Siena, ez a középkori kisváros egy igazi gyöngyszem Toszkána szívében.

Keletkezéséről legendák szólnak. Az egyik közülük Róma alapításához (i. e. 753) kapcsolódik, Romulus és Remus ikerpár mondájának köszönhetően, akiket anyjuk helyett egy farkas táplált. A városban több helyen is feltűnik a farkas szobra az ikrekkel (a dóm padlózatán, a dóm előtti téren, a központban lévő Tolomei téren).

A sienai dóm padlózatán lévő mozaik Romulusszal, Remusszal és a farkassal

Remus fiai, Ascanio és Senio, nagybátyjuk üldözése elől menekülve (aki apjukat megölette, és őket is el akarta pusztítani), oltalmat keresnek Rómától távol. A helyet, ahol megállnak, Senio neve után elnevezik Sienának. Siena emblémájában két szín szerepel: a fehér és a fekete, mely keletkezésének mitológiai eredetére utal, ugyanis Remus fiai, Ascanio és Senio lovainak a színét idézik.

Nagyon szép a legenda, de valószínűbb, hogy a város alapítása az etruszkok idejéig nyúlik vissza, amit bizonyos ásatások is igazolni látszanak. Ekkor kapja a Saina/Seina nevet, bár hiteles dokumentumok erről nem léteznek. Valószínűbbnek tűnik, hogy eredete a római korszakhoz fűződik, amikor is a rómaiak katonai előőrsként használják a három dombra telepített helységet, melynek Saena Julia nevet adnak.

A történelmi nevezetességű középkori, gótikus város a XI. századtól kezd jelentőssé válni, hála egyre fejlődő kereskedelmének. A XIII. században, mint ghibellin (császárpárti) város, harcba keveredik Firenzével, ahol a guelfek (pápapártiak) uralkodnak, s bár 1260-ban Siena kerül ki győztesként a Monteapertiben lezajlott csatából, végül is a további ütközetekben Firenze győzedelmeskedik, és Siena kénytelen behódolni a firenzei hatalomnak. A város politikai gyengülését az 1348. évi pestisjárvány is elősegíti, mégis, mindezek ellenére, ehhez a periódushoz fűződik kulturális felvirágzása, amikor is olyan művészek születnek, élnek falai között, mint a festészetben híres sienai iskola (scuola senese) megteremtői: Duccio Buoninsegna, Simone Martini, és a Lorenzetti fivérek, kiknek képei megcsodálhatók a város több múzeumában.

A sienai dóm

Siena művészi vonzása a mai napig tart, látványosságait felsorolni is nehéz, de néhányat feltétlenül meg kell említenünk. A fekete-fehér csíkozású márványburkolatú, római-gótikus stílusban épült Duomo (katedrális), melyet 1179-ben szenteltek fel. Ez a dóm nemcsak lenyűgöző külsejével hat a szemlélőre, hanem a benne őrzött kincsek, festmények, szobrok sokaságával, padlózata egyedülálló szépségével, mely Giorgio Vasari (1511–1574) szavai szerint „il più bello…, grande e magnifico… che mai fusse stato fatto” (a legszebb..., grandiózus és fenséges... melyet valaha is alkottak).

A dóm belülről

Nem lehet említés nélkül hagyni a katedrálisban található Libreria Piccolominit, (Piccolomini Könyvtár), II. Piusz sienai pápa (Enea Silvio Piccolomini, 1405–1464) gyűjteményét, melyet unokaöccse, Francesco Todeschini Piccolomini kardinális, a későbbi III. Piusz pápa építtetett 1492 körül. A könyvtár falait Pinturicchio (1454–1513) freskói díszítik.

A Libreria Piccolomini falait gyönyörű freskók díszítik

A dómmal szemben emelkedik a Spedale di Santa Maria della Scala épülete, mely a középkorban kórházként fogadta a zarándokokat, napjainkban múzeum.

A város központjában, a Chigi Palotában található Accademia Musicale Chigiana, a zeneakadémia, melyet gróf Guido Chigi Saracini alapított 1932-ben. A világ minden tájáról érkeznek ide zenészek, akik saját hazájukban már elvégezték a zeneakadémiát, itt Sienában magas fokú zenei képzést kapnak világhírű mesterek kezei alatt. A kurzusok végén koncertek sorozata tanúskodik zenei felkészültségükről.

Siena egyeteme, a l’Universitá degli Studi di Siena egyike Európa legrégibb egyetemeinek, alapítási éve 1240.

A l’Università per stranieri di Siena (külföldi diákok sienai egyeteme), melyet 1917-ben alapítottak, a világ minden országából vonzza a diákokat.

