Az alábbi írás eredetileg az Alkalmazott Nyelvtudomány 2016/1. számában jelent meg.

A pszicholingvisztikai kutatások körének kiemelten fontos részét alkotják a nyelvhasználat tanulmányozására irányuló vizsgálatok az első és a második nyelv vonatkozásában. Elöljáróban azonban lényeges kiemelni, hogy a két- és a többnyelvűség, illetve a második nyelv elsajátításának vizsgálata csak a pszicholingvisztika vonatkozó alapterületei ismeretének függvényében vezethet sikeres eredményre (vö. Gósy, 2005: 23). Ugyanakkor a téma interdiszciplináris megközelítése lehetővé teszi mindazon folyamatok alaposabb leírását, amelyeknek a működtetése az első és a második nyelv használatához köthető. Ennek okán a tudományközi szemléletmód számos kapcsolódási pontot biztosít a különböző témakörökkel foglalkozó hazai és külföldi szakemberek, valamint nyelvészhallgatók számára egyaránt.

A szakterületen végzett kutatások legújabb eredményeinek bemutatását tűzte ki célul a Pszicholingvisztikai tanulmányok sorozat 6. kiadványa. Az „Első- és második nyelv: interdiszciplináris megközelítések” címet viselő kötet egyben a Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához című sorozat 178. kiadványa, szerkesztői Navracsics Judit és Bátyi Szilvia. A kötetben szereplő írások három nagyobb téma köré csoportosíthatók: többnyelvűség, nyelvhasználat és beszédvizsgálat, amelyek egyben a könyv három fejezetét is reprezentálják. A tanulmányok interdiszciplináris voltából adódik a kötet többnyelvűsége. A benne foglalt kéziratok magyar (9), angol (11), illetve német (3) nyelven íródtak. Az olvasó a tudományággal foglalkozó kutatók írásain túl a nyelvészeti kutatásokat folytató hallgatók munkáiba is bepillantást nyerhet.

Első- és második nyelv: interdiszciplináris megközelítések

Jelen ismertetésnek nem az a célja, hogy részletes összefoglalót nyújtson a kötetben szereplő valamennyi munkáról. Sokkal inkább arra törekszik, hogy rávilágítson a téma interdiszciplináris megközelíthetőségének sokszínűségére, valamint kiemelje azokat az aktuális kérdéseket, és megjelenítse azokat az új kutatási irányokat, amelyek a mai pszicholingvisztikai vizsgálatokat leginkább meghatározzák.

Az első fejezetben azok a tanulmányok kerültek előtérbe, amelyek közös vonása, hogy a nyelvhasználatról szolgáljanak adatokkal a többnyelvűség viszonylatában. Az idegen nyelv elsajátításának módja és az életkor kapcsolata már régóta foglalkoztatja a nyelvészeket, azonban az eddig feltárt eredmények meglehetősen ellentmondásosak (vö. Navracsics, 2006: 324; 2015: 61). David Singleton és Simone Pfenninger szerzőpáros az életkor és az instrukcionált, azaz iskolai keretek között elsajátított nyelvtanulás összefüggését vizsgálva arra keresték a választ tanulmányukban (Insights from a mixed methods approach with respect to age and long-term instructed language learning), hogy mennyiben térnek el az angolt mint idegen nyelvet késői életkorban tanulni kezdők (L2) hosszú távú eredményei a nyelvet korai életkorban tanulni kezdők teljesítményétől. A vizsgálat többek közt a tanulók nyelvtanulási motivációjára is kiterjedt. Az adatfelvételt kezdő és végzős középiskolás tanulók körében végezték (N=200). Kutatási módszerük kvantitatív és kvalitatív metódusok ötvözetére épült. A kutatók nem találtak bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy az életkor szignifikánsan befolyásolná a teljesítményt. Az iskola és közvetlen társadalmi környezete azonban hatással van a kezdők hozzáállására. A szerzők a vizsgálat fontos tanulságának tartják a kvalitatív és kvantitatív módszerek kombinálását, amely hasznosnak bizonyult kutatási eredményeik alátámasztására. Hiszen együttes alkalmazásuk jelentősen felülmúlja a kapott információk részletességét, mint amihez a kvantitatív módszer segítségével jutottak volna.

