Megjelent: Magyarország 1971. március 14., 23. o.

Aki csak az idegen szavak szótárában nézi meg, mi az onomasztika, e rövid definícióval elégedhet meg: „A szótannak a tulajdonnevekkel foglalkozó ága”. Aki azonban a Nyelvtudományi Értekezések most megjelenő kötetét ismeri meg (Akadémiai Kiadó), elámulhat a névtudomány gazdagságán. Elég végigolvasni a kötet tartalomjegyzékében a II. Névtudományi konferencia előadásainak címjegyzékét, hogy a laikus is megértse: milyen sok tudományággal függ össze a nyelvészetnek ez a területe.

Névkutatás — kritikával

A legnagyobb türelmetlenség a hazai onomasztikusok közül a földrajzi nevek gyűjtőinél tapasztalható. Az egyik lelkes vidéki szakember — többek között — így adja ennek magyarázatát. „Ha nem sietünk, nem számíthatunk teljességre. Ha évenként egy-egy megyei kötet jelenik meg, az is nagyon kevés, hiszen több mint másfél évtized kellene ahhoz, hogy együtt legyen az ország névanyaga, addig pedig sok-sok népi nevünk vész ki és egyre több földrajzi név esetében adódnak bizonytalanságok.” Ezek után egy falu helynévanyagából vett példákkal bizonyította a munka sürgősségét. Hevesaranyoson, a hivatalosan négy utcából és egy telepből álló faluban ötvenkét népi nevet jegyeztek fel a gyűjtők. Az elmúlt évek változásai azonban névcsökkenést idéztek elő. (A falu volt kántora például elköltözött, elmaradt a Kántorkert elnevezés, helyette Buszmegálló nevet használnak az emberek.)

A földrajzinév-gyűjtők országos tanácskozásán Végh József — a most megjelenő kötet szerkesztője — hangsúlyozta, hogy a sürgős gyűjtőmunkát csak akkor tudják elvégezni, ha a kevésbé felkészültek számára is alkalmazható módszert dolgoznak ki. Szerinte a legnagyobb probléma, hogy a gyűjtő a nevek morfológiai, formai szerkezetét híven jegyezze fel, ne toldjon hozzá és ne vegyen el belőle semmit.

Gyakran mesterséges és természetes névmegjelöléssel találkozunk. Van például olyan nyelvész, aki a mesterséges nevek közé sorolja az Apáca utcát, mert az ott levő apácazárdáról „keresztelték” el. Külön csoport a kiemelkedő személyek alkotta neveké. Ilyen például a Zemplén megyei Bányácska, amelyet Kazinczy Ferenc nevezett el Széphalomnak. A nyíregyháziak szerint a „Csaló-köz” is utcanév, ezt a múzeumalapító orvos, Jósa András adta egy ügyvéd ismerőse addig névtelen utcájának. (A pesti tréfa egy bécsi utcácskát keresztelt el így.)

A Névtudományi konferencia  felszólalói között külön színt képviselt Angyal Endre, aki az utcanévadás esztétikájáról mondta el véleményét. „Az utcanevek változása legtöbbször egy darab kortörténet. Egy győri példa: a belváros házsora mentén húzódó utat 1880-ban Vásártérszernek hívták, később Vilmos császár, majd Szent István út lett, még később pedig Sztálin útnak nevezték.”

A győri utca, amikor éppen Vilmos Császár útnak nevezték

Kisek és Nagyok

A Pécsett dolgozó nyelvész érdekes példákat hoz fel elavult utcanevekre. Szorgos kutatással sem tudta megállapítani, hogy kiről nevezték el a pécsi Pucher vagy a Gründler utcát. Ugyanakkor sajnálja, hogy a Pécs első akadémikusáról elnevezett Mátyás Flórián utca azóta új nevet kapott. Különösen érdekes az a példa, amelyben a XIX. század egy pécsi és egy pozsonyi utcájának a Magyar utcának névváltozásait hasonlítja össze. Az első változáskor Pozsonyban Széplak, Pécsett Mária utca lett. 1945 után mind a kettő Molotov szovjet külügyminiszter nevét viselte. Amikor aztán hozzáláttak a személyi kultusz egyoldalú utcanévpraxisának felülvizsgálatához, Pozsonyban az Obchodna ulica (Kereskedések utcája) nevet kapta, Pécsett pedig Déryné utca lett belőle.

