A vérszívó szúnyog az agresszivitás szimbóluma, kedvelt élettere, a mocsár pedig a tudattalané. Külön a kínaiaknál a szúnyog (wén) homonímia (szavak egyalakúsága) révén a kultúra (szintén wén) jelképe.

  Ami a szúnyogfélék (Culicidae) családját illeti, lárváik sekély vizekben fejlődnek. A nőstények vérszívóak, így a szúnyogok között legkellemetlenebb csípő szúnyogoké (Aëdes spp., különösen a gyötrő szúnyogé, Aëdes vexans), a foltos szúnyogé (Culex modestus). A legismertebb szúnyog a dalos szúnyog (Culex pipiens), de ez madárvérrel táplálkozik, ritkán száll emberre.

  Az Ószövetségben a szúnyogok az egyiptomi csapások sorában szerepelnek, mint harmadik csapás embert és állatot ellepnek (Kiv 8,12–14). Útálatos, tisztátalan rovarok (Lev 11,23, Zsolt 105,31), tőlük védték a zsidók az italt (Mt 23,24). Az Újszövetségben Jézus szemére veti a farizeusoknak, hogy vak vezetők: a szúnyogot kiszűrik, a tevét meg lenyelik (Mt 23,24); azaz: kis dolgokban aggályosan pontosak, elemi kötelességeiket viszont elmulasztják.

  A szúnyog szó valószínűleg török eredetű, de a magyar szónak közvetlenül megfelelő adatot nem sikerült kimutatni. Török eredet esetén a szúnyog valószínűleg nem csuvasos, hanem köztörök, ezen belül kipcsak, talán besenyő eredetű (Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő Zaicz Gábor. Bp.: TINTA Könyvkiadó 2006). A szó korabeli változatai a korai szójegyzékekben elsősorban a latin culex és cinifex megfelelőiként jelennek meg.

  A nyelvjárásokban a szúnyog megnevezésére előfordul még a cincár (szórványosan Erdélyben és moldvai csángóknál, román jövevényszó), cseszle (elsősorban a Székelyföldön), muszka (a palóc nyelvjárásban, Mazurka Károly: Szuhogyi palóc tájszótár. Bp.: Magyar Nyelvtudományi Társaság – TINTA Könyvkiadó 2008: 111). Nyelvjárási jelenségek a szúnyog szó alakváltozatai is: szunyok (Vas és Zala megye), szunyokk (Felsőőr), szunnyog (Ormányság, Székelyföld), szunyag (északi csángó), szunnyag (Torda és vidéke), sőt az ormánysági népköltészetben szung is. A régi nyelvjárásokból ismeretes még a szunk és szunyák alakváltozat is.

  A szúnyognak nem jár becézés, ám a szleng felé tartó ifjúsági nyelvből regisztrálták a szó kicsinyítő szunyi alakváltozatát is (Parapatics Andrea: Szlengszótár. A mai magyar szleng 2000 szava és kifejezése fogalomköri szinonimamutatóval. Bp.: TINTA Könyvkiadó 2008: 110).

  A közönségesen ‘szúnyog’ jelentésű spanyol mosquito szó számos nyelvben megjelent (angol mosquito a már meglevő gnat mellé, német Moskito a Mücke mellé, orosz moszkit a komar mellé, magyar moszkitó a szúnyog mellé stb.) a forró égövi szúnyogok, köztük a malária terjesztői jelölésére. Az amerikai spanyolban zancudo (szó szerint ‘hosszú lábú’) ‘szúnyog, moszkitó’. A spanyol mosquito a ‘légy’ jelentésű mosca szóból van képezve, akárcsak a legáltalánosabb francia szó (moustique ‘szúnyog’, mouche ‘légy’).

  A szláv nyelvekben (cseh, szlovák, lengyel, ukrán, orosz, bolgár, szlovén stb.) a ‘szúnyog’ egyöntetűen komar vagy komár, csak a szerbhorvátban komarac.

  Világszerte elterjedt hiedelem, hogy a férgek, csúszómászók és rovarok teremtői az alvilági istenek vagy megölt szörny testéből lesznek. A nyelvrokon szamojédok szerint a szúnyogok az elégetett szörnyek szétrepülő hamvaiból keletkeztek. Hasonló a teremtéstörténet hazai parasztbibliabeli megjelenítése, annak is bátyai (Bács-Kiskun megye) változata, mely szerint ,,A kisangyalok összeverték a tenyerüket, de ebből csak a szúnyogok származtak”.

  A szúnyog eredetét a román néphit többféleképpen is magyarázza. Az egyik eredettörténet szerint egy rossz uralkodóból lett különös metamorfózis révén: háborúságba keveredett a Nappal, aki aroganciáján feldühödve kútba vetette, ott szemtelen rovarrá változtatta és arra ítélte, hogy csak este jelenhet meg,

 Általános időjósló megfigyelés, hogy ha a szúnyogok zümmögnek és csípnek eső, vihar, zivatar lesz hamarosan. Az angolszászoknál az időjós szúnyog specifikált: ha a talajhoz közel észlelik, akkor eső várható, ha nagy számban magasan repkednek, akkor jó idő várható.

 Zümmögésére tréfás magyarázat ismeretes Ménfőcsanakról: ,,A szúnyogok, amikor az ember körül köröznek, azt mondják szánakozva: Szegín, szegín! – aztán jól megcsípik”. Hasonlót fejez ki egy találós kérdés: ,,Meg se haltam, máris sirat”. Ugyancsak hasonló egy kibédi találós: ,,Melyik állat énekel úgy, mintha sírna?”.