A város bankja, a Monte dei Paschi di Siena a világ legrégibb bankja. 1472-ben alapítottak, 20 évvel Amerika felfedezése előtt.

A Piazza del Campó

És most érjünk le a Piazza del Campóra, amely egyedülálló szépségű zárt, kagyló alakú tér. Eredetileg egy nagy kiterjedésű rét volt, innen származik a neve is (campo = rét). Középpontjában áll az 1300 körül épült, gótikus stílusú, vörös tégla és fehér márvány homlokzatú Palazzo Pubblico (városháza) mely önmagában egy remekmű. Mellette magasodik a Torre del Mangia, a 88 méteres karcsú torony (1325), mely nevét az első harangozójáról kapta, akinek a becsületes neve ugyan Giovanni Balduccio volt, de ragadványnévként ráakasztották a Mangiaguadagni (’aki elszórja a bevételét’), röviden Mangia nevet. A sienaiak a mai napig szeretik becenévvel ellátni a Palión szereplő zsokékat is, akik első szereplésüktől kezdve a továbbiakban ezt viselik.

A Piazza del Campó felülről

A városháza belsejében otthonra lelt a Museo Civico (városi múzeum), amely Olaszország egyik legfontosabb múzeumaként van elkönyvelve. Termeiben sienai festők olyan értékes művei láthatók, mint Simone Martinitől a La Maestá és a Guidoriccio da Fogliano című allegorikus festmény, Fratelli Lorenzettitől az Il buono e il cattivo Governo (A jó és a rossz kormány). Jelentős múzeum még a városi Pinacoteca, amely őrzi a scuola senese (sienai festőiskola) képviselőinek műveit.

A városházával szemben kapott helyet a téren az 1346-ban felavatott Fonte Gaia (Derűs Kút), melyet 1419-ben Jacopo della Quercia (1374–1438) sienai szobrász díszitett a domborműveivel. 1859-ben az eredeti kút le lett cserélve egy másolattal, amelyet Tito Sarrocchi sienai szobrász carrarai márványból készített. Jelenleg az eredeti kút a Spedale Santa Maria della Scala múzeumában látható.

A Fonte Gaia, azaz "Derűs kút"

És ha a sienai Piazza del Campóról van szó, nem lehet másra gondolni, mint a Palióra.

Igen fontos előrebocsátani, mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, hogy a Palio nem turistacélokra felelevenített látványosság. Siena és a Palio elválaszthatatlan egymástól, a sienaiak élete egybefonódik a Palióval. A városban igen elterjedt mondás, miszerint „il Palio si corre tutto l’anno” (’a Palio egész évben tart’), tökéletesen rávilágít arra a mély kapcsolatra, mely a város lakosai és a Palio között fennáll.

A Palio a középkorból származó lovasverseny. Bár pontos évszámmal nem rendelkezünk, azt bátran állíthatjuk, hogy a Palio Sienával egy időben született. Természetesen az 1300-as években egészen más formában futották a Paliót, a városfalon kívülről, vidékről indulva a város központja felé, elérkezve a katedrálishoz. Ezt hívták úgy, hogy Palio alla lunga (hosszú Palio), mivel a lovaknak, lovasoknak nagy távolságot kellett megtenniük a célig. A győztes jutalmat kapott, a palliumot, ami egy értékes anyagra festett hosszú, téglalap alakú kép, rúdra erősítve. Így történt, hogy a Palio szó kettős értelmet kapott: egyrészt a jutalomként elnyert zászló neve, másrészt magának az ünnepnek az elnevezése.

A Palio a kagyló alakú főtéren

 A város 17 Contradára (kerületre) van felosztva. Régebben sokkal több létezett, a mostani 17 kerület kialakulásáról sincsenek pontos dátumok, de bizonyos tanúvallomások alapján alakulásuk a XV. század közepére tehető.

Ezek a Contradák (kerületek) egymás között küzdenek évente kétszer a győzelemért a téren zajló lovasversenyen: július 2-án és augusztus 16-án. Nagyritkán előfordul, hogy egy Palio Straordinario (soron kívüli Palio) is be van iktatva valamilyen fontos esemény megünneplésére, mint pl. idén október 20-án, az első világháború befejezésének 100. évfordulója alkalmából. Az ezt megelőző különleges, soron kívüli Palio 2000. szeptember 9-én volt, az új millenium tiszteletére.

Úgy tűnik, az első Palio, amelyet a Főtéren, a Campón futottak, tehát kör alakban, 1633-ban indult, azóta szinte megszakítás nélkül (kivéve a világháborúk alatti néhány évet) folytatódik.

