ott a törekvések válnak fontossá, ennek összetettségét zengi a magyar népdal:

A pilisi tiszta búza,
Kihajlott az országútra.
Még a fejét ki sem hányta,
Páros galamb mind elvágta.
Ha én aztat befoghatnám,
Tiszta búzával tartanám.
Tiszta búzával tartanám,
Gyöngyharmattal itatgatnám.

Bármilyen döntés, választás tisztaságának súlyos gyakorlati következményei vannak. Ha a tisztaság fogalma olyan kontextusban jelenik meg, mely alkalmas arra, hogy egyének, közösségek, szokások, életformák között értékkülönbséget fogalmazzon meg, már nem is beszélhetünk valós tisztaságról. Az egyének esetében a „tiszta gyermekkorba” való visszavágyódást, népek esetében a mitológiai „aranykor” sóvárgását a jelen állapotainak tisztátalansága válthatja ki, azaz a közösségnek van szüksége megtisztulásra. Eszünkbe juthat róla Kassák Lajos 1926-ban megjelent munkája, a Tisztaság könyve. Tisztaság címmel jelent meg 2016-ban e tárgyban Jonathan Franzen tág köröket bejáró regénye. A tisztaság könyve címmel adták ki 2009-ben Cseke Ákos és Tverdota György közösen írt művét. A szerzők bizonyítják, hogy az emberi tisztaságvágy és a tisztaságnak a költészetben megvalósuló elve szorosan együvé tartozik. Bartók Béla Cantata Profanájának hitvallása nyomán pedig egy új zeneszerző-generáció számára vált irányadóvá a tiszta, friss zenei forrás tisztelete.

„A szájuk többé / Nem iszik pohárból, / Csak tiszta forrásból.”

Tiszta víz

Említsük meg azt is, hogy a tiszta hangolás a felhangsor hangközeit használja, így a hangszer abszolút tisztán szól, az esztétikai élményt nyújtó éneklésnek is alapkövetelménye a tiszta hang.

Tiszta hang

„A tisztaság akarása az igaz én és az igaz valóság felkutatásának vagy megalkotásának ígéretét rejti magában, mely egy szakrális, szimbolikus világrend létét és elsődlegességét tételezi, vagyis életértelem” – összegez Kurucz István. A teremtett világot tekintve a Föld, az univerzum a maga számtalan ökológiai körforgásával egy öntisztító csoda, és tiszta, egészséges életre lett tervezve. Visszatekintve, az elmúlt századok misszionáriusai az úgynevezett tisztaság tanát hirdették. E szerint a piszok egyenértékű a bűnnel, míg a tisztaság közelebb viszi az embert Istenhez. Ezért lehet a tisztaság jelképe a hófehér madonnaliliom, mely a középkori kolostorkertekből került hozzánk – jegyzi meg Rácz János Virágnévszótárában (TINTA Könyvkiadó, 2016). Szűz Mária attribútuma is a képi ábrázolásokon. Talán ez a társítás szülte a népszerű angol mondást is: „A tisztaság és a kegyesség kéz a kézben járnak”.

Madonnaliliom

Ezt a szemléletmódot átvette a William és Catherine Booth által megalapított Üdvhadsereg is. Ennél fogva az embernek az élet minden területén tisztának kellene lennie. Erről üzen Sri Chinmoy verse:

Gyökértelen fa 

Élet nélkül a szeretet
Gyökértelen fa.
Szeretet nélkül az élet
Gyümölcstelen fa.
Tisztaság nélkül a szépség
Gyökértelen fa.
Szépség nélkül a tisztaság
Gyümölcstelen fa.

A Biblia iránymutatásai voltaképpen mindmáig a közösségi élet normái is, a fizikain túl három területről szólnak, ahol valamennyiünknek törekednünk kell a tisztaságra, és gyarló emberként a megtisztulásra. Az első a szellemi tisztaság, ez kapcsolatban van az örök élet lehetőségével is: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent”, szól Jézus a Máté 5,6-ban. Következő az erkölcsi tisztaság, hogy ne idegenedjünk el az Isten szerinti élettől: „Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek” – áll a Máté 5,8-ban. Az elmebeli tisztaság követelménye, hogy az elme titkos zugai sem lehetnek szennyezett gondolatok tárházai, melyek aztán tisztátalan, emberhez méltatlan beszédet és tetteket vonhatnak maguk után – a Máté 12,34 alapján. „Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná” – tanítja Márk is a 7,15-ben.

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

1. Mi a felelősség?
2. Mi a bizalom?
3. Mi a mérték?