Az írás eredeti megjelenési helye: Modern Nyelvoktatás, 29. évfolyam 1-2. szám (2023), 177-183. 

A közelmúltban megjelent Számok a nyelvek világában, nyelvek a számok világában című könyv feltétlenül a nyelvek iránt fokozottan érdeklődő, munkájuk során is nyelvekkel foglalkozó olvasók – így mindenekelőtt a nyelvtanárok, a fordítók és tolmácsok, s természetesen a nyelvszakos egyetemisták – figyelmébe ajánlható. A kötet tizenegy tanulmánya a magyar nyelvet is ideértve összesen tíz nyelvnek: a hagyományos értelemben vett világnyelveknek, azaz az angolnak, a németnek, a franciának és az orosznak, két további szláv, egy további újlatin, valamint két távol-keleti nyelvnek a számrendszeréhez kapcsolódik. Ez utóbb említettek a cseh és a szerb, a román, illetve a japán és a koreai. A nyelvek között a számok világát érintő hasonlóságok és eltérések „kedveznek a problematika kontrasztív megközelítésének” – állapítja meg Jiří Pilarský, tanulmánya bevezető megjegyzései között (49. o.).

A Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához című sorozat 224. kötete a harmadik, befejező része egy „sajátságos trilógiának” – ahogyan azt Székely Gábor, az előző munkák szerkesztője az Előszóban írja. A korábbi két, témáik egyetemessége miatt valóban az öszszehasonlító nyelvészet körébe illő munka a különböző nyelvekben használt rokonságneveket (a sorozat 186. kötete, 2016-ból), illetve a színneveket (206. kötet, 2018-ból) tekintette át. Az összevetett nyelvek száma az első kötetben tizennégy, a másodikban tizenkettő, itt pedig éppen tíz, ám a példaanyagot tekintve valójában itt is jóval tíz fölött van a megidézett nyelvek száma. Hiszen a koreai, még inkább pedig a japán számok bemutatásánál elkerülhetetlen a kínai számnevekre való utalás, a román példák mellett érthető módon bepillantást nyerünk a latin nyelvű alakok rendszerébe, a magyar számnevek etimológiája pedig a finnugor nyelvek számnévi alakjainak a körét is bevonja a vizsgálatokba. Érdekes módon a római számokkal is a magyar számokról szóló két tanulmány egyike ismertet meg részletesen.

Az elemzések – a találkozási pontok ellenére – rendkívül sokféle indíttatásúak. Ennek alapján csoportosíthatjuk is őket: van több tanulmány, amelyben egy-egy adott nyelv szinte teljes számrendszere rajzolódik fel, de vannak olyanok is, ahol egyetlen részterületen – pl. a számokat tartalmazó idiómák körében – kerül sor a számok vizsgálatára. Az összehasonlítás más nyelvek hasonló szerepkörű elemeivel mindenütt előtérben áll. De a legtöbb munkában mindkét fent említett terület megjelenik, azaz a számrendszer részletes bemutatása után találkozunk idiómákkal is. A tanulmányok lehetséges másik csoportosításáról, amely a nyelvek körét érintette, már volt szó.

A könyv első, időben igencsak távoli korokig visszanyúló tanulmányának címében: „Mindennek van mértéke” – a mérések és mértékrendszerek históriájából egy ismert Horatius-idézettel találkozunk; a munka szerzője Reszler Gábor. Szó esik benne Mezopotámia és az ókori India szerepéről, majd a hosszmértékek összehasonlításaiban párhuzamba állítva jelennek meg az egyiptomi, a görög és a latin mértékek és elnevezéseik, illetve különféle egységeik (hüvelyk vagy daktülosz/digitus; láb vagy pusz/pes stb.).

Természetesen megismerjük a hagyományos magyar hosszmértékeket is, pl. erdőöl, ekealja, majd királyi láb és öl), és belemerülhetünk az SI-mértékrendszer fokozatos kialakulásának a történetébe is. A szerző áttekinti az utóbbi rendszerhez tartozó hétféle alapmennyiséget és ezek mértékegységeit. Külön is szó esik az űrmértékekről, végül pedig egy-egy alfejezetet kapnak az időmérés és eszközei, beleértve a naptárak kialakulásáról szóló részeket, illetve – ha röviden is – de szólnak még a sorok a nemzetközi és hazai mérésügy fejlődéséről (9–21).