A kétnyelvűség előnyeit (Bilingual Advantage) tette vizsgálata tárgyává Kees De Boot holland nyelvész (A bias in citation patterns in applied linguistics: the case of the bilingual advantage), aki alkalmazott nyelvészeti témájú publikációk idézési mintázatát tanulmányozta. A vonatkozó szakirodalom alapján a kutató valószínűsíti, hogy a gyakorlatban felhasznált idézetek tipikusan inkább pozitív, mintsem negatív álláspontokat tükröznek, annak ellenére, hogy az idézet – hatását tekintve – előítéletektől mentes nézőpontot hivatott ismertetni. A jelenség vizsgálata a kétnyelvűek kognitív előnyeit és a többnyelvű szakirodalomra való rálátását figyelembe véve szintén nem problémamentes.

Kristina Cergol-Kovačević és Matej Kovačević horvát kutatópáros longitudinális vizsgálatok lefolytatásához alkalmas kérdőív fejlesztését és elméleti hátterét mutatják be írásukban, Monitoring speakers’ L2 maintenance effort címmel. A kérdőív segítségével felmérhető, hogy az L2 (vagy többnyelvű) tanulók mennyi időt töltenek tudatosan, illetve önkéntes alapon szabadidejükben angol nyelvtudásuk fejlesztésével. A kérdőív hozzáférési módjában meglehetősen egyedi és korszerű. Interneten, így akár okostelefonon vagy tableten keresztül is könnyen elérhető, ezáltal a távoli hozzáférés kényelmesen és tanítási órákon kívüli időben is biztosított.

A nyelvleépülés témájához kapcsolódva olvashatjuk Bátyi Szilva tanulmányát Foreign language attrition: elicited TOT phenomena címmel. A nyelvleépülés vagy nyelvvesztés (angolul „language attrition”) egyéni szintű, hiszen egyénileg következik be, amikor valamilyen körülmény megváltozásának köszönhetően a beszélő elveszti vagy elhagyja az első (vö. Bartha, 1995: 40) vagy a második nyelvét. Ahogy maga a szerző is utal rá (Bátyi, 2015: 47), a nyelvleépüléssel foglalkozó kutatások középpontjában leginkább az egyének első nyelvének (L1) leépülésének vizsgálata áll, míg második nyelvre fókuszáló elemzések csak elvétve akadnak. Azonban tanulmányozásuk hozzájárulhat a nyelvleépüléssel együtt járó folyamatok és nyelvi jelenségek mind pontosabb leírásához. Bátyi Szilvia 40–56 év közötti adatközlőket vizsgált, akik az orosz nyelvet (L2) az 1990-es éveket megelőzően intézményi keretek között tanulták. Vizsgálatai lefolytatásához kombinálva használt kvantitatív és kvalitatív kutatási módszereket Chericiov (2013) alapján. Eredményei igazolták a nyelvi környezet fontosságát a nyelvtanulás során. A szerző tanulmányában részletes adatokkal szolgál a nyelvleépülés és a mentális lexikon kapcsolatáról is.

Az orosz–magyar nyelvek viszonylatánál maradva Navracsics Judit kétnyelvű gyermekek körében végzett nyelvidominancia-vizsgálatot (L1 and Dominant Language – as reflected in speech disfluencies). Az adatközlők L1 nyelve orosz, míg L2 nyelve magyar volt. A tanulmány az adatközlők (N=4) Oroszországból Magyarországra történő költözése következtében előidézett nyelvi kihatásait mutatja be, különös tekintettel a beszélők L1-felejtésére, beszédtempójára, illetve a megakadást előidéző jelenségekre. A vizsgálat során nyert adatokkal a szerző alátámasztja Singleton azon feltételezését (vö. Navracsics 2015: 74), miszerint a második nyelv elsajátításának eredményeként anyanyelvi vagy közel anyanyelvi szintet is el lehet érni életkortól függetlenül, feltéve, ha az egyén kellő motivációval és kitartással rendelkezik.

A tolmácsolás és fordítás témakörén belül a kötetben Bakti Mária cikkét olvashatjuk The Monitor Model in Interpreting and Translation. Evidence from simultaneously interpreted and translated Hungarian target language texts címmel. A szerző a fordítás monitor-modelljének tükrében a fordítás gyakorlatban történő működését konkrét példákon keresztül mutatja be. Hipotézise szerint a célnyelvre tolmácsolt szövegek gyakrabban hordozzák a szóbeli fordítás specifikus „jegyeit”, mint az ugyanabból a forrásnyelvből származó ugyanazon szöveg írott fordítása (feltételezve, hogy ugyanarról a fordítóról/tolmácsról van szó), hiszen a tolmácsolás során időbeli tényezők is hatnak a célnyelvi szöveg megfogalmazásának gyorsaságára. A vizsgálat eredményei többek közt arra engednek következtetni, hogy a tolmács nem minden esetben deverbalizál L2–L1 szimultán tolmácsolás esetén.

