A módjával fogyasztott ital ‒ főleg a középkortól híres zamatos magyar borok számos fajtája ‒ hozzátartozik a magyar konyhához. Egykori rosszmájú megjegyzés szerint a magyarnak az imádságra is jólesik a bor.

Önmagukban az igék egy adott cselekvést általában jelölnek: ír, olvas, szánt. Ha pontosabban meg akarjuk mondani, miről van szó, illetve a szót átvitt értelemben használjuk, akkor kitesszük a tárgyat: levelet, novellát ír; könyvet olvas, kezébe olvassa a pénzt; az író tolla sebesen szántja a sorokat. Az iszik ige eltérően viselkedik: önmagában jelenti azt, hogy ’mértéktelenül fogyaszt (alkoholt)’. Csak akkor kell pontosítanunk a folyadék mibenlétét, ha nem szeszről van szó, vagy az igét képletesen használjuk: vizet, kávét, üdítőt iszik; mohón issza tanára szavait.

"Nem elég tágas neki az utca "
(Forrás: FORTEPAN, ADOMÁNYOZÓ: Szánthó Zoltán)

Sokan képtelenek mértéket tartani az ivásban. Több tucatnyi szóláshasonlatunk az állatok vagy élettelen dolgok ivása és a részeg ember között von párhuzamot: „Úgy ivott, mint a gödény, bort, pálinkát, ami akadt” (Kosztolányi D.: Újságíró), „Míg ugyan a király ott vala s a hölgyek, Szótlan ivott Miklós, mint röge a földnek” (Arany J.: Toldi szerelme), „Úgy iszol, mint egy szivárvány.”[1] (Mikszáth K.: Vacsora Mravucsánéknál), „Ez a pasas olyan részeg, mint az ágyú” (B. Erskine: Hay várának titkai). Egy-egy gyakori kifejezésünk – részeg, mint a tök; iszik, mint a tök – annyira ismert, hogy rövidebb alakban is érthető: „Öntötték is magukba a potyabort, de úgy, mintha parancsba volna kiadva, hogy egy kis fertály alatt minden ember tök legyen” (Móricz Zs.: Kerek Ferkó).

A részegség következményeit – a bizonytalan botorkálást és az összefüggéstelen beszédet – taglalják az alábbi mondások: marokkal keresi az utat ’annyira részeg, hogy el-elesik az úton’, nem elég tágas vkinek az utca ’részegen dülöngél’, a locsolatlan gégén nem jön ki egy okos szó. A két icce bor néz ki vkinek a szeméből mondás a zavaros tekintetű személyt jellemzi, s a részeg ember a tojás sárgáját is fehérnek látja közmondás jelentése: ’a részeg ember észlelete, ítéletei korántsem megbízhatók’. S ha meggyullad vkiben a pálinka, az gutaütést kap a mértéktelen ivástól. Tréfás, szépítő kifejezések főleg a szlengben fordulnak elő: betintázik ~ bekávézik ~ beszív ’berúg’. A részeg pazarlását fejezi ki kis lyuk a torok, de elnyel egy falut közmondásunk, s az ivás módját könyv nélkül iszik ’üvegből iszik’ és disznótörvényt követ ’evés közben iszik’ szólásunk.

"Uram, Jézus, segíts meg, ezt a kis bort igyuk meg!"
(Forrás: FORTEPAN)

Nemegyszer a tréfásan megfogalmazott ítéletbe jókora megértés is vegyül, mint az alábbiakban: nem szívelheti szájában a bort (ezért inkább lenyeli) ’részeges’, a komámasszony nem utálja az italt, mióta rágni nem kell ’időnként meg-megissza a pálinkát’, akkor látott vizet, mikor a bába megfürdette ’iszik mértéktelenül’, cérna nélkül is oda lehet kötni az asztal lábához ’alig áll a lábán’. Az iszákosságot megbélyegzők szójáték iránti hajlama fejeződik ki a nagy esőben járt ’lerészegedett’ kifejezésben, amely a szavak többjelentésűségét aknázza ki: először is felidézi a beszélő tudatában az elázott igét, másodszor pedig az elázott metaforikus, ’lerészegedett’ jelentését. Bornemissza emberre mondják: ő csak kútvári borral él ’vizet iszik’. Víznemissza Jónás „azt is megitta, amije sohasem volt – az eszét” (Jókai M.: Hétköznapok). Ha embertársaink tréfás kínálása – Uram, Jézus, segíts meg, ezt a kis bort igyuk meg! – nem talál süket fülekre, megvalósul a közmondás tanítása: Ökör iszik kellve, ember a barátságért.

Idegen nyelvi párhuzamok: Cseh pije jako Dán „iszik, mint egy dán” → ’iszik, mint a kefekötő’ • horvát-szerb pijan kao çutura „részeg, mint a csutora [boroskulacs]” • kasub kačk’i zagon’ac „kacsákat kerget” → ’tántorog (részegségtől)’ • lengyel spić się jak świnia ’leissza magát, mint a disznó’ • zulu ukuqhuɓa imbuzi „kecskét vezet” → ’részegen dülöngél’ (a kecske nem nyílegyenesen megy).

[1] A magyar néphit szerint a szivárvány eget és földet összekötő híd, amelyen az angyalok közlekednek. Mindkét vége kútba vagy tóba ér, ahonnan a vizet és az állatokat felszívja: így keletkezik az eső, amellyel együtt a felszippantott állatok is lepotyoghatnak az égből. 

Balázsi József Attila