A TINTA Könyvkiadó 2019. december 11-én mutatta be Beniczky Péter Magyar rithmusok című kötetét - Balázsi József Attila előadásának írott változata olvasható alább.

Ritkán hallható manapság a XVII–XVIII. században oly népszerű Beniczky Péter (1603 k. – 1664) neve. Magyar rithmusok (1664, Nagyszombat) című verseskötete ‒ miként már a címe jelzi ‒ két részből áll: az elsőben (1–157) istenes versei olvashatók, a másodikban (158–300) rímbe szedett „közönséges [általános] magyar példabeszédei”.

A Balassi-strófában[i] írt műveket a poéta halála után végrendelete értelmében barátja, Bartók István esztergomi kanonok adta ki. Beniczky a versek közé vegyítette Nyéki Vörös Mátyás nyolc munkáját és Rimay János egy énekét is, továbbá a kötet végére illesztette egy ismeretlen szerző versét (A’ világ fiaitol intő végbucsúzása egy Nemes Személynek). Bartók István gyakran „némi correctiot tett” a kéziraton, mert nem mindig volt kibékülve a rímmel, vagy túlságosan világiasnak érezte a megfogalmazást. Például a „kis örömért, egy s két csókért metszéd meg torkát”[ii] az ő átigazításában így hangzik: „Kis örömért, s vigaságért metczéd meg torkát” (A’ Szerencsének tündéres mi vóltáról). Tehát a lírai torokmetszés szerinte szépen beleillett a vers hangulatába, de a könyörtelen csók nem. A szerelem egyébként sem gyakori témája. Így ír róla: „Nem lat a’ szerelem, / Nincs nála értelem / Nem néz iffiat, sem aggot” (198.), „Rögzöt sérelembül / S-bolond szerelembül / Eszre ritkán hozatnak” (202.).

Bár az első kiadás példányai elvesztek, a költeményeknek 1803-ig 16 kiadásuk jelent meg (Petrik 1880: 230, RMKT 12: 741). Mivel a versek keletkezési idejéről nincsenek adataink, azokat abban a sorrendben szokás közreadni, ahogyan a nyomtatványok és az 1668-as kéziratos másolat tartalmazza. Kis-Viczay Péter 1713-as latin‒magyar közmondásgyűjteményében minduntalan idézi őket. Többnek készült latin fordítása,[iii] és kétszázhúsznak ismerjük szlovák nyelvű, Beniczky által írt változatát is. Ezek is Balassi-strófában íródtak, de itt nem három, hanem négy sor képez egy versszakot. A költő nem hiteles versei a szlovák változatból hiányzanak, s a példabeszédek végén álló, nemes személyt sirató ének helyett a szlovákban egy Beniczkyre emlékeztető Supplementum[iv] (Toldalék) áll. Néha a magyar szöveg segít hozzá a szlovák változat értelmezéséhez, máskor pedig fordítva; a szerző bravúrosan variálgatja a témát mindkét nyelven.[v] A szlovák versek kézirata 1652-ből való, és 1873-ban publikálta őket František V. Sasinek. 2002-ben kétnyelvű válogatás jelent meg belőlük Dunaszerdahelyen.

A költő életének korai szakaszáról aránylag keveset tudunk, így csak föltételezhetjük, hogy gyermekkorában szülei házinevelőt tartottak mellette, ezt jobbnak vélve az iskoláztatásnál. Beniczky maga is megemlíti: „Nem laktam Oskolát én a tanúlásért, Ezt értvén, ne gúnyoly engem rithmusimért” (Bé-fejezése e’ Verseknek). Költészete arról tanúskodik, hogy ismerte a klasszikus írókat, és már ifjúkorában verselt latinul.

Beniczky a Balassi-hagyományt folytatva istenes, vitézi és moralizáló költeményeket írt, melyek gondolatmenetét nemegyszer Pázmány imádságaiból állítja össze. Tizennégy bűnbánó énekében a szerző a vétkein kesereg: siratja többek közt káromkodásait, másokat csábító szempillantásait és trágár szavait, „kit mondatott vele bor” (Magával való lelki-szám-vetés).

A kötet második része 248 példabeszédet tartalmaz magyarázatukkal együtt. A manierizmus és a barokk túlzásai nélkül, egyenletesen áradó, szépen rímelő, formailag kiérlelt verseiben kora közhelyeit írja meg.