A mentális lexikon tanulmányozása pszicholingvisztikai és pedagógiai szempontból egyaránt lényeges lehet, mivel annak működése befolyásolja a tanulás sikerességét (vö. Gósy–Kovács, 2001). Davor Trošelj horvát–magyar kétnyelvű általános iskolás tanulók körében végzett szóasszociációs vizsgálatokat (An analysis of the mental lexicon of Croatian-Hungarian bilingual pupils using the technique of continuous word association) annak érdekében, hogy megállapítsa, vajon a két nyelv egyformán vagy eltérő módon fejlett-e a Horvátországban élő gyermekek körben. A vizsgálatokat a szavak számának és szótagszámának vonatkozásában mindkét nyelven elvégezte. Feltételezése szerint a tanulóknál a horvát nyelv dominál, amire az asszociációk számából, illetve a szavak szótagszámából lehet következtetni. A kísérletben 7 lány és 4 fiú vett részt. A tanulók a szóasszociációs tesztet írásban végezték. A vizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy a szerző feltevései igaznak bizonyultak.

A többnyelvűség stratégiai alakítása egyre koncentráltabban jelenik meg az intézményes nyelvoktatásban. Eszéki Aliz olyan tankönyvek elemzésével és elemzési szempontjaival foglalkozik írásában (Tendenzen in der Mehrsprachigkeitsforschung. Lehrwerkanalyse anhand Mehrsprachigkeit ausgerichteten Lehrwerken), amelyeket kifejezetten olyan nyelvtanulók számára fejlesztettek ki, akik a németet az angol után második idegen nyelvként tantermi körülmények között tanulják. Az elemzett tankönyvek közös tulajdonsága, hogy a korábban már tanult nyelvek (L1–L2) közötti hasonlóságokat és különbségeket tudatosítsa, és ezen felül transzferhidakat építsen ki azok és az újonnan elsajátítani kívánt német mint idegen nyelv (L3) között. A szerző korábbi nyelvészeti kutatások eredményeivel támasztja alá, hogy az egyéni nyelvi különbségek és nyelvtanulási tapasztalatok hatással vannak a második idegen nyelv elsajátítására. Ezért lényeges a tankönyveket az egyéni különbségek figyelembevételéhez igazodó szempontrendszer szerint is megvizsgálni.

A kötet második fejezete a nyelvhasználat szerepét vizsgálja. A témáról nyelvpolitikai megközelítésében Vígh-Szabó Melinda munkáját olvashatjuk (Über Art und Umfang der fremdsprachigen Einflusses um Bildungssystem der finnisch-ugrischen Sprachen), amely arról ad számot, hogy az idegen nyelv miként befolyásolja a finnugor nyelvű képzési rendszert. A kutatás a soknemzetiségű és többnyelvű Oroszországban élő finnugor nyelvű közösségekre fókuszál. Vizsgálatának tárgya a nyelvvesztés finom dinamikája és a nyelvi revitalizáció, ami a képzési rendszerben is nyomot hagy. A tanulmány összegzéséből kitűnik, hogy az Oroszországi Föderációban beszélt finnugor nyelveket a nyelvhasználat alapján a veszélyeztetett nyelvek közé sorolják. Az internetes felületek elemzése mégis azt mutatja, hogy a világhálón használt kommunikációs eszközök hozzájárulnak a nyelvi revitalizációs folyamatok elősegítéséhez a vizsgált finnugor közösségek életében.

A mai napig is meghatározó szerepet játszó bevándorlás nyelvészeti hatásairól számol be Lars Bülow német nyelvész German politics and immigration language use: discourse and loaded terms in the journalistic debate című írásában. A szerző egy a bevándorlást és a többnyelvűséget érintő politikai indíttatású vitát elemez, amely a német médiában nagy vihart kavart 2014-ben. A tanulmány két fő kérdés megválaszolására tesz kísérletet: egyrészt, hogyan vezethet sikerre a nyelvi integráció Németországban, ha a bevándorlók a mindennapi életükben a török vagy az arab nyelvet használják? Másrészt pedig, hogy akkor is beszélhetünk-e teljes integrációról, ha a beszélők megtartják vagy hangsúlyozzák a török vagy arab identitásukat a nyelvhasználat során? Mindemellett a tanulmány áttekintést nyújt a médiában megjelent argumentációkról is.

