Most jöttem igazán rá, a nagy számadás napjaiban, tulajdonképp sohase csináltam mást, mint ő. Tulipánokat és rozmaringokat hímezgettem, csak ő drága tűvel, én olcsó tollal, és szolgálómestere voltam szegény nemzetemnek, hol apró örömöket, hol apró szomorúságokat jelentgetve nekik, de mindig olyan tiszta szívvel és becsületes szándékkal, mint az apám, s azért szíveltek úgy az emberek, mint az apámat. Kedves barátaim, ígérem önöknek, hogy akármi szándéka van velem az Istennek, az utolsó lélegzetvételemig az maradok, aki voltam.

Az emberek nem olyanok, amilyenek lehetnének, hanem olyanok, amilyenek lehetnek.

Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta.

Legtöbbször olyankor van az embernek kötelessége, amikor egy másikat akar elmulasztani.

Abban mutatkozik meg műveltségünk, ahogyan a műveletlenekkel bánunk.

A bizonyosság ütötte seb begyógyul, a bizonytalanság halálos méreg.

Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az ő szeme láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek.

Üres fejjel lehet megélni, üres gyomorral nem.

Ha az emberek negyedrész annyit költenének arra, hogy jót tegyenek másokkal, mint arra, hogy kárt tegyenek maguknak, nyoma se volna nyomornak.

Szép volna az élet, ha minden ember csak fél-olyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné.

Szeressük az emberiséget, de az egyes embertől semmi jót ne várjunk, mert az emberiség csoda, de az egyes ember bestia.

********

Mindenkinek ád a sors fiatal korában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza.

A csókok közt csak az elsőnek és az utolsónak van értéke. A többi hézagpótló.

A szerelem az önzés legszebb – s az önzés a szerelem legrútabb formája.

Gyakran inkább ragaszkodunk egy asszonyhoz a hűtlenség miatt, amit iránta elkövetünk, s nem a hűségért, amivel irántunk van.

Ha a férfi elválik a feleségétől, rendesen hibásak – mindhárman.

Csak a boldogtalan szerelmek tartósak.

Mi lenne a férfiakból, ha az asszony meg nem könyörülne rajtuk egy-egy hazugsággal.

A férfi akkor se mond igazat, amikor beszél, az asszony akkor is hazudik, ha hallgat.

A férfiak háziállattá tették a nőt, s felpanaszolják neki a takarmányt.

Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ.
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó életednek.

Ha két rokonlélek egymásra találva feltárja belsejét, sorsuk el van döntve.

A plátói szerelem olyan őskori állat, melynek csak a leírása maradt.

Az ember nem azt szereti, akit akar, hanem akit tud.

A nő addig szép, amíg szeretik.

A szeretet az élet.

Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg.

S az a legfájóbb könnyem, amelyik
Csak fojtogat, de nem bírom kisírni.
S az a legszebb dalom, amely csupán
Szívemben zsong, de nem bírom megírni.

Megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza az ember.

Sose rettegjünk és aggódjunk amiatt, ami szívünkben természetes és igaz. Nincs a Teremtésnek nagyobb adománya, mint ha megengedi valakinek, hogy szívében, ha rövid időre is, a mindenség örök nagy törvényeivel érezzen összhangot.

Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni.

Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elől is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.

********

Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!

Gyerekkönny hamar kicsordul, hamar fölszárad.

Minden kisgyerek okos, a legtöbb ember ostoba. Ezt teszi a nevelés.

Amint botorság volna azt állítani, hogy a fekete szemű emberek mind rosszak, a kék szeműek mind jók, úgy nem lehet különbséget tenni az emberek közt a hitük színe szerint se. Jó volna, ha lehetne, mert akkor könnyebb volna igazságot tenni, de maguk az istenek is igazságtalanok volnának, ha hitük szerint különböztetnék meg a halandókat.

Ha majd az ige bételik,
S az igért óra érkezik,
Az Örökkévaló szemén 
Általragyog egy röpke fény.

********

Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek.

Az ihlet lovára nehéz felkapaszkodni az embernek, de ha egyszer nyeregben van, akkor nincs leszállhatnékja addig, míg le nem szédül.

Nemcsak a szerelem teszi álnokká az embert, hanem a regényírás is. Bizonyos, hogy egyik se tartozik az erkölcsjavító foglalkozások közé.

Az ember sohase léphet ki önmagából, ezért nincs tárgyilagos művészet és tárgyilagos kritika. Be vagyunk zárva személyünkbe, mint életfogytig való börtönbe, s ez egyike legnagyobb nyomorúságunknak.

A legtöbb írónak teleszkópszeme van, s míg a ködfoltokba kukucskál témáért, nem veszi észre, ami csak karnyújtásnyira van előtte. Ez is igazi tragikum, az író tragikuma.

Az ember ott szedi a tudományt, ahol találja – ennél fogva nem mindig a tudósok könyvéből szedi.

Kell, legyen az íróban annyi bátorság, hogy olyan véleményt nyilvánítson, ami senkiével se ellenkezik.

A legsikeresebb mondatokat akkor írom, mikor legkevésbé vagyok bölcs.

Könnyebb egy unalmas könyvet írni, mint elolvasni.

Inkább a verseid írnád gondolatban, mint a gondolataid versben.

A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket.

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska