Sok mindent tudunk a budapesti Duna-hidakról, de vajon tisztában vagyunk neveik etimológiájával, jelentésével? A TINTA Könyvkiadó három népszerű kiadványával, Zaicz Gábor Etimológiai szótárával, Fercsik Erzsébet és Raátz Judit Keresztnevek enciklopédiája című művével, illetve Hajdú Mihály Családnevek enciklopédiája című kötetével felszerelkezve könnyen választ kaphatunk a kérdéseinkre.

Megyeri híd

Legészakibb budapesti hidunk Káposztásmegyert és Békásmegyert köti össze egymással, s ez döntő szerepet játszott a névadásakor is.

A megyer szó magyar népnevünkkel függ össze, amely eredetileg összetett szó volt. Első eleme az ősi ugor eredetű *modzs- ejtésű és ’mag, ember, férfi, nép’ jelentésű közszó, második eleme pedig a még régebbi, finnugor eredetű, szintén ’férfi’ jelentésű er szó, amely önállóan már nem él, de benne található a férj, ember stb. szavakban. Az összetétel elhomályosulása után érvényesült a magánhangzó-harmónia. Ennek következtében két alak jött létre: magyar és megyer. Ez utóbbi a legerősebb törzs neve volt, s mint minden törzsnévből, ebből is sok helységnév lett több mint harminc vármegyében. Később megkülönböztető előtagot kapott valamennyi, mint például Békásmegyer, Káposztásmegyer, Bélmegyer, Kismegyer, Nagymegyer, Nógrádmegyer, Pócsmegyer, Tótmegyer stb.

Árpád híd

Budapest legforgalmasabb hídja természetesen Árpád fejedelem (850–907?) után kapta a nevét, na de honnan ered az Árpád név?

Az Árpád régi magyar név. Egyes magyarázatok szerint az árpa szó -d kicsinyítő képzős alakja, de mások úgy vélik, lehet az Árpa személynév -d képzős alakja is.

Margit híd

Azt jól tudjuk, hogy Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla király leánya a névadó – de a Margit név eredetét ismerjük-e?

A Margit név a görög margarita szóból ered, amelynek jelentése ’gyöngy’. A Margit név a latin Margarita alak megmagyarosodott formája.

Széchenyi lánchíd

Legrégebbi Duna-hidunk az építését kezdeményező gróf Széchenyi István után kapta a nevét, de csak 1899-ben, előtte egyszerűen Lánchíd volt a neve. Mi most mind a lánc szó, mind a Széchenyi családnév eredetét megvizsgáljuk.

A lánc szó első írásos előfordulása 1405 körülre datálható. Jövevényszó, valószínűleg egy nyugati vagy keleti szláv nyelvből, vö. szlovák nyelvjárási lancuch, cseh régi nyelvi lancúch ’lánc’. A szláv nyelvekben eredete tisztázatlan. A lánc alak valószínűleg a kicsinyítő képzős formának felfogott korai láncó alakváltozatból rövidült a szóvégi ó elhagyásával.

A Széchenyi helynévi eredetű magyar családnév. A régi magyar népnyelvben volt egy szláv eredetű, ’irtás, erdővágás’ jelentésű szécs szó, amiből különböző falvak határában helynév lett. Az oda épült települések pedig megkapták az addigi területnek a nevét -n ~ -ny névszóképzővel megtoldva. Szécsen ~ Szécsény nevű településünk volt Arad, Nógrád, Somogy, Sopron, Vas vármegyében. Bármelyikhez járulhatott az ’onnan/oda való’ jelentésű -i képző, és eredetre, származási helyre utaló családnév lett belőle. 

Bemutatkoznak Lőrincze Lajos utódai

Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a TINTA Könyvkiadó közös kiadásában jelent meg az Otthon a szavakban című könyv. A kiadvány alcíme közelebb visz a tartalomhoz: Nyelvművelők vallomásai. A megjelenés alkalmából Pecznyik Ibolya szerkesztővel készített interjút Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó főszerkesztője.

