Könyvismertetésemben két, egymástól elválaszthatatlan munkát szeretnék bemutatni: az egyik egy történeti-etimológiai gyümölcsnévszótár, a Gyümölcsnevek szótára, a másik a Magyar gyümölcsnevek című könyv, ami a magyar gyümölcsnevek áttekintő, összefoglaló elemzése, és a szótár anyaga alapján készült.

A nyelvész szerző, Pelczéder Katalin (Pannon Egyetem Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézet) hiánypótló munkára vállalkozott: célja egyfelől a gyümölcstani nómenklatúra bemutatása, másfelől pedig az anyag elemzéséhez választott módszer ismertetése. Ez utóbbival nem titkolt célja, hogy rámutasson: munkája modellként is szolgálhat további területeken, különféle köznévi szócsoportok elemzése számára. E két kötet azért is hiánypótló, mert bár a lexikológiai vizsgálatok gyakran foglalkoztak növénynevekkel, a gyümölcsnevek feltárása még kevéssé történt meg. (Ehhez lásd többek között Rácz János – szintén a Tinta Könyvkiadónál megjelent – köteteit: 2013: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása; 2016: Virágnévszótár. 340 virágnév eredete és a növények leírása. Az ékesszólás kiskönyvtára. A magyar nyelv kézikönyvei XIX.; 2017: Gyógyhatású növények. 250 gyógynövény leírása, nevének magyarázata és gyógyhatásának ismertetése. Az ékesszólás kiskönyvtára).

Rácz János: Növénynevek enciklopédiája

Az itt bemutatott nyelvi korpuszt az Árpád-kor és a 19. század közötti gyümölcsnevek alkotják. A szerző azért eddig követte őket, mert a 19. században számos hatás érte a gyümölcstani nómenklatúrát: Linné hatására kialakultak a tudományos megnevezések; Nyugat-Európában számos új gyümölcsfajtát kísérleteztek ki, melyek közül sok Magyarországon is elterjedt; továbbá ez a magyar nyelvújítás időszaka, ami szintén komoly nyomott hagyott a megnevezéseken. Mindezeknek köszönhetően előtérbe kerültek a mesterséges névadások, fantázianevek. Az anyag forrásait nyelvészeti források (írottak és élőnyelvi gyűjtések egyaránt), pomológiai (gyümölcstani) szakirodalom, művelődéstörténeti és néprajzi munkák adták.

A munka néprajzkutatók számára is nagy jelentőségét elsősorban az adja, amire maga a szerző is felhívja a figyelmet: a szavak vizsgálata, a névadási metódusok elemzésének nemcsak nyelvészeti hozadéka, hanem történeti, művelődéstörténeti, gyümölcsészettörténeti, helytörténeti haszna is van. Nyelvészet és művelődéstörténet egymást tudják segíteni ezen a területen (is). A kölcsönösségre a szerző – többek között – Munkácsi Bernát munkáit említi, akinek a halászat szavait elemző munkája a nyelvrokonságról, a vándorlások koráról, a honfoglalásról vagy az államalapításról való tudásunkhoz is hozzájárult. A gyümölcsészettel foglalkozók számára pedig (Takáts, Rapaics, Surányi) a nevezéktan eredményei szolgáltak információkkal egy-egy gyümölcs, gyümölcsfajta megjelenésének történetéről.

A Magyar gyümölcsnevek című kötetben nagy hangsúlyt kap a gyümölcsfajtanevek névrendszertani vizsgálata. A szerző itt mutatja be részletesen módszerét, majd a nevek szerkezeti elemzésére, illetve a keletkezéstörténeti elemzésére kerül sor. Mindkét elemzési mód tartogat a nyelvészképzettséggel nem rendelkező olvasók számára is izgalmas, a felfedezés erejével bíró részleteket. Így például a néprajzkutatók számára kifejezetten tanulságosak a népi megnevezések, átvételek és a mesterséges szóalkotások megkülönböztetése. A zárófejezetben Pelczéder Katalin egy esettanulmány segítségével, az érő szó (például: árpával érő) névalkotó szerepének bemutatásával illusztrálja módszerét és annak lehetséges eredményeit, ami nagyban segíti a laikusok számára is a módszer megértését.

Árpával érő körte

A fenti munkával szerves egységet alkotó Gyümölcsnevek szótára igazi csemege. Azok, akik kevéssé ismerik a gyümölcsfajták neveit, nagy rácsodálkozással fogják felfedezni a fajták és megnevezéseik változatos világát. Azok számára, akik jártasak ebben a világban, a gyümölcsök eredete, az elnevezések története, változatai szolgálhatnak újabb adalékokkal. Az itt közreadott adattár nemcsak izgalmas böngészésre alkalmas, és nemcsak botanikusok, pomológusok, agrártörténészek számára szolgál adatokkal, hanem néprajzi kutatások során, a hagyományos paraszti életmód és kultúra vizsgálatában is haszonnal forgatható.

Farkas Judit

Az írás eredeti megjelenési helye: Ethnographia, 2021/2.szám, 383-384. oldal