Kiss Gábor, a kiadó igazgatója a hasonmás kiadással a kezében

A közmondásvers nem hazánkfia találmánya. Az új műfaj megteremtője John Heywood (1497 k. – 1580 k.), aki nem csupán összegyűjtötte kora 600 angol közmondását (1546), hanem játékos költeményekké szerkesztette őket.[vi]

Külön drámai műfaj is sarjadt a közmondásokból: a XVII–XVIII. századi francia szalonokban terjedt el a proverbe dramatique [drámai közmondás], az általában egyfelvonásos színdarab, amely egy-egy közmondásra[vii] épült, és annak igazságát igyekezett bizonyítani.

Hogyan is dolgozza fel Beniczky korának kedvelt közmondásait, axiómáit, erkölcsi oktatásait? Mindegyik egy-egy igazság megállapításával kezdődik. Ezt a további hármas sor követi, amely vagy logikusan folytatja a fölvetett igazságot, vagy szabad asszociáció alapján más területről vesz kevésbé hasonló, de képzettársítással kapcsolható példát. Mindenütt a forma uralkodik a tartalmon, s az utolsó sorokban, miként Erdélyi János joggal megjegyzi, a szerző „versekbe nyujtá ki a tömör rövidséget” (Erdélyi 1851: 450).

Az említett módszert illusztrálja a 109. vers:

Mindamellett a versek költői értékét nem a logikai vázuk, hanem a bennük alkalmazott nyelvi-poétikai alakzatok szabják meg. Két példa: „Éltem gyenge üveg, / s Víz buborék süveg […] / s Csügg czérna szálon lelkem” (Más azon törödelemmel való könyörgés), „Fülemüle ágon / Függ, csak kicsin szálon, / Álom reá ne érjen. / Addig szóll, s-énekel, / Még a’ tajték vérrel / Kicsiny száján eredgyen” (A’ kivánatos Kikeletnek gyönyörüségérül).

Balázsi József Attila

Bölcsességeit a költő néha az ókori klasszikusokból meríti. Versbe szedi például azt az Anaxagorasznál és Diogenésznél megtalálható, szóláshasonlatot tartalmazó mondást, hogy A törvény olyan, akár a pókháló: a kis legyeket megfogja, a nagyobb bogarak keresztüljutnak rajta:[viii] „Mostani igasság, / Ábrázolt ravaszság / Hasonló pók hálohoz. Kit el-szaggat bogár, / Muskának[ix] erös zár” (77.).

Néhány példabeszéd forrása Zrínyi egyik-másik költeménye. A következő a Szigeti veszedelem motívumát gyúrja át:

Petőfi a kutyák és a farkasok sorsát összehasonlító jelképes versének előzményét Beniczky példabeszédes ritmusai (139.) rejtik. Ezenkívül a 4. versben ószövetségi motívumra bukkanunk,[x] s a 150.-ben pedig Aiszóposznak a kutyáról és a hús árnyékáról szóló meséjére[xi] találunk utalást.

Végül néhány további példa a feldolgozott közmondásokra:

Rövidke ismertetésemet hadd fejezzem be Beniczkynek a Bé-fejezése e’ Verseknek című zárórészből vett soraival:

Süketnek két mesét nem szokás mondani,
Tótok is gyakorta azt szokták szóllani,
Hogy bolondnak kovács nem tud észt koholni.[xii]
Irtam, a’ mit irtam, ha tudod érteni. 

