Gárdonyi Géza-breviárium

Gárdonyi Géza (1863–1922)
író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja

„Ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki.” (Juhász Gyula)

„Történeti regényeiben sohasem tipikus szereplőkkel dolgozik, mint a legtöbb író, hanem egyéniségekkel, akik szigorú lélektani igazsággal élnek a kor hangulatában, s a kor levegője tulajdonképp az ő viselkedésükből alakul ki előttünk. A történelem közismert eseményeire alig van szüksége, ezek mintegy maguktól értetődnek. Kiváló emberismeret s ösztönös művészi tudás egyesül ebben az összeolvasztásban, amelynél nehezebb és szebb módszert kevesen alkalmaztak.” (Várkonyi Nándor)

„Neki az volt a fődolog, hogy az embereket, akikről közlendői voltak, intimitásukban ábrázolja, ahogy küzdenek, szenvednek vagy ujjonganak, és ahogy a maguk külön életét élik, tekintet nélkül a rajtuk kívül eső dolgokra, eseményekre vagy intézményekre. Írása egyedülálló módon nem ad semmiféle támpontot politikai állásfoglalásának megítélésére.” (Schöpflin Aladár)

Az én életem gyötrő nyugtalanságok láncolata volt olyasmikért, amiket, ha elértem, nem voltak arányban az értük szenvedett gyötrelmekkel.

Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.

Nem az a szerencsétlen, akit annak vélsz, hanem aki magát véli szerencsétlennek.

Lehetetlen, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden, ami van, van valamiért. Hogy a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mink is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben?

A mindenség olyan, mint a titkos-írású levél. A mindenség titkos írásának ez a szó a kulcsa: Isten.

A természeti életet vizsgáló tudomány nem keresi Istent, csak a természet titkait. S mégis, ahogy ezeket fejti, folyton az Istent találja: lépésről lépésre közeledik hozzá. Aki Istenről gondolkodik, imádkozik. Aki alkotásait csodálja, imádkozik. Aki bizalommal néz az égre, imádkozik. És legjobban imádkozunk akkor, mikor Istenre való gondolással segítünk embertársainkon.

Az is elhibázása az életnek, ha minden munkánk és gondolatunk a vagyonszerzés. És gyűjtünk, gyűjtünk: nincs semmi vágyunk, cselekvésünk, csak a gyűjtés, a pénzszaporítás. Végre a halál lerántja a kezünket a pénzes zacskóról.

A hazugság szenny az emberi lelken! A bűnnek védelme! Az igaz ember, ha bűnt követ el, megvallja. Azt mondja magában: bűnt követtem el, szenvednem kell érte. A bűnért mindig meg kell szenvedni. Isten törvénye ez. A szenvedés lelki mosdás. Vállalni kell a szenvedést, bátran, hősiesen, mert a lélek tisztasága az első minden elsőségek között.

Csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes odaadásával. A felnőtt embernek már borba kell vesztenie a fele lelkét, hogy a másik fele mulathasson.

Semmi sem nehezebb, mint embernek lenni emberek között.

Nincs földi boldogság a szeretet határain kívül. Ez minden. Ami ezen kívül van, és értéknek látszik, az mind csak délibáb. A szeretet aranyát pedig csak a fájdalom forrasztja szorosabbra, a fájdalom tűzcseppjei.

Vajon boldogok-e a fák, mikor virágzanak?

Az emberi szívek éppúgy egymás körül forognak, mint az ég csillagai. A magányos ember mindig azt érzi, hogy nincs beilleszkedve a világrendbe.

Az okos madarász annak a madárnak sípol legszebben, amelyikre legjobban fáj a foga.

A dicsőség vágya: kép lenni mulandó szemek mulandó tükrében.

********

Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek.

A házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal. A férfi pedig még azt is elfelejti róla, hogy nő.

Sok-sok házasság boldog volna, ha a férfi épp oly figyelmes maradna a nő iránt, mint az esküvő előtt volt. A nő pedig oly szemérmes és angyali.

A teljes élet a családos élet: a fészek. Akinek nincs családja, csak fél életet él: mindholtáig hiányzik neki valami.

A szerelem színes, kápráztató szivárvány egyik szívtől a másikig. Vagy mondjuk: láthatatlan, de igen-igen élvezetes táplálék, amelynek első falatja meg van cukrozva, az utolsó falatja pedig meg van mérgezve.

Bűn-e az, amit nem érez bűnnek valaki?

A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség.

A gyermeknek minden becses, amivel játszhatik. Az ifjúnak: ami fölszereli az élet útjára. Az embernek: az ivadéka jövője.

*********

Micsoda gondolatból alkothatta Isten a virágot? Hiszen ha csak bezöldíteni akarta a földet, csupa fűvel is bezöldíthette volna. De mennyi szép virágot vegyített a fű közé! A pirinkó nefelejcstől mind a rózsáig mennyi ezer és ezerféle alakú és színű virág nyílik mindenütt, ahol emberi láb nem tapossa el!

Istenből való részecske minden lélek. Abból is látszik, hogy mindenki a világmindenség közepének érzi magát. S el nem bírjuk képzelni se, hogy nem mindig voltunk, és nem mindig leszünk.

Ha ez a Föld volna a világ, miért fejlődik minden ember a lelkiség felé? Mire való a lélek gazdagodása, ha a léleknek külön célja és élete nincsen?

Mi a földi élet az ember életében? Azt gondoljuk: minden. Pedig bizonyára csak egy kis fogságbüntetés, egy kis tanulmányút, rövid kiutazás az örökkévalóság országából – s boldog visszatérés.

Isten markában van a földi ember mindenkor – ez az ő gondolkodása –, ha büntet is bennünket, sosem azért büntet, hogy ártson vele, hanem hogy javuljunk, tisztuljunk, lélekben hozzá közeledjünk.

Görbe az útja némelyik életnek. Sose tudhatjuk, hova jutunk rajta vénségünkre.

Mindig az a jó, amit szeretettel művelünk. Voltaképpen csak addig is élünk, míg valamit becsesnek érzünk.

A szeretetnek melege van a természet hidegében – és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben – és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban.

Minden, amit szépnek látok, növeli lelkem világosságát. Erősebb, jobb, istenibb vagyok tőle.

Kinek-kinek az a szép, ami az ő szívét elgyönyöríti!

A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.

********

Inkább becsüljenek kevesebbre, és érjek többet.

Aki gödörbe esett, nem válogat benne: ki húzza ki.

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.