Nyelvészeink szerint szláv jövevényszavaink száma 550-re tehető. Jelentős szám ez, ha meggondoljuk, hogy legfeljebb ezer ősi finnugor eredetű szavunk van, sokan még ennél is kevesebbre, 7-800-ra becsülik a számukat.

A szlávokkal való kapcsolataink már a vándorlások korában megkezdődtek, de csak a honfoglalás idejétől kezdve beszélünk jelentős kapcsolatokról, ugyanis honfoglaló őseink hazánk területén több kisebb itt lakó szláv népre települtek rá, és kapcsolatot létesítettek a környező szláv népekkel is.

Szláv jövevényszavaink az állami életre, a kereszténységre, az ekés földművelésre és az istállózó állattartásra, a családi életre, a tartós letelepedésre vonatkoznak, nem is beszélve a ruházkodásra, halászatra, vadászatra, valamint a növény- és állatvilágra vonatkozó szavakról.

Mivel behatóbban foglalkozunk majd a szláv nyelvek hatásával, feltétlenül ismernünk kell a szláv nyelvek osztályozását. Keleti, nyugati és déli szláv nyelvekről beszélünk. Csak a legfontosabb nyelveket figyelembe véve a keletiek a nagyorosz, az ukrán és a fehérorosz, a nyugatiak a lengyel, a cseh, a szlovák, a déliek a szlovén, a szerb-horvát és a bolgár nyelvek. Földrajzi ismereteink szerint könnyen megérthetjük, hogy a legelmélyültebb kapcsolatok a közvetlen közelünkben lakó szláv népekkel alakult ki. Nemcsak vettünk át szavakat a szlovákoktól, ukránoktól, szlovénektől és délszlávoktól, hanem adtunk is át nekik. Az oroszokkal, lengyelekkel és a bolgárokkal nem voltak széles körű nyelvi kapcsolataink.

A szláv nyelvek európai eloszlásának térképe (Forrás: Wikipédia)

Szláv jövevényszavaink közül alig 50-60-ról tudjuk kimutatni az átadó nyelvet, így általában meg kell elégedni a „szláv” jövevényszavak elnevezéssel. Az átvett szavakról néha csak azt tudjuk megállapítani, hogy melyik nyelv nem lehet az átadó. Például a csíra, csuka, csorba szavak a bolgár kivételével bármelyik szláv nyelvből jöhettek. Néha már akkor is örülhetünk, ha csak 2-3 nyelvre szűkíthetjük az átadó nyelv körét.

Miért van ez így? A szláv nyelvek viszonylag későn váltak szét, és így a szláv nyelvek ma is nagyon hasonlítanak egymáshoz. De a Cirill és Metód bibliafordításának úgynevezett óegyházi szláv nyelve és az ebből alkotott későbbi bolgár, szerb és orosz szerkezetű egyházi szláv nyelvek egységesítő hatása is biztosan közrejátszott ebben.

Cseresznye szavunk szláv jövevényszó, de nem orosz

A hasonlóság bizonyítására felsorolunk néhány szláv jövevényszót. Aki oroszul tud, könnyen azt hihetné, hogy ezek mind orosz jövevényszavak. Pedig mai ismereteink alapján egy sincs közöttük orosz eredetű. Íme a felsorolás: asztal, bab, borotva, cseresznye, csuka, csütörtök, drága, ebéd, galamb, kalász, káposzta, kolbász, kulcs, málna, medve, pap, patak, pecsét, pecsenye, pisztráng, rák, répa, rozs, szalma, szerda, széna, szikra, szilva, tészta, udvar, uzsonna, veréb.

***

Jó lenne, ha minden szó átadó nyelvét olyan pontosan meg lehetne állapítani, mint a kótyavetye (elkótyavetyél) szóét. Ennek az egyik horvát nyelvjárásban (átírva) kotyevetye szó felel meg. Teljes alakjában egész mondat: ko hotye vetye. Jelentése: ki akar többet (kiegészítve: adni). Ez a kótyavetye a török–magyar világ szava: a végvári vitézektől ejtett hadizsákmány igazságos felosztására meghonosodott délszláv intézmény neve. A magyarba már jelentésváltozással jött át ez a szó, ezt mindenki megértheti. Ennek a szónak az átadó nyelve tehát a horvát.

Az átadó nyelv eldöntésében a hangtani megfelelések lennének a legfontosabbak, de nem sok esetben alkalmazhatók. A mezsgye-megye és a rozsda-ragya tulajdonképpen kettős átvétel, a mezsgye és a rozsda biztosan a bolgárból jön. A hosszú ll miatt a villa, motolla nyugati szláv nyelvekből jöhetett, a zabola, nyoszolya az l, ly miatt a keleti vagy déli szláv nyelvekből. A haluska-galuska szópárból a g-s alak a régibb, a lengyelből jön, a haluska fiatalabb átvétel a szlovákból.

"A hosszú ll miatt a villa nyugati szláv nyelvekből jöhetett"

A következő azonos jelentésű szavakat kétszer is átvettük (az n-es alak a régibb): donga – duga (dugába dől), menszáros – mészáros, korong – kuruzsol. (A korong a körrel függ össze, a kuruzsol alapszava: körbe jár. A kuruzslók ugyanis a beteget körüljárták, hogy kört vonva, az ártó szellemeket távol tartsák.)