Balázsi József Attila

Irodalomjegyzék

Benický Peter 2002. Gyémánt hasad vértűl. Válogatott magyar és szlovák versek. Dunaszerdahely [Dunajská Streda], Lilium Aurum.
Conde Tarrío, Germán. La littérature et le proverbe, la proverbe et la littérature.
Csanda Sándor 1985. Beniczky Péter magyar és szlovák példabeszédei. Irodalomtörténeti Közlemények 89: 259–270.
Erdélyi János 1851. Magyar közmondások könyve. Pest, Kisfaludy Társaság. [Hasonmás kiadása: Budapest, TINTA Könyvkiadó, 2018.]
Gáspár Imre 1873. Beniczky Péter XVII-dik századi magyar költő tót versei. Vasárnapi Ujság 45: 540‒541.
Kis-Viczay Péter 1713. Selectiora adagia Latino–Hungarica. In gratiam & usum scholasticæ juventutis collecta et in Alphabeti Seriem concinnata. Bartphæ, Typis Civitatis.
Kovács Dezső 1906. Beniczky Péter élete és költészete. Irodalomtörténeti Közlemények 16: 385–424.
Kovács Sándor Iván 2002. Beniczky Péter. Felföldi íróportrék. Palócföld 48: 281–293.
Magyar rithmvsok, Mellyeket irt Nemzetes BENICZKY PETER Szentelt Vitéz. Elsö Része szép Isteni dicséreteket, és pœnitentia tartásra inditó Énekeket foglal magában. Második Közönséges Magyar példabeszédeket szép oktatással: Kit mostan jobban és tisztábban ki-bocsátot: LÖTSEN, Brewer Samuel. Anno 1675.
Peter Benický 1887. Slovenské Pohľady 7: 276‒278. [Alexander Lombardini rövid Beniczky-életrajza a Slovenský Plutarch cikksorozat 124. közleményében jelent meg.]
Petrik Géza 1888. Magyarország bibliographiája. 1712–1860. Könyvészeti kimutatása a Magyarországban s hazánkra vonatkozólag külföldön megjelent nyomtatványoknak. 1. kötet. Budapest, Dobrowsky Ágost.
RMKT 12 = Varga Imre – Cs. Havas Ágnes – Stoll Béla szerk. 1987. Régi Magyar Költők Tára. XVII. század. 12. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó. 87–217, [jegyz.] 738–752. [Az 1670. évi kolozsvári kiadás alapján közölt szöveg.]
Sasinek, V. František 1873. Archív starých česko-slovenských listín písemností a dejepisných pôvodín. Turč. Sv. Martin. Diel II. sväzok I, 1–50.
Turóczi-Trostler József 1936. Beniczky Péter latin fordításban. Irodalomtörténeti Közlemények 4: 443–446.

[i] A kilencsoros versszak az európai költészetben már Balassi előtt is megtalálható (Giacopone da Todi, Peter Hebert). Szerkezete: a a b c c b d d b. A páros rímek után a harmadik, hatodik és kilencedik sor ríme ismétlődik. Hazánkban a XVIII. században a poéták kedvelt strófája.

[ii] Az 1670-es kolozsvári kiadásban ez olvasható, akárcsak az RMKT 12. kötetében közölt szövegben. • Technikai okok miatt az eredetiben szereplő, a mai nyomdászati gyakorlatban nem használt betűket (o feletti e = ö, u feletti e = ü, sétabotszerű betű = s, integráljel = s) korszerűsítettük. Az egybe- és különíráson, a mássalhangzó-kettőzésen és a mondatzáró írásjeleken nem változtattunk.

[iii] 1688: Apáti Miklós, 1725: Pottornyai Simon.

[iv] Ennek szövege a foglalkozások és a tudományágak gúnyos bemutatása. Magyar változata eddig nem került elő.

[v] A verseket tartalmazó kódex jelenleg a pozsonyi Egyetemi Könyvtár kézirattárában tanulmányozható. 9 ´ 6 cm nagyságú, s minden lapján egy 12-soros Beniczky-vers olvasható.

[vi] A Better one bird in hand, than ten in the wood “Jobb egy madár a kézben, mint tíz az erdőben” [~ Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok] közmondáshoz a következő megjegyzést fűzi: „Better for birders, but for birds not so good” [Jobb a madarászoknak, ám a madaraknak nem annyira jó].

[vii] Két gyakori példa: Tel maître, tel valet ’Amilyen az úr, olyan a szolgája’, On ne connaît point le vin au cercle ’Jó bornak nem kell cégér’ (Conde Tarrío 9). • Beniczky a második közmondást így dolgozza fel: „Nem kell ottan czégér, / Hanem torok, s-hébér [lopó], / A’ hol jó bort kezdenek, / Mert bort nem czégérrül, / Hanem jó izirül / A’ korcsomán dicsirnek, / Lányt sem koszoruért, / De jó erkölcsiért / Leg hamarébb el-vésznek”.

[viii] E kifejezés egyszerűbb változata is gyakori volt a középkorban, vö. német Eyn bra^em nit jn dem spynnweb kla^ebt, Die kleynen mücklin es behebt “A bögöly nem ragad bele a pókhálóba, de az apró legyet/szúnyogot elfogja” (1494), spanyol La telaraña suelta al rato, y la mosca apaña “A pókháló elengedi az egeret, és elfogja a legyet” (1555).

[ix] Muska (szlovák muška): 1. apró légy 2. szúnyog.

[x] „Az Isten sziveket / Meg-visgál, s-veséket, / Lát minden gondolatot” (vö. Jer 17,10).

[xi] „Mert Esopus ebe / Arnyéknak örülve, / A’ konczot-is el veszti.”

[xii] Vö. szlovák Komu pánboh nedaruje, tomu kováč neukuje “Akinek az úristen nem ad [észt], annak a kovács se kohol”.