Kiss Gábor: Kinek az ötlete, elképzelése alapján született meg a kötet?
Pecznyik Ibolya: Nyíregyháza a bölcsője. Dr. Durucz Istvánné és Lakatos Sándorné tanárnők 2010-ben megjelentették ötven nyelvművelő írását Beszédművelők arcképvázlata címmel. Úgy gondolták – nagyon helyesen –, hogy ily módon is fel lehet hívni a figyelmet a Beszélni nehéz! néven elterjedt és ismert országos nyelvművelő mozgalom jeles képviselőire. Mivel számuk ötvennél jóval több, eltervezték a bővített kiadást. Javarészt össze is gyűjtötték a szövegeket és a fotókat. Ők elkezdték, mi befejeztük. Szerkesztőtársaimmal, dr. Barthalos Mártonnal és dr. Reiser Györggyel közel másfél évig dolgoztunk rajta.
K. G.: Hány vallomás található a kötetben?
P. I.: Pontosan 92. (Lehetne szép kerek szám, száz is, vagy annál több, de nem mindenki kívánt írni önmagáról.)
K. G.: Az átlagember úgy gondolja, hogy az anyanyelvápolás lelkes hívei idős emberek. Milyen korosztály képviselői vállalták a nyilvánosságot?
P. I.: Valóban, többségük már megette a kenyere javát. Ötven százalékuk nyugdíjas, de a nyelvművelés terén továbbra is tevékeny. A másik ötven százalék aktív dolgozó, vagy még egyetemista. Közülük a kimondottan fiatalok aránya igen örvendetes, több mint egyharmad. Büszkén mondhatjuk, van utánpótlás!

Bemutatták az első Magyar ellentétszótárt az Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. A 316 oldalas mű a Tinta Könyvkiadó szótárműhelyében készült, először leltározza magyar szavakat ellentétes kapcsolatok alapján. A kötet a Magyar Nyelv Kézikönyvei sorozat 22. tagja.

Borítója is szellemesen utal tartalmára, színe: fekete–fehér, vörös–fekete és a díszítő ábra a címlapon kör–háromszög. Az ellentét, idegen szóval antonima, nem csupán nyelvészeti fogalom, hanem filozófiai kategóriai is, mint Kemény Gábor professzor említette a könyv bemutatóján, miközben a szótár újszerűségét méltatta. Tudósítónk Temesi Violával, az Magyar ellentétszótár főszerkesztőjével beszélgetett a mű létrejöttéről, céljáról és a hasonló célú kiadványokról.

A publikáció eredeti helye az Anyanyelv-pedagógia folyóirat 2016. évi 4. száma.

1. Kiss Gábor – Bató Margit szerk.: Tájszavak. A magyar nyelvjárások atlaszának szavai, szóalakjai. Az ékesszólás kiskönyvtára 21. TINTA Könyvkiadó. Budapest. 2012. 168 oldal
2. Kiss Gábor szerk.: Kis magyar tájszótár. Az ékesszólás kiskönyvtára 31. TTINTA Könyvkiadó. Budapest. 2014. 212 oldal
3. Cs. Nagy Lajos – N. Császi Ildikó: Magyar nyelvjárások. Az ékesszólás kiskönyvtára 36. TINTA Könyvkiadó. Budapest. 2015. 212 oldal

A TINTA Könyvkiadó az elmúlt néhány évben hiányt pótolt azzal, hogy kisebb formátumú sorozatában (Az ékesszólás kiskönyvtára) a magyar nyelv területi változatosságával foglalkozó munkákat is megjelentetett. A kiadó ez irányú ismeretterjesztő szándéka nem előzmény nélküli. A Magyar szókincstár (Kiss 1998) szócikkeiben számos tájszó is fellelhető a rokon értelmű szavak sorában, a kétkötetes Értelmező szótár+ (Eőry 2007) a címszó tájnyelvi megfelelőit is megadja, a Növénynevek enciklopédiája (Rácz 2010) és az Állatnevek enciklopédiája (Rácz 2012) szócikkei szintén tartalmaznak nyelvjárási változatokat is. A TINTA Könyvkiadónál jelent meg a Szuhogyi palóc tájszótár (Mazurka 2009), a Mura menti horvát tájszótár (Blazeka et al. 2009), valamint reprint kiadásban az 1838-as Magyar tájszótár (2015) is.