A magyar számokról címet viseli a kötet második, Gercsák Gábor által írott tanulmánya, amely egyúttal a második leghoszszabb tanulmány a maga mintegy huszonöt oldalával, benne összesen tizenkét szerzőnek számokkal foglalkozó műveiből származó idézettel. A munka kérdések egész sorát világítja meg a számnevek etimológiájától (nulla: latin jövevényszó, kettőtől kilencig ősi, finnugor vagy legalább ugor eredetű szó, tíz és ezer: iráni jövevényszó stb.) a római számok használatán és a földrajzi nevekben felbukkanó számokon át (Kétbodony, Hatvan, Hármashatár-hegy, Százholdas-erdő) egészen a helyesírási és nyelvhelyességi kérdések említéséig (hat bés vagy hatodik bés a fiam?) Foglalkozik néhány matematikai probléma tárgyalásával (hány tonna a bruttóregiszter tonna, tudunk-e átlagot számítani, illetve megadja a Celsius és a Fahrenheit fokok közötti átváltás képletét). Ennek kapcsán azt is megtudjuk, hogy József Attila Kései sirató című verse első sorának angol fordításai között van, hogy a fordító meghagyja a 36 fokot (My fever’s ever thirty-six degrees), egy másik fordító viszont átváltja azt Fahrenheit-fokokra (My fever’s over 96 point 6) (42. o.) Talán érthető lesz ez a különbség, ha tudjuk: az egyik műfordító Magyarországról került Angliába. A szerző számos példát idéz még dalszövegekben (Egy cica, két cica…) és szólásokban (rájött az ötperc, ő volt az ötödik kerék stb.) előforduló számneveink köréből is (22–47).

A következő három tanulmány egy-egy szláv nyelv (a cseh, a szerb és az orosz) kapcsán szól a számok világáról. A Jiří Pilarský jegyezte írás címe: A számbeliség lexikai kifejezése a cseh nyelvben – cseh–magyar kontrasztív összehasonlítás. A cseh számneveknek és fajtáinak a magyarral párhuzamba állított bemutatása után egy mintegy hét oldalt kitevő táblázatban a magyar és a cseh anyagot párhuzamosan megjelenítve a nullától az ezerig hoz számnevet tartalmazó kifejezéseket: kollokációkat és más frazeologizmusokat. Az első közülük a „sikerei a nullával egyenlők”, azaz a „jeho úspěchy se rovnaji nule”, míg az utolsó az „ezer menynykő!”, vagyis „tisíc hromů”. Nem meglepő, hogy a legtöbb kifejezés az egyhez kötődik, csaknem harminc ilyet találunk a felsorolásban. Minden szám előtt megtaláljuk annak etimológiáját, mind a magyar, mind pedig a cseh számnév vonatkozásában. A kifejezéseket összevetve találunk sok olyat, amelyekben a két nyelvben teljesen megegyező módon ott van ugyanaz a számnév, ld. a fenti példákat, illetve a „négyszemközt” és „mezi čtyřma očima” kifejezést, de sokszor teljesen különböznek, mivel a szerkezet a magyarban számnevet tartalmaz, a csehben viszont nem, avagy megfordítva. A kétféle eset: „hét országra szól a híre” és „je světově proslulý” (’világhírű’), amely csehül számnevet egyáltalán nem szerepeltet, vagy fordítva: „mám sto chutí to udělat”, azaz „szívesen megcsinálom, nagy kedvem van megtenni, imádom, az ínyemre van”. Az utóbbi fordítás talán a legmegfelelőbb, hiszen a sto chutí jelentése egyébként: száz íz. (48–79).

A későbbi részekből is sok érdekesség kiderül, például az, hogy míg a magyarban tucatról, féltucatról, továbbá öt tucatról is beszélünk, addig a csehben csak a magyarhoz hasonlóan a németből átvett tucet és půltucet használatos, mert az öt tucatot már egy, a ’rakás kiásott föld’ értelmű kopa (<kopati, ’ásni’) szó jelenti. Közöl a cikk szűkebb értelemben vett grammatikai információkat is, pl. a számnevek utáni egyeztetések kapcsán, valamint kiderül az írásból, hogy a csehben jóval összetettebb a számnevek kategóriája, mivel vannak pl. készletszámnevek, fajszámnevek, csoportos számnevek, nagyságrendi számnevek, vagy éppen a számadat teljességét vagy éppen minimalizálását kiemelő számnevek. Mivel a számnévi rendszer a magyarnál bonyolultabb, a cseh nyelvet megtanulni akaróknak valóban el kell mélyedniük ezekben a részletekben.

Hasonlóan példák sokasága jelentkezik a Számjelentésű szavak a szerb nyelvben (80–95) című munkában, amelyet az Andrić Edit és Dušanka Zvekić Dušanović szerzőpáros készített; az írás fontos része a tőszámok etimológiája, amely etimológia természetesen a többi szláv nyelv tőszámaira is nagymértékben érvényes. Külön-külön csoportot jelentenek az ún. hozzávetőleges számok, továbbá a „paranumerikus” (’számszerű’) egységek a szerb nyelvben, mint egyes mértékegységek és más gyakori mennyiségjelölők (pl.: egy kiló, egy pakli, egy köteg, egy füzér, egy kéve). Nagyon érdekes még A számok szimbóluma a szerb néphagyományban című alfejezet, melyből megtudjuk, hogy a páros számokat hagyományosan zártaknak és szerencséseknek, míg a páratlanokat nyíltaknak és szerencsétleneknek tekintik, egy gyászmenetben például szigorúan csak páratlan számú ember vehetett részt. Az írás befejező részéből kiderül az is, hogy melyik számhoz milyen szertartások és értelmezések rendelődnek hozzá (beszélnek kilenc égről, a kilenc év(ecske) – devet godinica – fontos balladai időegység, a karácsony utáni kilencedik keddi napon lehet egy bizonyos kuruzslást elvégezni). S hogy melyek az epikus (=az epikus népköltészetben előforduló) leggyakoribb számok? Ezek a három, a négy, a hét, az említett kilenc, a tizenkettő, a harminc, valamint még a negyven (a 93–95. oldalakon).

Az ötödik a tanulmányok sorában Cs. Jónás Erzsébetnek a „Mennyi az annyi” – mennyiségi szóképek fogalmi kerete mint kultúraszemiotikai háttér a fordításban című írása, amely az Egri csillagok című regény eredeti, mennyiséget kifejező szóképeit azok orosz fordításaival veti össze. Hasonlatok, szóláshasonlatok, mennyiségi metaforák – összesen 50 ilyen eszköz – jelenik meg a párhuzamosan bemutatott részletekben. Érdekes, hogy a mennyiségre való utalás az adott nyelvi eszköz híján nem is egyszer már nincs benne a lefordított kifejezésben. Ilyen pl. az egy nyíllövésnyire mennyiségre utaló hasonlat, amely az oroszban kifejtve: egy nyíllövés távolságban formában jelenik meg, avagy az embernyi ember vagy csak a felnőtt férfivá lettél kifejezéssel adható vissza. Természetesen nincs szó szerinti megfelelője a ne hetvenkedj számneves kifejezésnek sem, ez a ne hencegj (kérkedj, dicsekedj), jelentésű igével helyettesítődik. Nincs számot tartalmazó fordítása a tizedesnek, viszont az oroszban is „lehet” négykézláb járni és van mesebeli hétfejű sárkány is. Ami a sárkányt illeti: „Alakja kultúrákon átívelő vándormotívum a mesékben, így fordítása nem okozott gondot” – írja a szerző. A magyarban meglévő, de az indoeurópai nyelvekben szó szerint visszaadhatatlan a félkezű, félszemű, féllábú használatának megértéséhez az urali alapnyelv szemléletről is szól: „Az urali alapnyelvben és a finnugor nyelvekben a páros testrészeket egy egésznek fogják fel”. Az elemzések során a történeti és a néprajzi adatok tanúságát is figyelembe veszi, hogy csak kettőt említsek a tanulmányhoz kapcsolódó további tudományterületekből (96–112).

