Bocsánat, félreértés
Írások szótárakról a retró Ludas Matyiból - II. rész
Humor nélkül nincs tudomány és élet. Ezért is válogattunk a régi Ludas Matyi számaiból olyan kis írásokat, amelyek témája a szótár.
Pötyördi hátradőlt a székében, lehunyta a szemét, és kéjes emlékezéssel csámcsogott:
– Jó kis vacsora volt, nem mondom. Utána felállt az egész asztal és elindult a kert felé.
 – Az asztal elindult? – kérdezte csodálkozással Pironcsák. – Talán bizony asztalt táncoltattatok?
 – Ugyan! Csak úgy mondom: felállt az egész asztal…
 – De hát hogy állhat fel az asztal? Azt tudom, hogy az asztal áll, mondjuk a szoba közepén. De mit értesz azon, hogy az asztal feláll? És elindul a kertbe?

– Bizony elindult. Az „asztal” nemcsak azt a bútordarabot jelenti, amelyen eszünk. Jelenti azokat a személyeket is, akik körülülik, sőt sokszor azt is jelenti, ami az asztalon van: „Dús asztallal várták.”.
 – Bocsánat, félreértés. Azt hittem az asztal indult el.
 – Úgy is mondtam. Hát azt még sohasem hallottad: „az egész ház kivonult?” vagy: „a csepeli üzemek egyhangúan csatlakoztak a mozgalomhoz”?
 – Ne mondd! Micsoda mozgalomhoz?
 – Csak példának mondtam. Megtanulhatnál már magyarul.
 – Olyan jól beszélek magyarul, mint… a saját anyanyelvemen.
 – Jó. Hát akkor azt mondd meg, mi a „szék”?
 – Amin ülök.
 – Nagyszerű. Csakhogy a szék nem mindig van alattad. Kerülhetsz te is a szék alá.
 – Ha leesem a székről.
 – Nem. Nem hallottad még azt a kifejezést: „széket ülni valaki felett?” Széket ülnek, azaz bíráskodnak, ítélkeznek. Ítélőszék.
 – Vagy árvaszék.
 – Azt nem ülik az árvák felett, te tudatlan.
 – Bocsánat, félreértés.
 – De azért kerülhetsz még te is székre.
 – Árvaszékre?
 – Nem. Mészárszékre, ahol a marhát levágják a székálló legények.
 – Pötyöri! Kikérem magamnak az ilyen tréfát!
 – Nem akartalak megbántani. Csak bebizonyítom, hogy nem tudsz magyarul. Például előveszem a most megjelent Értelmező Szótárt, fellapozom és azt mondom: biling.
 – Az nem szép.
 – Hogy nem szép? Miért ne lenne szép? Biling: az néhány szemből álló szőlőfürt, amit nem érdemes leszedni.
 – Bocsánat, félreértés.
 – Vagy: cölönk. Tudod, mi a cölönk?
 – Hogyne.
 – Nos?
 – Nem mondom meg. Azért sem mondom meg.
 – Mert nem tudod. Cölönk annyi, mint kolonc. Vagy olyan személy, aki akadályoz valakit valamiben: „cölönk az útjában”. „Én karriert akarok csinálni, ahhoz egy imádó csak kölönc” – írja Jókai.
 – Én is úgy írtam volna.
 – Látod, érted a csíziót!
 – Értem. Mit?
 – A csíziót. Azaz: ravasz ember vagy. Látod, ha te is forgatnád az Értelmező Szótárt, megtanulnál végre magyarul. És nem dalmahodna benned a tudatlanság.
 – Mit csinálna?
 – Dalmahodna. Hízna, testesedne. Ez is benne van az Értelmező Szótárban: „Nézd, hogy dalmahodik a menyecske!”
 – Lám, lám! Nagy csihés vagy te!
 –  Bocsánat. Félreértés. Milyen?
 – Nem „milyen”. A csihés az főnév.
 – És mit jelent?
 – Hitvány, rosszhiszemű.
 – És te ezt honnan tudod? Az Értelmező Szótárból?
 – Részben onnan. Részben pedig onnan, hogy elég régen ismerlek.
Varannai Aurél
Ludas Matyi, 1959. 626. o.

 
                                                                 
                                                                 
                                                                