Magának a Paliónak szigorúan meghatározott menete van. Minden alkalommal 10 kerület vesz részt a versengésben, ebből 7 azokból a kerületekből kerül ki, amelyek előző év júliusában (vagy augusztusában) nem vettek részt. Ezekhez 3 kerületet kisorsolnak. Négy nap előzi meg a futamot, amikor is kipróbálják, majd kiválasztják a lovakat, végül pedig sorsolással kiosztják a kerületeknek. Összesen 6 próbát tartanak az elkövetkező napokon, amikor is lovasnak és lónak alkalma van kitapasztalni a terepet a ledöngölt agyaggal beborított külső pályán, amely a belső teret övezi. Végül elérkezik a várva várt nagy nap. Minden Contrada a saját templomában részt vesz egy ünnepélyes szertartáson, ahol a kerület papja megáldja a lovat. Ezután vonul a középkori kosztümökbe öltözött menet, melyben minden kerület részt vesz, a dóm mellett lévő Prefekturához. Innen indul a futamot megelőző passeggiata storica (történelmi felvonulás). Lassú, 2 órás ünnepélyes menetben érnek le a Piazza del Campóra. Legvégül gördül be a térre a négyökrös szekér, amelyen ott áll a Palio, a selyemre festett zászló, amely a győztes kerületnek a jutalma lesz. Ezt a zászlót a sienaiak Cenciónak (’Rongy’) becézik, ami korántsem jelent lekicsinylést, hiszen értéke felbecsülhetetlen, minden kerület hő vágya, hogy elnyerje és saját múzeumába vihesse a kivívott jutalmat. De csak egy kerületnek győzhet, mint Dante mondja: Molti corrono il Palio, ma uno è quello che 'l prende. (1305) (’sokan futják a Paliót, de csak egy nyeri el’). Hasonló szavakat ejtett Szent Katalin is, Siena szülöttje, Olaszország, Siena és Európa védőszentje, az egyház doktora: Orsù figlioli dolcissimi, correte questo palio e fate, che solo sia uno, quello che l'abbia, cioè che 'l cuore vostro non sia diviso (’Rajta, drága gyermekeim, fussátok ezt a paliót, és egy legyen, aki elnyeri, vagyis szívetekben ne legyetek megosztva’).

Előfordulhat, hogy a kerület színeiben futó ló egyedül ér célba, ha a futam közben a fantino (zsoké) leesik a lóról. Nincs második vagy harmadik helyezett, az első után az összes többi kerület vesztesnek minősül. Maga a futam három körből áll, a zsokék szőrén ülik meg a lovat, kengyel nélkül.

A kerületüket képviselő zsokék szőrén ülik meg a lovukat

A győztes ünneplése olyan intenzitású, amit egy kívülálló nehezen érthet meg, és csakis azzal a végtelen odaadással magyarázható, amellyel a sienaiak a Contradán csüngenek. Sírnak, nevetnek, egymást ölelik, csókolják, miközben a hatóságoknak fenntartott tribünről átveszik a jutalmat, a Paliót, amit júliusban a Basilica della Madonna di Provenzano templomba visznek, augusztusban pedig a dómba, hogy a Szűzanyának mondott köszönet után saját kerületükbe kísérjék. Hetekig tart az ünneplés, a felvonulások a városban, az éjszakába nyúló vacsorák a kerület utcáin, a tréfás célzások az ellenfélnek nyilvánított másik kerület felé, melynek tagjai természetszerűleg a legnagyobb vesztesnek minősülnek. Végül nagy ünnepi vacsorát rendeznek – a júliusi győztes szeptemberben, az augusztusi októberben.

Természetesen sok részletet lehetne még elmondani erről az egyedülálló történelmi nevezetességű versenyről. Még csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy családom a Zsiráf kerülethez tartozik, a férjem ebben a kerületben született, a lányom és két unokám itt lettek megkeresztelve, részt vettek és részt vesznek a Contrada minden megmozdulásában. A hovatartozás érzése végtelenül fontos a fiataloknak, biztonságot ad, leköti őket. Az év folyamán szervezett számtalan rendezvény, kirándulás állandó szórakozást biztosít, nem érzik szükségét, hogy máshol keressenek időtöltést.

Hogy az olvasó fogalmat alkothasson Siena és a Palio különlegességéről, mellékelem a BBC által 2017-ben készített videót, amely részletesen foglalkozik a Zsiráf kerülettel (5:47-nél Niccoló unokám látható dobolás közben).

Ágnes Bánhidi Agnesoni