Az 1086-os bakonybéli oklevél nyelvtörténeti vizsgálatának eredményeit mutatja be Pelczéder Katalin (A bakonybéli összeírás mint nyelvtörténeti forrás). A vizsgált nyelvemlék Szent László király idejéből ránk maradt egyházi birtokok és vagyon összeírásáról szóló latin nyelvű oklevél. A tanulmány megírásában kettős cél vezérelte a szerzőt: a korai Árpád-kori forrás vizsgálata nemcsak keletkezésének körülményeivel kapcsolatos kérdésekre ad választ, hanem a forrás alkalmas olyan elemzések elvégzésére, amelyek egyúttal hozzájárulhatnak a korai ómagyar kor hang- és alaktörténeti, illetve névtani vonatkozású ismereteink bővítéséhez is.

Asztalos Anikó egyetemisták és középiskolások emlékezeti és szövegértési képességét vizsgálta (Emlékezeti és szövegértési mechanizmusok vizsgálata egy mitológiai szöveg feldolgozásakor). Az adatközlők mindkét csoportját arra kérte, hogy egy mitológiai témájú szöveg elolvasása után jegyezzék le az olvasottakat, majd 30 perc elteltével újra írják le a történetet. A vizsgálat során nyert információk közelebb vihetnek bennünket az olvasott szöveg felidézési mechanizmusainak pontosabb megismeréséhez, egyúttal hozzájárulhatnak a szövegértési kompetenciák fejlesztéséhez is.

A harmadik fejezetben a magyar beszédet vizsgáló fonetikai tanulmányok kaptak helyet. Markó Alexandra, Csapó Tamás Gábor és Gráczi Tekla Etelka a tanulmány címében is megfogalmazott kérdésre keresték a választ: Tetten érhető-e a beszédalkalmazkodás a glottalizáció gyakoriságában? A beszédpartnerhez való alkalmazkodás jelensége számos nyelvészeti diszciplína látókörébe került már. Míg a szociolingvisták a beszélők beszédpartnerhez való igazodás lehetséges módját a beszédstílus megragadásán keresztül közelítik meg, addig a fonetika szakértői a beszéd akusztikai jellegzetességeire próbálnak fényt deríteni, mivel ők a beszélők akusztikai sajátosságai alapján értelmezik a beszédalkalmazkodást. A kutatók kutatási kérdésük megválaszolásához 20–24, illetve 39–41 éves férfi adatközlők hangfelvételeit elemezték a BEA adatbázisból (Gósy et al., 2012). A vizsgálat mondatismétlésekre, felvételvezetővel folytatott interjúkra, illetve társalgások elemzésére terjedt ki, ezen belül a felvételvezető és az adatközlők irreguláris zöngehasználatát foglalta magába. Az eredmények azt mutatják, hogy az adatközlők jellemzően nagyobb arányban glottalizáltak, mint a felvételvezető. A beszédtípusok nagymértékű eltérése alapján a kutatók a beszédalkalmazkodás lehetőségét nem zárják ki, azonban ezt a mért adatok az irreguláis zönge használatát illetően csak részben támasztják alá. Noha a szerzők megállapítása szerint a kevés adatközlőszám általános következtetések levonását egyelőre nem teszi lehetővé, az eredmények mégis jó alapot teremtenek további nagymintás vizsgálatok elvégzéséhez.

Bóna Judit a hezitálások realizációit és jellemzőit vizsgálta idősek és fiatalok körében. A kutatás anyagát a BEA adatbázisból választotta (Gósy et al., 2012), amely alapján 20–30, valamint 50–90 év közötti adatközlők (N=40) spontán narratíváit vizsgálta. A kutatás a kitöltött szünetek időtartamára, gyakoriságára és a szünetek formájára szorítkozott. A kapott eredmények alapján a szerző arra következtet, hogy idősödésre utaló változások határpontja a 60–65 éves kortól erősödik fel számottevően. A különböző korcsoportokból nyert adatok kellő viszonyítási alapot teremthetnek az idősek és idősödő felnőttek beszédbeli változásainak feltárásában. Az eredmények a szerzőt ahhoz a megállapításhoz vezették, hogy nyelvészeti vizsgálatokban az időskort több életkori szakaszra indokolt osztani.

A beszédprodukció témájába illeszkedik Krepsz Valéria és Gósy Mária kutatása (Megszakítás és javítás a szón belül) a szünet a szóban jelenségre vonatkozólag, amely jelenséget a lexikális hozzáférés és az artikulációs tervezés diszharmóniájából eredő megakadásjelenségek csoportjába szokás sorolni. A kutatás célja az artikuláció megszakítása, a szünet, majd az ezt követő folytatás alatt végbemenő mechanizmusok, továbbá az artikuláció megszakítását előidéző okok részletes leírása. A vizsgálat lefolytatásához 36 beszélő hangfelvételét választották ki a BEA magyar spontán beszéd adatbázisból (Gósy et al., 2012). Az eredmények összegzéséből az derül ki, hogy az adatközlők a hibák felismerését és azok javítását párhuzamosan hajtják végre. Ennek okán a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a beszélők számára a szünet a szóban jelenség egyfajta idő- és energiagazdálkodási stratégiaként jellemezhető.

A pszicholingvisztika létrejöttétől kezdve kutatási területének tekinti a nyelvi rendellenességek és beszédzavarok vizsgálatát, mivel azok kiegészíthetik az ép, egészséges beszédfejlődésről, illetve kognitív működésről szerzett tudásunkat, és hasznos adalékkal szolgálhatnak korábbi ismereteinkhez (vö. Gósy, 2005: 308). A normálistól eltérő jelenségek leírásával foglalkozó tanulmányok szintén a Beszédvizsgálatok című fejezetben kaptak helyet. Jankovics Julianna az egyik legelterjedtebb beszédhibáról, a dadogásról ír esettanulmányában (A dadogás megnyilvánulása különböző szövegtípusokban). Vizsgálatának célja a beszédfolyamatosságra ható tényezők leírása volt különféle szövegtípusokban (pl. spontán narratíva, mondatvisszamondás, nyelvtörők stb.). A dadogás mértékének változását követte nyomon a vizsgált szövegtípusokban. Kutatásának adatközlője egy 19 éves, gyermekkora óta dadogó férfi volt. A vizsgálat eredményei egyöntetűen alátámasztották azt a tényt, miszerint a dadogás mértékét befolyásoló tényezők közé nem csak a szövegtípus sorolható, hanem a szöveg ismerete és a gyakorlottság mértéke is.

Dankovics Natália a fonológiai tudatosság szintjét elemezte szenzomotoros afáziás adatközlők körében (A fonológiai tudatosság vizsgálata afáziás betegeknél), különös tekintettel a fonológiai tudatosság és az olvasási képesség kölcsönhatására. A kutatás lefolytatására Fonológiai Tudatosság tesztet alkalmazott. A mérést 6 adatközlővel végezte, s megállapította, hogy az afáziás betegek a lexikális utat részesítik előnyben olvasás közben.

A Pszicholingvisztikai tanulmányok VI. kötete interdiszciplináris keretben ismerteti meg az olvasót az első és a második nyelv használatára irányuló kísérletek legújabb eredményeivel és a terület aktuális kérdéseivel. Az interdiszciplináris megközelítés számos kapcsolódási pontot biztosít a különböző tudományterületek között. A kötetben közölt tanulmányok sokszínűsége is jól láttatja a pszicholingvisztika elméleteinek, módszereinek és tudományos eredményeinek széles körű hatását, és bemutatja azok gyakorlati hasznát. Ezáltal a tanulmánygyűjtemény több szempontból is értékes hozzájárulás nemcsak a szakterületükkel lépést tartani kívánó kollégák számára, hanem haszonnal forgathatják rokon tudományterületek képviselői is, oktatók és nyelvészhallgatók egyaránt.

Eszéki Aliz

Irodalom

Bartha Cs. (1995) Nyelvcsere, nyelvvesztés: Szempontok az emigráns kétnyelvűség vizsgálatához. In: Kassai Ilona (szerk.), Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat. Budapest: Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Élőnyelvi Osztálya. pp. 37–47.
Chericov, M. (2013) Investigating the impact of attitude on first language attrition and second language aquisition from a Dynamic Systems Theory perspective. International Journal of Bilingualism, 17(6). pp.16–733.
Gósy M. – Kovács M. (2001) A mentális lexikon a szóasszociációk tükrében. Magyar Nyelvőr 125(3). pp. 330–354.
Gósy M. (2005) Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó.
Gósy M. – Gyarmathy D. – Horváth V. – Gráczi T. E. – Beke A.  - Neuberger T. – Nikléczy P. (2012). BEA: Beszélt Nyelvi Adatbázis. In: Gósy Mária (szerk.): Beszéd, adatbázis, kutatások. Budapest: Akadémiai Kiadó. pp. 9–24.
Navracsics J. (2006) A korai és a késői kétnyelvi lexikon rendezettségének összehasonlítása. Magyar Nyelvőr. 130. évf. 3. sz. pp. 324–335.
Navracsics J. (2015) L1 and Dominant Language – as reflected in speech disfluencies. In: Navracsics J. – Bátyi Sz. (szerk.) Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 178. Első és második nyelv: interdiszciplináris megközelítések. Pszicholingvisztikai tanulmányok VI. Budapest: Tinta Kiadó. pp. 61–75.