A boldogság titka címen, Kiss Bernadett összeállításában, témakörök szerint rendezve a Tinta Könyvkiadó ókori szerzők 1700 jótanácsát tette közzé. A válogatásban 58 ókori görög és római szerzőtől találhatók magvas idézetek. A szakirodalom szentenciának nevezi az eredeti szövegkörnyezetből kiemelt vagy kivált, tömören megfogalmazott, általános vonatkozású megállapítást, főleg életbölcsességet tartalmazó kijelentést, mondást. A szó eredetibb, szűkebb és szakszerű jelentésében a szentencia nem önálló műfaj, nem is szerves része valamely műnek, hanem olyan kerek mondat, amely tartalmánál és frappáns – de mindig közérthető – nyelvi formájánál fogva valamely irodalmi alkotásból külön kis művé önállósult. A szentencia bizonyos értelemben idézet, azaz más műből rendszerint szóról szóra átvett szövegrészlet.

Kiss Bernadett: A boldogság titka

Az idézés teátrális jellegű: aki elismétli vagy valamilyen formában idézi más szavait, az ezzel a megismételt vagy idézett illető szerepébe lép. Korunk embere az ókori szerzőket idézve, szentenciáik tartalmát megszívlelve átveheti személyiségjegyeiket. Ez az átvétel többnyire nem nehéz: az emberi viselkedés és vélekedés alapvető elemei nem változtak kétezer év alatt. Kötetünk húsz szentenciát tartalmaz az önuralom témakörében, s valamennyi máig megszívlelhető. Három példa Horatiustól:

„A béketűrés könnyebbé teszi mindazt, amin úgysem tudsz segíteni.” – „Akinek elege van, ne kívánjon többet.” – „Mennél többet tagadsz meg magadtól, annál többet kapsz az istenektől.”

Ami az ókor és a ma emberét leglátványosabban megkülönbözteti, azok a nemi szerepekről vallott nézetek. Az ókori szerzők – kötetünkben is csupa férfi – olykor egészen furcsa gondolatokat fogalmaztak meg az asszonyokról. A görög filozófusok életrajzírójaként ismert Diogenész Laertiosznál (Kr. u. I. század) maradt fenn a következő szentencia: „Szókratész mondása szerint a csinos és szép asszony olyan, mint a kloaka fölé épített templom”. Seneca sem volt elnéző:

„Semmi sem oly állhatatlan, semmi sem oly ingatag, mint az asszonyok akarata”.

A kötet főszereplője, akitől a legtöbb szentencia található a gyűjteményben és akiről külön is érdemes megemlékezni, Seneca, azaz az ifjabb Lucius Annaeus Seneca (Kr. e. 4 és Kr. u. 1 között, Corduba, Hispania – 65. április, Róma mellett). Gazdag lovagi családból származott. Anyai nagynénje Rómába vitte, ahol grammatikai és retorikai tanulmányok után ügyvédi pályára lépett. Már ekkor is foglalkozott filozófiával. 31 után Rómában quaestor lett. Íróként és szónokként is nagy népszerűségre tett szert, ami kihívta Caligula császár féltékenységét, s megmenekülését csak betegségének köszönhette. Claudius trónra lépése után Messalina császárné intrikája folytán Korzikára száműzték, ahonnan csak az új császárné, Agrippina közbenjárására térhetett haza (Kr. u. 49). Agrippina rábízta fiának, Nerónak nevelését, s 50-ben praetorrá neveztette ki. Claudius halálával, s tanítványa trónra léptével (Kr. u. 54) a birodalom egyik első emberévé vált: 56-ban consul, amicus principis (a princeps barátja), sikeres szónok és politikus. Vagyona 300 millió sestertiusra rúgott, s nyolcévi működése a birodalom virágzását jelentette. Agrippina meggyilkolásában (Kr. u. 59) dicstelen szerepet vállalt. 62-ben Nero kikerült mestere befolyása alól, így Seneca visszavonult a közélettől. Életét innentől a filozófiának és barátai szűk körének szentelte, míg egy összeesküvésben való részesség vádja miatt öngyilkosságba nem kényszerült.

Seneca és Neró (Eduardo Barrón szobra)

Seneca ránk hagyományozott műveinek többsége filozófiai próza. Erkölcsi tanításai, szentenciái s a Pál apostollal folytatott állítólagos levelezése (III. századi ókeresztény irodalmi mű, apokrif apostoli levél) miatt magasztalta a keresztény utókor. Nyelvileg is nagy hatást gyakorolt az európai próza kialakulására. A XVI–XVIII. században ért el népszerűségének csúcsára: a reneszánsz és klasszicista dráma egyaránt benne látta példaképét.

Kötetünkben az adományról szóló kilenc szentencia közül nyolc Senecától való. Az ókori szerzők számára a hízelgés kirívóan negatív tulajdonság volt, a hízelgőt – jelen gyűjtemény tanúsága szerint – gyáva katonához, hiénához, farkashoz, kaméleonhoz is hasonlították. Az hízelgést jellemző szentenciákból kötetünk 32 darabot tartalmaz, ebből 12 Senecától való, így köztük a hízelgést a sértéshez és a harapáshoz hasonlítót. Neki tulajdonítják tehát a következő két szentenciát: „A hízelgő gyakran nyájaskodva sérteget”. – „A hízelgő nem is beszél, hanem harap”.

Seneca halála Rubens festményén

Az ókor emberét. legalábbis kötetünk szerzőit élénken foglalkoztatta a halál természete, s így kötetünkben 81 szentencia foglalkozik vele, köztük 47 Senecától. Régi magyar közmondásunk: „Ki gyakran gondolkodik a halálról, hamar megveti azt”. Cicero szentenciája hasonló tartalmú:

„A halálról való elmélkedés nélkül nem élhetsz nyugodt életet”.

A közmondások és a szentenciák közötti egyik különbséget egyesek abban látják, hogy míg a közmondások ismerősen csengenek, a szentenciák az újdonság erejével hatnak.

A Kiss Bernadett szerkesztette kötet egészéből sztoikus nyugalom árad. A sztoicizmus görög–római filozófiai iskola volt, a szenvedélymentes, természetes életmódot és a szigorú erkölcsöt hirdette. A sokat idézett és több filozófiai iskola tanításait szintetizáló Seneca alkotta meg a sztoikus esszét „Erkölcsi levelek” című művében. Seneca megfogalmazta, hogy mit várt egy római a sztoikus filozófiától: „A filozófia nem népszerű mesterség, s nem alkalmas a fitogtatásra. Nem a szavakban, hanem a tényekben rejlik. S nem azért alkalmazzák, hogy valamilyen élvezettel agyoncsapják a napot, hogy nyugalommal oszlassák el a csömört: a lelket gyúrja, faragja, az életet szedi rendbe, a tetteket kormányozza, megmutatja, mi a teendő, s mi az elhagyandó, leül a kormányrúdhoz, és a válságok között hánykolódók útját irányítja. Nélküle senki sem élhet zavartalanul, senki sem élhet biztonságban: számtalan dolog esik meg minden egyes órában, amely tanácsot igényel, s ezt a filozófiától kérjük.” (Erkölcsi levelek 16.; Világirodalmi lexikon 14., 1992: 775, Adamik Tamás „sztoikusok” szócikke.) Ugyanezeket várhatja a figyelmes olvasó is jelen válogatástól.

Egy oldal a könyvből

A kötet végén a szerzők rövid életrajzai szerepelnek és a tartalomjegyzék, amelynek segítségével könnyen kikereshetők a témakörök (adomány, alkalom, állam, arany, asszony, barátság stb.).

Galambos Kristóf