Verses találós is célozhatja a szúnyog kitalálását:

Én a vitézeknek mind előttök járok,

Nagyobbakat magamnál meghánkolódtatok,

Nemes állatoknak orcájára szállok,

Nagy hegyes tőrömmel mindeneket szúrok

(Vargha Katalin: Találós kérdések. 1295 hagyományos magyar szóbeli rejtvény. Bp.: TINTA Könyvkiadó 2010; Vargha Katalin: Magyar találós kérdések. 19. századi szövegek antológiája. Bp.: TINTA Könyvkiadó 2010.).

Már a műköltészetet és gyermekirodalmat képviseli Varga Ferencné találósa:

Csapkodsz jobbra, csapkodsz balra,

Mikor rászáll a nyakadra.

Bal karodra, jobb karodra,

Onnan meg a lábszáradra.

Csapkodod a térdedet,

Kiszívja a véredet

(Nem figyeled hiába, ablak ez a világra. Mi ez? Mai találós kérdések. Bp.: Charta Press 1996: 69).

  Az állatok, sőt a fák, de még a tárgyak hangjából is kihallható az őket jellemző, emberi nyelvre fordított szó. E belehallás során környezetünk hangjelenségeit már meglevő, értelmes szavaink segítségével érzékeltetjük. A szúnyog szava a magyarok belehallása szerint sírás, siratás, sajnálkozó, szánakozó szegény, szegény. A német népnyelvből, Mecklenburg dialektusából van hasonló adat a belehallásra, itt a szúnyog szava Fründ, Fründ, ami a Freund ‘barát’ helyi változata. A Németalföldön az egyik ‘szúnyog’ jelentésű szó friendken ‘barátocska’. A hollandban a ‘szúnyog’ rendesen mug, ami a német Mücke, angol midge, svéd mygga, dán myg, norvég mygg stb. megfelelője.

  A korai tudományos irodalmat képviselő Miskolczi Gáspárnál a szúnyog ,,a Légynek neme”, ,,Legyecske”, s említi Jézusnak a farizeusokat feddő szavait (Miskolczi Gáspár: Egy jeles Vad-Kert, Avagy az Oktalan Állatoknak […] Históriája [Lőtse, 1702]. Szerk. Stirling János. Bp.: Magvető 1983: 437). Tanulságos nála a szúnyognak, mint szimbólumnak az értelmezése. ,,A Szúnyog igen jeles kiábrázolója a Rágalmazóknak, Szitkozódóknak és Pártütőknek; kik is, mint a Szúnyog, magokban csak semmik, de azért merges fullánkjokkal, azaz undok rágalmazó és szitkos nyelvekkel mardossák a náloknál akármire is értelmesebb embereket” (i. m. 438).

  A szúnyogra vonatkozó magyar hiedelmek egyike: ,,Ahány szúnyog vagy legyecske repdes a lány feje felett, annyi szeretője van”.

  Szúnyog ellen a hazai XVII. századi orvosságos könyvek többféle receptet is közölnek. Visszatérő a következő: a ló üstökéből kell kiszakítani, azt az ajtó és az ablak fölé kifüggeszteni, s ettől szúnyog nem marad a házban.

  A ‘szúnyog’ jelentésű szó betegségnév is lehet. Így a latin culex ‘szúnyog’ a XVI–XVII. században a kiütések (például bárányhimlő) elnevezése volt. Egy angolszász hiedelem szerint viszont a szúnyogok segíthetnek megszabadulni a betegségtől. A beteg szobájának ablakát napnyugtakor kitárják, hogy a kis rovarok berepüljenek. Míg a szobában vannak, a betegséget magukra veszik és vele távoznak. Európában általános hiedelem, hogy a szúnyog a boszorkány megjelenési formája.

  Digresszió, de érdekes, hogy a magyar kanapé szó az ógörög kónópsz ‘szúnyog’ szóból származik. A görögöknél kónópeion ‘szúnyoghálós egyiptomi ágy’ volt, ebből jött a késő latin canopeum ‘mennyezetes ágy’, majd a francia canapé ‘pamlag, kerevet’, s innen a magyar szó. Az ógörög kónópsz eredeti jelentése – páratlan megfigyelőképességről tanúskodva – ‘kúpos arcú’(kónosz ‘kúp’, ópsz ‘arc’; Tótfalusi István: Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Bp.: TINTA Könyvkiadó 2004.). Az újgörögben már szknipa ‘szúnyog’.

  A szúnyog néprajzához tartoznak a szúnyogcsípés ellenszerei is. Berde Károly adatai szerint ,,Pestmegye népe petróleummal, Alsófehéré seprőpálinkával, saját nyállal, sárral keni be. A Hajdúságban ezeken felül ecettel borogatják, szalmiák szesszel kenik, vagy ha sikerül megfogni a csípő szúnyogot, annak szétnyomott testével dörzsölik” (A magyar nép dermatologiája. A bőr és betegségei népünk nyelvében, hiedelmeiben és szokásaiban. Bp.: Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat 1940: 247). A Kárpátalján a szúnyogcsípés helyét nyállal, hideg vízzel, ecettel vagy kölnivel kenték be. A bukovinai székelyek a szúnyogcsípést ecetes vízzel, káposztalével súrolták.

Kicsi Sándor András írása