Új fejezet kezdődik a Kognitív mechanizmusokról a számnevet, mennyiséget és mértéket kifejező angol idiómákban című, Lukács Béla által írott tanulmánnyal. A cím már jelzi, hogy ebben az írásban nem a számok rendszere vagy a mértékegységek fognak felsorolásszerűen megjelenni. Egy érdekes részterület vizsgálata történik itt, amely során kiderül, hogy az angol idióma fordításában a legtöbbször nincs benne az eredeti motiváltság: one over the eight – spicces. (ugyanis valaki úgymond ’túl van a nyolcadik pohár sörön’). A huszonöt oldal terjedelmű írás a harmadik leghosszabb a kötetben, benne a 118. oldaltól a 131. oldalig összesen harminc idiómát találunk, a szó szerinti fordítással, majd értelmezéssel, ezáltal megismerkedünk az idióma kognitív mechanizmusával, illetve motivációjával, valamint a neki megfelelő magyar idiómával, továbbá az eredeti szövegkörnyezettel és annak magyarra való fordításával. A bevezető részek mind az idióma fogalmával és kategóriáival, mind pedig a fogalmi metaforák és metonímiák világával megismertetnek. A kétszer három táblázat azt veti össze, hogy a magyar ekvivalens tartalmaz-e az angolhoz hasonlóan explicit számnevet, vagy sem, tartalmaz-e mennyiséget kifejező explicit elemet, vagy sem, illetve tartalmaz-e mértéket kifejező explicit elemet, vagy sem. Ezek az esetek egy-egy külön táblázatba kerülnek; igen érdekesek az angol számneves kifejezésekhez fűzött magyarázatok, pl.: dressed to the nines vagyis: kicsípte magát kifejezéshez olvasható magyarázat például az, hogy kilenc yard anyag kellett egy elegáns öltönyhöz (legalábbis az egyik hagyomány szerint). Minden esetben, tehát mind az eltéréseknél, mind pedig az egyezéseknél megjelenik a táblázatban az angol kifejezés kognitív mechanizmusa, illetve motivációja. A tanulmány fontos célja hozzájárulni „a szám–mennyiség–mérték témakörébe tartozó idiómák eredményesebb tanításához és tanulásához” (132. o.).

Dressed to the nines, azaz kicsípte magát

Számot tartalmazó német és magyar idiómákat szintén párhuzamosan vizsgál Csiky Nándor Számot tartalmazó német idiómák és magyar megfelelőik – intra- és interlingvális megfigyelések című tanulmányában (137–145). A nagyrészt a 8000 germanizmus című kötetből gyűjtött 54, valamilyen számot tartalmazó kifejezés a vizsgálat anyaga. A nyelven belüli vizsgálatok során megállapítja, hogy a német idiómákban – legalábbis az adott forrásművet tekintve – a legtöbbször nulla és tíz közötti számokkal lehet találkozni, továbbá hogy a legtöbbjük a háromhoz, az öthöz és az egyhez, mint számnévhez kapcsolódik: 9, 8, illetve 6 darab idióma. Megállapítja még, hogy a 10 alatti számot tartalmazó idiómák inkább átláthatóak, míg 10 fölöttieket tartalmazóak egyre kevésbé transzparensek. Hogy néhány példát itt is szerepeltessünk: a dazu gehören zwei magyar megfelelője a kettőn áll a vásár. Kis különbséget mutat a nagy öröm kifejeződése: a Freude hoch zwei, azaz öröm a négyzeten, avagy – magyarul gyakrabban – öröm a köbön; a magyarban valószínűleg a hangzás motiválta az utóbbi elterjedését. Egyébként a két nyelv összevetésekor az derül ki, hogy szinte soha nem ugyanaz a számnév szerepel a kifejezésekben: ich will es in drei Worten erklären – két szóval megmagyarázom; nicht bis drei zählen können – kettőig sem tud számolni stb., illetve a számnév használata a magyar nyelvből hiányzik: es dauert ewig (ja) drei Tage – se vége, se hossza. (Fordítva ilyen lehet a nem enged a negyvennyolcból szólásunk, de ezekkel esetleg egy későbbi tanulmány foglalkozik majd.)

A kötetet szerkesztő Nagyné Schmelczer Erika tanulmánya ismét egyesíti a két területet: először a francia nyelv tő- és sorszámait, a szorzat és a törtek kifejezésére szolgáló számneveit, a határozatlan menynyiség kifejeződéseit ismerteti, majd pedig a francia nyelvnek a frazeológiai egységekben felbukkanó számneves kifejezései közül mutat be többet is igen részletesen, illetve veti össze őket magyar megfelelőkkel A mennyiség nyelvi kifejezőeszközei a francia nyelvben című írásában (146–161). Megismerjük a huszas számrendszernek a francia számok világában máig jelentős szerepét, a sorszámnevek használatának a magyartól eltérő példáit, de mint a legérdekesebbekre, itt is a frazeologizmusok köréből szeretném felhívni a figyelmet néhány példára, részben a francia és a magyar nyelv közötti egyezésekre, részben pedig arra az esetre, amikor a magyarban az adott szólás megfelelőjében nemhogy számneves kifejezés, de még csak hasonló szókincs sincsen. Hasonlítanak az être plié en quatre (szó szerint: ’négyrétbe van hajtva’, de itt megegyezik a használata a magyarral, ld. 159. o.) és a négyrét görnyedve (a magyarban használatos a hétrét görnyedve is) kifejezések, illetve a je dis cent fois és a százszor megmondtam. Különbség van az alábbi esetekben: a chercher midi à quatorze heures szó szerint ’delet keres 14 órakor’ kifejezés jelentése ugyanis ez: bonyolítja az egyszerűt (avagy túlbonyolítja a dolgokat). Hasonló a tourner sept fois sa langue dans sa bouche és magyar jelentésének esete: alaposan meggondolja a dolgot (mielőtt beszélne); az eredetiben ’hétszer megforgatja a nyelvét a szájában’.

