Félresikló szólások
Grétsy László nyelvi ismeretterjesztő írásai VII.
Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. július.
A szólások nyelvünk virágai, ékkövei. Ám amennyire örvendetes, hogy a sajtóban, rádióban, tévében megnyilatkozók újabban, nagyjából úgy egy évtized óta mintha gyakrabban merítenének ízes népi szólásaink tengeréből – ebben talán annak is szerepe van, hogy az utóbbi években jó néhány remek szólás- és közmondásgyűjteményünk látott napvilágot –, annyira aggasztó is, hogy eközben, tehát a használat során e szólások egy része eltorzul, félresiklik.
Azt persze tudomásul kell vennünk, hogy a szólások a használat során módosulhatnak is. Régen is volt effélére példa, nem is egy! A Több is veszett Mohácsnál szólásról pl., amely kb. azt jelenti: ’nem érdemes szomorkodni; nagyobb baj is történt már ennél’, azt hihetnénk, hogy ez már a 16–17. század óta meglevő kincse nyelvünknek, ám ez nem így van. Ez a ma használatos forma csak a 19. századtól él nyelvünkben. Ellenben korai elődje csakugyan van, csakhogy abban Mohács helyett még Buda szerepel. A régi, eredetibb forma így hangzott: Több is veszett Buda alatt. Mondhatnám erre, hogy itt is egy szólás félresiklásával van dolgunk, de nem mondom, mert ezt a változást alighanem a 19. század neves íróinak, költőinek, elsősorban Kisfaludy Károlynak, Vörösmartynak, Czuczor Gergelynek és másoknak Mohácsra emlékező nagy alkotásai idézték elő, s mert ez a formai változás a szólás lényegét nem érintette. Ha azonban egy szólást úgy változtatunk meg, hogy ezáltal más felhangot kap, s már nem pontosan azt idézi fel, amit föl kellene idéznie, akkor ez már nem tekinthető természetes módosulásnak. A következőkben felidézek néhány olyan „újmódi” szólásformát, amelyre – kisebb vagy nagyobb mértékben – a félresiklás árnyéka vetül.