A hasonló hangzású szavakat sokszor hibásan használjuk, és így ezek sokszor helyesírási szempontból is hibák forrásai lehetnek.

Kezdjük a cím szavaival! A szível jelentése az, hogy valaki iránt jóindulattal, türelemmel viseltetünk, valakit kedvelünk, szeretünk. Ha nem szívelünk valakit, az azt jelenti, hogy nem tudjuk őt elviselni, türelmetlenül bánunk vele. Ezt az igét sokan összetévesztik kiejtésben, sőt írásban is a szívlel, megszívlel igével.

A megszívlel jelentése az, hogy valamilyen tanácsot, intelmet fontolóra veszünk, alkalmazkodunk hozzá. Néhány példa jobban körülhatárolja a szó jelentését. Azt mondjuk, hogy valaki sok megszívlelendőt mondott, tanácsa megszívlelendő. Olyat mondott, amit érdemes megszívlelni.

További példa a már említett viseltetik ige, amely nem cserélhető össze a viselkedikkel. Valaki jól, mintaszerűen viselkedhet, de azt nem mondhatjuk, hogy valaki jóindulattal, szeretettel viselkedik valaki iránt, csak azt, hogy szeretettel viseltetik iránta. De lehet ellenséges érzülettel is viseltetni valakivel szemben.

Feltétlenül meg kell különböztetnünk az értetlen és érthetetlen szavakat is. Értetlen az a személy, aki nem akar vagy nem tud megérteni valamit. Érthetetlen pedig valamilyen emberi magatartás, cselekedet, viselkedés lehet, így tehát érthetetlen cselekedettel szemben értetlenül állhatunk. Tehát valami számunkra érthető vagy érthetetlen lehet, mi pedig értetlenül szemléljük az érthetetlen dolgot. Értetlen tehát az, aki nem tud valamit megérteni, értetlenül tehát annyit jelent, hogy meg nem értően nézünk valamit.

A magányos – magános szavakat is gyakran összekeverjük. A magányos nyilván a magánnyal függ össze, a magános pedig azt jelenti, hogy valaki magában, egyedül él. Nem lehet tehát magányosnak nevezni azokat az embereket, akik emberi településeken, városokban és falvakban élnek. (A nagyvárosi magány érzéséhez legalábbis költői alkat szükséges.) Így aztán érthető, hogy a házasság hirdetésekben szereplő magányos férfi vagy nő legfeljebb magános lehet.

Városi magány?

Sok tévedés forrása a válik és a vált, kivált ige. A válik, válás, elválás szavakat mindenki ismeri. A beteg állapotát akkor mondjuk válságosnak, ha abban változás következik be. A kivált igéhez kapcsolódik a váltságdíj (az az összeg, amivel valakit valahonnan kiváltunk). A mondottak alapján helytelen lenne váltságosnak nevezni a beteg állapotát, és válságdíjról beszélni.

Végül meg kell különböztetni a jólét és a jóllét szavakat is. A jólét a jó állapotot, a jó gazdasági helyzetet és az anyagilag is kiegyensúlyozott, nyugodt életet jelenti. A jóllét a rosszullét ellentéte. A jólét középfoka pedig nem a jobblét, hanem a nagyobb jólét. A régi nyelvhasználattal a jobblét a halált jelentette (Jobblétre szenderült). Mi pedig ne a jobblétért, hanem a nagyobb jólétért küzdjünk.

Kiss István

A fenti írás eredetileg a Petőfi Népe napilap 162. számában jelent meg 1970. október 25-én.