Az utóbbi évek e témájú kiadványai közül a Tájszavak című kötet (Kiss–Bató 2012) A magyar nyelvjárások atlaszának (MNyA.) térképlapjain található tájnyelvi anyagot adja közre 950 szócikk formájában, amely több mint 13 000 tájszó, illetve szóalak feldolgozását jelenti a nagyatlasz mutatója (Balogh et al. szerk. 1980) alapján. A kötet népszerűségén felbuzdulva (a könyv hónapokig szerepelt a kiadó sikerlistáján, és 2013-ban újra megjelent) 2014-ben újabb szótár látott napvilágot: a Kis magyar tájszótár (Kiss 2014) összesen huszonhárom szótárból gyűjtött össze 5800, ezúttal elsősorban a paraszti gazdálkodáshoz kapcsolódó tájszót. A következő évben egy elméleti munkával egészült ki a sor. A Magyar nyelvjárások (Cs. Nagy – N. Császi 2015) szintén tudományos ismeretterjesztő szándékkal készült, de a legfrissebb dialektológiai kutatások és nyelvföldrajzi eredmények említésével főiskolai és egyetemi kurzusok olvasmánylistájában is megjelenhet kiegészítésként. Mindhárom kötetben megtaláljuk a magyar nyelvatlaszok és tájszótárak válogatott bibliográfiáját: a Tájszavakban és a Magyar nyelvjárásokban a munka végén, míg a Kis magyar tájszótárban a szótári rész előtt, egyúttal mint a továbbiakban forrásként feltüntetett rövidítések feloldását. A Kis magyar tájszótár előszava és a Magyar nyelvjárások további elméleti szakirodalmat is megjelöl. A három kötet részletesebb bemutatása megjelenésük sorrendjében következik az alábbiakban.

Most minden a hidegről szól, ezért kikerestük Zaicz Gábor Etimológiai szótárából (TINTA Könyvkiadó) a télre vonatkozó néhány szónak a nyelvi eredetét és egyszerűsített írásmóddal adjuk közre az ott olvasott eredetmagyarázatokat.

Akik azt gondolják, hogy a hideggel, a téllel kapcsolatos szavak régiek és finnugor eredetűek, azok jól tudják.

HIDEG tulajdonnévként leírva 1138-ban jelenik meg, közszóként pedig 1372-ben. Belső nyelvi fejlemény, valószínűleg egy önállóan nem adatolható relatív tő származéka. E relatív tő végződése a -d gyakorító képző lehetett. Az abszolút szótő ismeretlen eredetű, összefügghet a hiedelem, hűl, hűvös szavak töveivel. Végződése a -g névszóképző, ugyanúgy mint a beteg, meleg szavakban. Jelentései közül az alacsony hőmérsékletű lehetett az eredeti, a hőérzés kifejezéséből a lelkiállapotra utaló jelentés kialakulására vö. hűvös viszony, meleg fogadtatás. Ez a jelentésfejlődés más nyelvekben is megfigyelhető, vö. német kalt = hideg; részvétlen, érzéketlen, francia froid = hideg; hidegség, a hideg; tartózkodó, kimért; hűvös magatartás. Gyakori származékai a hidegség [1372 u.], a hidegül [1416 u.] és a hidegedik, hidegszik [1517].

A piros, vörös és más színnevek használata a Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSz) alapján.

0. Bevezetés

Korábbi tanulmányunkban ismertettük azt a vizsgálatot, melyben a piros és a vörös szavak használatát térképeztük fel a magyar nyelvben (KISS GÁBOR, ISABEL FORBES 2001). Akkor kísérleti személyek közreműködésével kérdőíves módszerrel végeztük az adatfelmérést. Megállapítottuk, hogy a magyar nyelvben három jól elkülöníthető csoportja van a szavaknak: az első csoportba azok a dolgok tartoznak, melyek majdnem kizárólagosan, csak a piros jelzőt kapják, a második csoportba azon szavakat sorolhatjuk, melyeket majdnem minden esetben a vörös jelzővel jelölünk, és a harmadik csoportba pedig azok a dolgok tartoznak, melyek mind a piros, mind a vörös jelzőt is megkaphatják.

Jelen tanulmányunkban ismertetjük azt a vizsgálatunkat, melyben a piros, vörös és más színnevek használatát a több mint 150 millió szövegszót tartalmazó számítógépes korpusz, a Magyar Nemzeti Szövegtár adatai alapján tanulmányoztunk.

forrás: Bárdosi Vilmos: Magyar szólások, közmondások értelmező szótára fogalomköri szómutatóval, TINTA Könyvkiadó.

Vajon mit jelent a 4 gyertya és hogyan alakult ki.

A koszorú szó eredete: önállóan nem adatolható toldalékolt szótő főnevesült melléknévi igeneve. /koszorús, koszorúz/.

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni.

Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el.

Johann Heinrich Wichern az általa megalapított első gyermekotthonban, Hamburgban naponta istentiszteletet tartott az ott élő kisgyermekeknek.