Néha a jelentések egybevetése is eligazít. Poroszló szavunk megfelelője (a prisztáv és társai) a legtöbb szláv nyelvben megvan béres, majoros, sáfár jelentésben, csak a horvát nyelvben van meg mint jogi műszó a magyarhoz közelálló városi szolga, kisebb tisztviselő jelentésben, így csak horvát eredetű szó lehet.

Sok esetben a művelődéstörténet és a társadalmi kapcsolatok felderítése is segít. Így pl. kasza szavunk megfelelője majdnem minden szláv nyelvben megvan, de mivel a szénagyűjtés műszavai (kazal, széna, villa, petrence) mind szlovák eredetűek, így a kasza is csak az lehet. (A gabona aratása ugyanis régen a bolgártörök eredetű sarlóval történt.)

Kasza szavunk biztosan szlovák eredetű (Kép forrása: Fortepan)

Az egyházi kifejezésekben is érvényesülnek ezek a szempontok. Kereszt szavunk eredete a görögkeleti krszt, tehát oroszból vagy bolgárból jöhet, mert a katolikus szláv népek másként nevezik (átírva: krizs vagy kzsizs).

Nagyon érdekes király szavunk elemzése. A király szó minden szláv nyelvben megvan. A bolgár, orosz, morva uralkodókat nem így hívták. Az oroszok csak idegen uralkodókat neveztek királynak. A szerb királyság magyar hatásra a középkorban alakult ki. De volt király a cseheknél a X. században, a horvátoknál a XI. században, a szlovének pedig a német uralkodót hívták királynak, és a német királysághoz tartoztak. Tehát király szavunk átadó nyelve csak a cseh, a horvát vagy a szlovén nyelv lehet.

***

Szláv jövevényszavainkkal kapcsolatban bizonyára érdeklődésre tarthat számot orosz jövevényszavaink tárgyalása. A legújabb nagy társadalmi átalakulásunkkal összefüggő orosz jövevényszavainkat (kolhoz, komszomol) most nem vesszük figyelembe, hiszen ezek már a nemzetközi szókincshez tartoznak. Mivel közvetlen földrajzi kapcsolataink nem voltak az oroszokkal (a magyarsággal szomszédos területen az ukránok élnek), nem sok orosz szót vettünk át. De mivel az oroszokkal a magyarság még a honfoglalás előtt kapcsolatba került, az oroszból átvett szavak legrégibb szláv jövevényszavaink közé tartoznak. Kapcsolataink a IX. századra esnek, amikor a kijevi fejedelemség népeivel kerültünk viszonylag lazább kapcsolatba.

Legrégibb orosz nyelvi átvételeink közé tartoznak a lengyel, görög, jász népnevek és a halom szó. Ezek mind óorosz nyelvi átvételek. Talán a lengyel a legrégibb átvett orosz, sőt szláv szavunk. Az óorosz lengyanyinból keletkezett lendzsan átvétele. A jász név pedig az óorosz jaszi átvétele. Azoknak az alánoknak az őseit nevezték vele, akik később a kunokkal együtt már mint jászok hazánkba telepedtek, és 1323-ban és 1325-ben kiváltságlevelet kaptak.

Zaicz Gábor: Etimológiai szótár

Tanya, szégye és varsa szavunk orosz eredetét a jelentések összevetésével állapították meg. A tanya szó tonya alakban sok szláv nyelvben megvan, de a régi magyar halászóhely jelentése csak az orosz és az ukrán nyelvben volt. Így ez a szó is az óorosz nyelvből származik. Halfogó rekeszték jelentésű szégye szavunk ugyanilyen jelentésben csak az óorosz nyelvben van meg. Ugyanilyen elgondolással varsa szavunk is az oroszból jöhet, mivel ott is csúcsban végződő halfogó háló vagy kosár jelentése van, mint a magyarban.

Nagyon régi átvétel a kerecsen, egy solymászásra használt sólyomfajta neve. Ennek orosz megfelelője krecset volt, hozzánk is kerecset alakban jött át, csak később változott kerecsenre. (Mint érdekességet hadd említsük meg, hogy a múlt századi nagy szótáraink a kerecsent eredeti magyar szónak tartották, mivel a szó elejét a kereng, kering szóval hozták kapcsolatba. A sólyomfajta madarak, amikor elengedik őket, valóban a levegőben keringenek, hogy zsákmányukra lecsaphassanak. De a nyelvi tények ereje nagyobb a délibábos magyarázatnál is; az összehasonlító nyelvészet mást mond.)

Kerecsen szavunk az orosz kerecset-ből származik

Orosz jövevényszavaink közé sorolják még Duna és taliga szavainkat is. Valószínűleg kereszt, szombat és karácsony szavaink is orosz eredetűek. A karácsony megfelelője például az orosz tájnyelvi korocsun, karacsun lehet. Ez a szó többek között valaminek a végét is jelenti. Mivel a karácsony is az év végére esik, feltehető a magyar és az orosz szó kapcsolata.

Ezeket a szavakat tudják nyelvészeink több-kevesebb bizonyossággal orosz jövevényszavaink közé felvenni.

Ismételjük meg, hogy együtt lássuk őket: lengyel, görög, jász, halom, tanya, szégye, varsa, kerecset, Duna, taliga, kereszt, szombat, karácsony.

Kiss István

A fenti írás eredetileg a Petőfi Népe napilap 176. (1970. július 29.), 180. (1970. augusztus 2.) és 197. (1970. augusztus 23.) számaiban jelent meg, három részletben.