A pénz központi szerepet tölt be mindennapjainkban. Manapság ugyan már egyre több helyen fizetünk, fizethetünk bankkártyával, az átlagembernek talán mégis egy fém érme jut először az eszébe, ha a ’pénz’ szót meghallja. Az iskolában többek között a történelemórákon a pénz gazdaságot mozgató központi szerepéről, ill. annak megjelenése előtt az áruk cserekereskedelméről tanulunk. Mégis bizonyára kevesen hallottunk már arról, hogy az érmék megjelenése előtt bizonyos területeken kagylókkal, sóval, növényi magvakkal vagy eme kiadvány címében is szereplő mókusbőrrel fizettek az árukért.  Az ékesszólás kiskönyvtára sorozat immáron 55. darabjaként megjelenő kiadványának fő témája ezúttal a pénz. Unalmas számok végtelen – és talán kevésbé felfogható – sorainak böngészése helyett azonban egy olyan etimológiai szótárat tart kezében az olvasó, amely az egyes pénznevek eredetéről, jelentéséről, a különböző pénznemek földrajzi elterjedéséről, s röviden magának az adott pénznek a történetéről is szól.

A szótár 400 pénznév ismertetésére vállalkozik, amelyek többsége Európában volt használatos vagy használatos ma is, de helyet kaptak a gyűjteményben kontinensünkön kívüli országok, területek pénzei is. Emellett a könyv végén a ma használatban lévő pénznemek és váltópénzeik országnevek szerint ábécérendbe tett listáját is megtekinthetjük, haszonnal forgathatjuk. Maguk a szócikkek három egységre tagolódnak: a címszó után, fekete csillaggal jelölve az adott pénzfajta rövid történetével ismerkedhetünk meg, ezt követi egy fehér csillaggal jelölt rész, ami pedig magának a pénznévnek a jelentését, történetét, egyszóval a pénznév etimológiáját tartalmazza. Az esetleges továbbkutatást könnyíti meg a minden egyes szócikkhez tartozó irodalomjegyzék is, a felhasznált források rövid mutatója. Az egyes szócikkek közötti kapcsolatokat, az utalásokat dőlt betűs kiemeléssel találjuk, de esetenként maga a szövegrész is felhívja figyelmünket arra, hogy fellapozhatunk egy kapcsolódó pénznevet a szótárban.

Maticsák Sándor: A mókusbőrtől az euróig

Ezenkívül igen hasznos és érdekes adalékokkal szolgál magának a pénz történetének rövid összefoglalója is, amely a könyv elején kapott helyet. Az ismertető végigkalauzol minket az évezredekkel ezelőtt, az első összetettebb társadalmi rendszerekben kialakult, állandó értékű csereeszköz igényének felmerülésétől az ún. árupénz szerepén és fogalmán át annak valódi pénzzé válásáig; a só, egzotikus fűszerek vagy a marha csereeszközként való felhasználásától a fémből öntött, majd pedig pedig fémből vert pénzek megjelenéséig. Olvashatunk itt a pénz és a különböző súlyrendszerek szoros összefüggéséről, arról, hogy hol és mikor jelentek meg az első igazi pénzérmék, hogy az érmék előállításához mely fémeket használták, vagy hogy milyen jelzés is került az érmékre a korai időkben. Olvashatunk a görög és római korok pénzhasználati szokásairól, az átváltási arányokról, de ismereteket szerezhetünk az arab világ, Kína, majd pedig a középkori és kora újkori Európa pénzhasználatáról is. Természetesen magyar vonatkozások is helyet kaptak a kiadásban, megtudhatjuk, mely pénznemek váltották egymást az idők során hazánkban. Egy újabb rövid írásban az ún. vándorló pénzek és pénznevek, olyan, nagy területeken elterjedt pénzfajták rövid ismertetésére is sor kerül, mint például a római eredetű denarius, az Európa-szerte ismert garas vagy épp a dollár.

Az ezeket az írásokat s magát a szótári részt böngésző figyelmes olvasó idővel bizonyára valamiféle rendszert vél felfedezni, ami a pénzfajták elnevezését illeti. Ez az etimológiai szótár azonban ezt a rendszert is részletesen bemutatja: A pénznevek fő típusai című részben fogalmat alkothatunk magunknak arról, milyen gondolatmenet is húzódik meg az egyes pénzek nevében. A részletező írásban pontokba szedve, példákkal szemléltetve tekinthetjük meg az egyes csoportokat. A legrégebbi pénzfajták névadásának alapját például azok súlymértékében találjuk, ahogy ezt az Egyesült Királyságbeli fontnál vagy az egykori német márkánál is láthatjuk. Szerepet játszhatott a pénz nevének kialakulásában annak anyaga (pl. a holland gulden ’arany’, a római as ’réz, bronz’), illetve az értékét meghatározó számnevek használata (pl. a római denarius ’tízet tartalmazó’ vagy a magyar fillér ’négy’ a német vier szóból). De magán az érmén látható kép vagy felirat is lehetett névadó, ilyen pl. a korona, amelyen az uralkodói hatalom jelképe volt látható, vagy a máriás, egyik oldalán Szűz Mária képével.

Velencei aranydukát

A pénznevek eme kis szótárát forgatva tehát nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy egy-egy távoli országban jelenleg milyen pénznem van forgalomban, hanem azt is, hogy hajdanában Európában mely pénzekkel fizettek és milyen volt az átváltási arány. Megállapíthatjuk, hogy a velencei dukát, ez az aranyérme, a maga 99%-os tisztaságával méltán volt 500 évig oly népszerű Európa-szerte, vagy hogy az eurót jelenleg a 19 tagállamon kívül még további hat ország is fizetőeszközeként használja. Megtudhatjuk azt is, hogy a rajnai forint, a rénes forint vagy a császárforint mind a Közép-Európa-szerte elterjedt forint egyes területeken használt elnevezései, hogy mik voltak a távoli Japán egykori pénznemei, meddig használták őket, s milyen is volt azok átváltási aránya, de olyan érdekes adalékokat is felfedezhetünk, mint például hogy a román lei a leu többes számú alakja, ami pedig oroszlánt jelent, s a sor még hosszan folytatható… De az olvasás útján való kincskeresést, s a felfedezés örömét innen már az olvasóra hagyjuk…

Rácz Ibolya