1838-ban a ház egyik termébe hatalmas csillárt készíttetett fából, és minden istentisztelet alkalmával egy-egy gyertyát tűzött rá és gyújtott meg.

Így nézhetett ki az első adventi koszorú. Más otthonok is átvették a szokást, s évről évre egyre szebb csillárkoszorúk születtek.

Könyvet a fa alá!

Grétsy Lászlót 2012-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki a magyar oktatás és köznevelés kategóriában. A díjátadás utáni szavaiban elérzékenyülve mondta, úgy érzi, nem is ő, hanem a csodálatos magyar nyelv kapta a kitüntetést.

Anyanyelvünk játékosságáról, gazdagságáról szól a TINTA Könyvkiadónál megjelent Nyelvi játékaink nagykönyve. A kötetet a Prima Primissima díj átadása előtt egy nappal mutatták be az MTA Nyelvtudományi Intézetében. Kiss Gábor kiadóvezető beszélgetett Grétsy Lászlóval.

Mióta foglalkoztatják a nyelvi játékok?
A nyelvi játékok szeretete gyerekkorom óta bennem él. Már tízévesen készítettem rejtvényt, s az meg is jelent egy lapban. Rendszeresen fejtettem is különféle rejtvényeket. Ismertem az akkori „rejtvénykirály”, Grätzer József rejtvénykönyveit (Sicc), rovatait stb. Már kisgyerekként versikéket is írtam, tizenévesen versekkel vettem le lábukról a hozzám hasonló korú szerelmeimet.

Idén emlékezünk Czuczor Gergely halálának 150. évfordulójára. Az alábbi írással tisztelgünk a nagy egyéniség szótárírói munkássága előtt.

Kisebb népek esetében a nyelv ez egyik legfontosabb nemzetmegtartó erő. Így van ez a magyar nyelv esetében is. Ezért volt az elmúlt évszázadokban központi kérdés a magyar nyelv tanulmányozása, ápolása, rendszerének időről időre korszerű grammatikákban való leírása és építőelemeinek, a szavaknak szakszerű szótárakban való leltározása. Sajnálatos, hogy gazdagabb népek, szerencsésebb történetű országok többféle szótárban tudták szavaikat felsorolni, mint a magyar.

Azonban a több mint 450 éves múltra visszatekintő magyar szótárirodalom, hatalmas és kiemelkedő teljesítményekkel büszkélkedhet, azonban sajnos mind a mai napig jó néhány hiányossága is van.

A magyar nyomtatott szótárirodalom a 16. században három kiemelkedő alkotással indul.

Az első magyar nyomtatott szótárt Pesti Gábor jelentette meg 1538-ban Bécsben. Ez egy hat nyelvet (latin, olasz, francia, cseh (bohemicae), magyar és német) feldolgozó fogalomköri szótár.

A polihisztor Verantius Faustus a latin szavak szerint ábécébe rendezett 5 nyelvű (latin, olasz, német, horvát, magyar), mintegy 4500 címszót tartalmazó szótárát Velencében nyomtatta ki 1595-ben. A szótár érdekessége, hogy függelékében 400 szópárt közöl, melyek alakja a horvát és a magyar nyelvben hasonló, így ez az első magyar etimológiai szótár kezdeményezés.

Baranyi Decsi János 1598-ben bocsátotta közre Rotterdami Erasmus nyomán kisalakú, 5000 közmondást latinul, görögül és magyarul tartalmazó szótárát.

Mai értelemben vett kétnyelvű szótár úttörő szerkesztését először a bibliafordító és zsoltárfordító Szenci Molnár Albert végezte el és bocsátotta közre 1604-ben. A szerző művét II. Rudolf császárnak / királynak ajánlotta, kinek személyesen mutatta be Prágában. Rudolf 30 arannyal hálálta meg a dedikációt. Természetszerűleg szótára latin–magyar és magyar–latin részből áll. A szótár magyar–latin részének összeállítása volt a nehezebb feladat, hiszen az ideig nem leltározták és sorolták fel ábécé rendben a magyar szavakat. Mutatja a szótárszerkesztő gondját, hogy a 450 oldalas szótár erősen aszimmetrikus, a latin–magyar rész kétszer olyan terjedelmű, mint a magyar–latin rész. A szótár két felújítással (Pápai Páriz Ferenc 1708., Bod Péter 1767.) több mint kétszázötven évig használatos volt Magyarországon a latin nyelv oktatása során.