A személynevekről, névadásról nemcsak a nyelvészek vitatkoztak az utóbbi években. Az anyakönyvvezetői és szülői nézetek is gyakran csaptak össze. Már abban is vita van, hogyan nevezzük a neveket: Bárczi Géza a kötet zárszavában kijelentette: „Nincs okunk hagyományos szavunkról, a »keresztnév«-ről lemondani.” Az ellenkező álláspont megfogalmazója, Kunszery Gyula — többek között — kijelenti, hogy a keresztnevet tudományosan sem tartja elfogadhatónak, mert részben nem összefoglaló jellegű és szerinte groteszkül hangzik, ha például az izraeli Mojse Dajan, avagy a török Mohamed Karacsoglu nevében a Mojsét vagy a Mohamedet keresztnévnek jelöljük. Újabban Kovács János is tiltakozhat az ilyen meghatározás ellen, ha nevét történetesen nem a keresztelés vallási szertartása keretében, hanem névadó ünnepségen kapta. A szerző ugyancsak logikai meggondolás alapján nem tartja helyesnek az utónév megjelölést sem, mert a magyaron kívül általában minden más nyelvben éppen ez az „előnév”. Ilyen alapon nem fogadja el a vezetéknév megjelölést sem. Kunszery szerint a családnév és a személynév használata a helyes. Addig is, amíg megegyeznek a hivatalos álláspontban, érdemes felfigyelni a névadás nyelvesztétikai szempontjaira. Kunszery azt tartja, hogy a név esztétikumát elsősorban fonetikai és stilisztikai tényezők adják. Javaslatai: kerüljük el például az egyhangúságot, a túl rövid és a túl hosszú nevek egymásutánját. A Kis-ek és a Nagy-ok ne válasszanak csemetéiknek egytagú személyneveket és viszont. Különben olyan furcsa helyzet állhat elő, mint a legendabeli lengyel mágnás esetében, akit gróf Zempotolovien Zolomilipitikovszky-nak hívtak. A név jó hangzását veszélyezteti az azonos magánhangzók halmozása is. (A Verebélyek például hagyják az „Elemér”-t az Ormosoknak, ők maguk inkább az Aladár nevet válasszák. Szerencsétlen példaként említi a Dömötör Ödön nevet, nem véletlen, hogy még egy csúfondáros kortesnóta is így szól: „Mit szól mindezekhez ön — Doktor Dömötör Ödön —, hogy nem választották meg Sepsiszentgyörgyön.”)

A gyengébb nem számára megnyugtató, hogy leánynevüknek nyelvesztétikai szépséghibáit kozmetikázhatják férjük nevével. Ha például valakit Barna Annának hívnak, szerencséje van, ha Kalló Dezsőné lesz belőle. A nyelvész rögtön hozzáteszi, hogy ezt sem kell túlzásba vinni, mert ha Kelemen Etel halálosan szerelmes lesz Kempelen Elemérbe, azért inkább a szívére hallgasson, mint a fülére.

Hajók és gyémántok

Stilisztikai szempontból a névtudomány szakértői szerint ügyelni kell a nevek hangulati harmóniájára is. Nem túlzottan összeillő például az Andaházi Helmut vagy a Hufnágel Csaba. Nem véletlen, hogy különösen szívesen ejtjük azoknak az íróknak, költőknek nevét, akiknek még neve is költőien muzsikál: Kosztolányi Dezső, Kodolányi János.

Még a neve is muzsikál: Kosztolányi Dezső

A megjelenő Nyelvészeti előadásokban Soltész Katalin a „névtudomány mostoha területének” nevezi az állat- és tárgyneveket. Ő maga azonban „édesszülőkhöz” illő szenvedéllyel munkálkodik ezen az elhanyagolt kutatási területen.

Az állatnévadásról megállapítja, hogy annak alapfeltétele az ember és az állat „személyes kapcsolata”. Ez nyilvánul meg például az állatkertekben is, ahol a népszerűbb „sztárokat” a nagyközönség név szerint ismeri; a Jónás vízilovat, Sziámot, az elefántot vagy a nemrégiben elpusztult népszerű veszprémi Böbe csimpánzt, „aki” Erzsébet napon Fejesföldi Erzsiké névre kapta az üdvözlő táviratokat. A nyelvész csak kivételként említ olyan vadon élő állatot, amely nevet kapott: a regényből ismert fehér cet, a tengerek réme: Moby Dick.

Böbe csimpánz

Az állatnevekkel kapcsolatosan következtet Soltész Katalin, amikor megállapítja, hogy a tárgyak közül elsősorban azoknak jár tulajdonnév, amelyeket az ember állatnak tekint, ezek közül is elsősorban a ló helyett használt járműveknek. A legáltalánosabb a hajónevek csoportja. A mitológiai Argótól kezdve Kolumbusz Santa Mariáján át a mai óceánjárókig és hadihajókig, ha nem is minden hajónak, de a legtöbbnek van neve, amelyet általában pezsgős hajókeresztelő során kap.

A járműveken kívül csak egy-két tárgynál találkozunk névviseléssel. A nyelvész néhány „neves” fegyvert említ: Roland kardja — Durandal, Siegfried kardja — Balmung. Neve van a párizsi Notre-Dame nagyharangjának: Maria és Jacqueline, a híres drágaköveknek, gyémántoknak is nevet adnak: Koh-I-Noor, Orlov, Cullinan.

A híres gyémánt is nevet érdemel: Koh-I-Noor

Ezenkívül inkább csak egyéni játékos kedv ad nevet tárgyaknak. Török Sándor regényeiben a nyelvész három elnevezett tárgyat is talált: Adalbert nevű vesszősöprűt, Sári nevű gázlámpát és Flokit, a vasalógépet. Motoros korunkra jellemző, hogy az autótulajdonosok is szeretik elnevezni négykerekű társukat.

Pálos Miklós