Logikusan kerül a francia nyelvvel foglalkozó dolgozat mellé Nagy Sándor Istvánnak a Számnevek a román nyelvben című munkája. Az etimológia itt is megjelenik, a tőszámnevek mellett ott állnak a latin alakok, amelyekből származnak, majd az SI-rendszer bemutatása következik. Szó van a román pénzrendszer változásáról, továbbá a számnevek írásbeli használatának szabályairól: „Az 1 és 9 között a tőszámneveket mindig betűvel írjuk; a tíz vagy nagyobb számneveket számokkal írják” (169. o.). A dolgozat érdekes részét jelenti az archaikus mértékegységeket bemutató táblázat, melyek használata, sőt értelmezése, értéke is egy-egy tájegységekhez kötődött, és amelyek között orosz, bolgár, török, újgörög és latin eredetű elemek egyaránt előfordulnak. A műfordításból vett példák ugyancsak tanulságosak: Papp Andrea írónő ún. „félperces” novelláiból idéz két nyelven. A kis írásokat a tanulmány szerzője maga fordította le románra, s a számnevek használata kapcsán fűz hozzájuk magyarázatot, értelmezi eljárásait (162–174).

Az utolsó két tanulmány a Távol-Keletre kalauzol, s célja, hogy megismertesse az olvasót a japán nyelvben, illetve a koreaiban használt számnevekkel és a mennyiségeket megnevező kifejezésekkel, továbbá az ún. számlálószavakkal, és mindkét esetben a helyi, tradicionális időszámítással is. Az első, Hidasi Judit írta tanulmány címe: Mérték és mennyiség kifejezése a japán nyelvhasználatban (175–186).

A japán számnevekről szóló tanulmányban párhuzamosan jelenik meg a számnevek őshonos és kínai eredetű neve, majd a szerző bemutatja a japán ún. tabu-, illetve szerencseszámok (a kínaihoz igen hasonló) eseteit és szól a számszimbolikáról. A számlálószavaknak a kínai nyelvből is ismerős világa ugyancsak táblázatban jelenik meg. Igaz, csupán a tíz leggyakoribbat látjuk, számuk azonban a százat is jócskán meghaladja. Szó van még ebben a tanulmányban a személyes névmásokban is kifejeződő udvariassági szintekről, a többféle időszámításról, a mértékegységek valóban igen különlegesnek nevezhető rendszeréről (pl. a lakások nagyságát tatamiban (=gyékényszőnyegben) mérik, vagyis hogy hány fér el belőlük a lakásban. A szintén nagy számban előforduló, számnevet is tartalmazó frazeologizmusok köréből itt kettőt idézek: egy kő két madár, ismerősnek tűnhet és annyit tesz: két legyet egy csapásra, a tíz ember tíz szín értelme viszont talán nehezebben megfejthető: ahány ember, annyiféle. A gyakorlati élet számára bizonyára az utolsó alfejezet a legtöbbet adó, amely a Kommunikációs stratégiák érvényesítése címet viseli. Említésre méltó a magyarral való hasonlóság a páros testrészek kezelésének kérdésében: ezek a japánban is egyes számban állnak, és természetesen használják a félkezű, félszemű stb. kifejezéseket is (180).

Az Osváth Gábor által írott tanulmány címe: A koreai számok világa; ez a jelen kötet utolsó írása (187–207). Közös a japán, a koreai, sőt vietnami számrendszerekben, hogy ezek nagyon erősen a kínai nyelv, a kínai számírás, sőt a kínai grammatika hatása alatt alakultak ki, de az évszázadok alatt a kínai eredetű mellett egy második, ősi számrendszer is végig jelen volt. A kínai nyelvnek a kelet-ázsiai térség életében játszott szerepét Osváth Gábor a latin nyelv európai szerepéhez hasonlítja.

A koreai számokat csak úgy érthetjük meg, ha először a koreai szókincs rétegeivel ismerkedünk meg. A jellegzetességek között említhetjük meg, hogy a koreaiban az elvontabb, választékosabb, ritkább vagy éppen bonyolultabb szavakat kínai eredetű, ún. sino-koreai szavak képviselik, a számok esetében ide tartoznak a száz fölötti számokat megnevezők is. A száz, ezer, tízezer eredeti koreai szavai archaizmusok lettek és megváltozott jelentéssel élnek tovább a nyelvben.

A magyarral való hasonlóság koreai példája: a nálunk a kettő és két szópárra jellemző alaki és funkcióbeli kettősség (a kettő nem lehet jelző, a két csak jelző lehet) a koreaiban öt különböző szám (1, 2, 3, 4 és 20) esetében is megfigyelhető. Megjelenik a váltószám fogalma, ami a kínaihoz és a japánhoz hasonlóan nem az ezer, hanem a tízezer; ennek megfelelően Magyarország tíz millió körüli lakossága ezer tízezer, Dél-Korea 51 millió lakosa pedig ötezerszáz tízezer (190. o.).

A tanulmány fejezetei a továbbiakban bemutatják a koreai számok eredetét; ez zömmel az ujjal történő tradicionális számolás igéire (kinyit, begörbül, elvesz stb.) vezethető vissza, a határozatlan számneveket és az öszszekapcsolt számneveket (pl.: három-négyöt darab körte) és az élettelenre és az élőre utaló ún. számláló főneveket (ugyancsak sok hasonlósággal a kínai nyelvre). Ezeket követően szóba kerülnek a különféle tradicionális mértékegységek, a koreai pénzegység, az időpontokat, időtartamot és keltezést kifejező szavak, az életkorok és több olyan dolog, amelyek közösek a kínaival és a japánnal (tisztelet kifejeződése, tabu- vagy szerencsétlen számok, szerencsés számok), illetve amelyek csak a koreait jellemzik. Míg a kínai nyelv nyomán elterjedt – ógörög szóval – tetra-fóbiának nevezett jelenségre látunk itt példát, azaz a négyes számtól való félelemre (a kínai négy ’sì’ és a halál ’sǐ’ jelentésű szavak nagy kiejtésbeli hasonlósága miatt), Nyugaton a triskaidekafóbia, azaz a 13-as számtól való félelem uralkodik.

Igen érdekes az, hogy a koreaiban számos összetett szó eleme a számnév, sőt a rokonságnevekben a rokonság fokának a számon tartására is ez szolgál. Közülük is csak néhány példát bemutatva: az ’áruház’ a száz cikk bolt (hasonlóan a kínaihoz), avagy a ’lexikon’, ami száz fejezet szótár, és az ’óriási méretű hadsereg’, azaz ezer katona tízezer ló. Az ’unokatestvér’-t kifejező elnevezésben a négyes, a ’harmadunokatestvér’ kifejezésében a viszont már a nyolcas számot találjuk meg. Az utolsó két fejezet a keleti kultúrákkal kapcsolatos számos egyéb ismeretet is tartalmaz, ezért azoknak is ajánlható, akik nem ismerkedtek még meg a japán, illetve koreai nyelv rejtelmeivel.

A tanulmányok példaanyagának gazdagságából csak keveset lehetett felidézni; az érdeklődő olvasó feltétlenül merüljön bele az általa tanult, tanulmányozott nyelvről írottakba. Valószínűleg eddigi tudásának alapos bővülését eredményezi az olvasásra szánt idő. És a további nyelvek számokkal kapcsolatos ismereteibe is belekóstolva az adott nyelv iránti érdeklődése is jelentősen növekedhet. Tanárkollégáimnak azt javaslom, hogy a példaanyagból minél többet mutassanak be nyelvóráikon. Egy-egy olyan kifejezés, mint a kicsi mennyiségre használt un soupçon (de liqueur) (egy gondolatnyi, sejtésnyi (likőr), a magas jövedelemre értett revenu astronomique, titanesque (csillagászati, titáni jövedelem) a francia nyelvben, avagy az idejétmúltra az as dead as a dodo (halott, mint a dodó madár), vagy a semennyire sem kifejezésére a not a ghost of sg (még a szelleme sem) az angolban sokáig emlékezetes lehet. A korábban írottakat itt még azzal egészítem ki, hogy a bevezetőben megnevezett foglalkozásokon túl is minden, a nyelvek iránt akár csak hobbiból érdeklődő olvasónak is ajánlom a Tinta Kiadó új kötetét.

Bodnár Ildikó