Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 93. évf. 1969., 481–483. oldal.

1. Sportnyelvünknek ez az egyik legrégibb angol eredetű szava, mely már közel száznegyven éve előfordul forrásainkban. A match szó az angol nyelv ősi germán rétegéből származik, s jelentése a középkorban ’valakinek képességekben méltó párja’, ’valakivel egyenlő értékű küzdőfél’ volt. Ez a jelentése mind a mai napig él az angolban. Csak a XVI. század közepén alakult ki a szónak ’mérkőzés’ jelentésváltozata, két személynek vagy két csoportnak, testületnek versengése valamilyen testgyakorlatban, sportban vagy egyéb, erőkifejtést igénylő műveletben. A reneszánsz kori angol forrásokban még többnyire csak alkalmi íjász match-ekről esett szó. (Ez volt akkor a közembereknek az államhatalomtól támogatott, nemzetvédelmi fontosságú sportja.) A későbbi századokban, főleg a XIX.-ben inkább labdajátékosok (futballisták és krikettezők) állandó egyesületeinek pontosan szabályozott formában lefolytatott küzdelmeiről tudnak az angol források. Nem kevés adat szól Angliában ökölvívó-, golf- és biliárd-match-ekről is. Az amerikai nyelvterületen e korban néha lóversenyeket is neveztek match-nek. A szónak egyéb jelentései e helyütt érdektelenek.

íjász match

Tudomásunk szerint az első magyar, aki nemcsak látott match-et – mégpedig krikettmérkőzést –, hanem a szót használta is, Bölöni Farkas Sándor volt, a „székely nemes, aki felfedezte a demokráciát”. Londoni útinaplójába 1831. június 24-én azt jegyezte be, hogy „a Marylebone Club, kié ezen kert, meghívta a Bury Clubnak 11 tag[ját] fogadásra (match)”. (A naplót Benkő Samu tetté közzé 1966-ban a bukaresti Irodalmi Könyvkiadónál. 370. lap.) A fogadás szón Bölöni Farkas a pénzbeli tétért, elnyerhető jutalomért folyó mérkőzést értette, tehát mintegy azonosította a mérkőzést a nyereménnyel. (A match szónak ilyen értelemben vett fogadás jelentése még szerepel 1897-ben a Pallas Lexikonban, 12: 398.)

A XIX. század első három negyedében a szó csak szórványosan fordult elő magyar szövegekben. 1859-ben egy kiváló mezőgazdászunk, Térey Pál írta, hogy „Trenthamba december 28-kára rendezett alagcsövezési versenyre (Draining-Match) volt szánva első kirándulásom”, melyen nagy gépgyártó cégek mutatták be legújabb készülékeiket és módszereiket (Angol-skóthoni napló 71). A szónak elterjedése, gyakori előfordulása a nyolcvanas években kezdődött, a magyar versenysport felvirágzásával, mely kezdeteiben tudvalévőleg közvetlen angol hatásnak volt köszönhető. Az első világháborúig terjedő időben a rendelkezésre álló adatok szerint legalább tízféle sportág mérkőzéseit nevezte match-nek az egykorú magyar sportsajtó.

Focimeccs

Az adatok támpontot nyújtanak arra is, hogyan ejthették e szót nálunk hatvan-nyolcvan éve. Az a hangú ejtésre adataink: matsch (1879), matschra (1892), matchok (1895), matschját (1895), – az e hangúra: matchet (1886), a belgák matsche (1894), matchjéről (1895), matchel (ige, 1896), szebb matchű idők (1899), matchelget, matchező csapat (1903), metchében (1904). A századelő idegen szavak szótárai (Radó, Prém, Kelemen), melyek ugyan inkább preszkriptívek, mint deszkriptívek, egyöntetűen az e hangot adják meg. Ez az e hangú ejtés a XX. század elejére egyeduralkodó lett, a szót a hanggal ejtve ’sportmérkőzés’ értelemben ma már nem hallani.

A szóvégi mássalhangzó írásában sokáig három változat uralkodott: -tsch, -tch és a pszeudoangolos -tsh. A mai általánosan elterjedt meccs írásváltozat elég későn, csak 1910 táján kezdett sportsajtónkban elterjedni. (Az 1880 utáni adatokért e helyütt mondok köszönetet tanítványomnak, Csapó Józsefnek, a debreceni egyetemi angol tanszék tanársegédének, aki bölcsészdoktori értekezésben dolgozta fel a magyar nyelvben a kilencvenes évektől kezdve megjelent és hosszabb-rövidebb időre meghonosodott sporttárgyú angol szavak asszimilálódásának folyamatát.)

kosármeccs

A XX. században a meccs szó minden sportkedvelő előtt, tehát egyre nagyobb lélekszámú körökben ismertté vált hazánkban, főleg azonban városokban, illetve olyan helyeken, ahol mérkőzések, versenyek lebonyolításához alkalmas létesítmények voltak. Falukon tehát kevésbé. Továbbra is sportműszó maradt, nem lépte át a szaknyelv körét. E területen belül azonban számos összetételnek lett alkotóeleme. Előtag volt a meccs-csapat, -edzés, -labda, -pont, -tréning és -verseny összetételekben, utótag a birok-meccs, boksz-, evező-, futás-, kardcsapat-, kerékpár-, pálya-, próba-, serleg-, séta- és stafétameccs összetételekben. Ezekben jól megfigyelhető, hogy az angoltól eltérően a magyarban a meccs megnevezést nemcsak mérkőzések megnevezésére használták, hanem sebességi versenyekre is. Ugyanezt állapította meg a francia nyelv vonatkozásában John Orr Les anglicismes du vocabulaire sportif című tanulmányában (Le Français Moderne. 1935. 298).

Az első világháború után a meccs szó helyzete nyelvünkben megváltozott. Az addig oly gyakran használt terminus a sportnyelvújító mozgalom hatására sokat veszített hajdani közkeletű voltából. Csapó József statisztikai felmérése szerint a Sporthírlap 1917. július 16-i számában már csak két alkalommal fordult elő a szó, a mérkőzés 76 ízben. Az írott nyelvbeli eme háttérbe szorulásban kétségtelenül szerepe volt a világháborús idők erősen angolellenes hangulatot keltő sajtókampányának is. Huszonnégy évvel később, Nemes Zoltánnak 26 hírlapszámra kiterjedő szóstatisztikai vizsgálatán az arány 240 : 47 volt a mérkőzés javára.

bokszmeccs

Ezzel a háttérbe szorulással egy időben s szinte párhuzamosan összeszűkült nyelvünkben a szó jelentésköre. Ma már nálunk is – akárcsak szülőhazájában – csupán szembenálló csapatok mérkőzéséről, tehát pontokban (gólokban) kifejezett eredményű küzdelmekről használja, aki még kimondja – főleg az idősebb nemzedékből –, mégpedig főleg labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatban. Kimegyek a meccsre, láttad-e a meccset?, jó kis meccs volt, ma, a hatvanas évek utolján úgyszólván kizárólagosan futballmérkőzésre vonatkozik. Az ÉrtSz. említette (4: 973) ’bokszmérkőzés’ jelentés eltűnőben van.

2. Nem haladhatunk el szó nélkül egy olyan szó mellett, melynek köze lehet vagy van a match–meccs szóhoz. Ez a maccs vagy macs, melyet az ÉrtSz. (4: 874) a kártyajáték és az asztalitenisz műszavaként regisztrál, s mindkét jelentésében a vereség egy fajtájaként értelmez. A mac(c)s szó régóta él nyelvünkben, a nagyszótári cédulatár legkorábbi adata Czuczor Gergely egy költeményéből idézi 1836-ból, kártyanyelvi jelentésben. Több adat van XIX. századközépi előfordulására, mint a sportmérkőzés jelentésű match szóra.

E mac(c)s szó eredetét teljes bizonyossággal nem ismerjük. Toldy Géza hatvan éve megjelent Varázsrontójában (246) a németen át a nyelvünkbe érkezett olasz szónak tartotta, s a marciare (helyesebben: marcire) ’megrothad’ jelentésű igéből származtatta. Az olasz nyelvben azonban ennek az igének s származékainak nincs kimutatható kártyanyelvi jelentése, az argóban s a nyelvjárásokban sem. Annyi kétségtelen, hogy a maccs létezik, él az osztrák-németben matsch alakban s a magyarral egyező jelentésben. Lehetséges, azonban részletes bizonyítást igényelne annak igazolása, hogy az osztrák szó az angol match-ra megy vissza. Némileg valószínűsíti e feltevést az a körülmény, hogy mély magánhangzóval írott egy szótagú angol szavak az osztrák-németbe kölcsönözve [ae] helyett néha betűejtéssel [a] értékkel ejtetnek.

"nem jött ki a maccsból" (Fotó: MTI Fotó / Balogh Zoltán)

A fentiekben láttuk, hogy a múlt század végén a ’mérkőzés’ jelentésű match szót nálunk sokan mac(c)s-nak ejtették. Az ilyen ejtésű sportszó nyilván gyakran és sokak által azonosnak vétetett a kártyanyelvi szóval. Ez önmagában még nem bizonyíték a két szó közös angol eredete mellett. Ha azonban a kártyanyelvi maccs etimológiailag mégis angol eredetűnek bizonyulna, akkor ez esetben az angol match szónak nyilván kerülő úton, talán Ausztrián át nyelvünkbe érkezett új átvételéről lehetne beszélni.

Országh László