Az európai kultúrkörbe a névadásnak új korszakát hozta a kereszténység: az ősi, pogány, nemzeti nevek helyébe fokozatosan az ún. keresztnevek léptek, vagyis a biblia, az apostolok, hitvallók és főként a keresztény egyház szentjeinek nevei. Az újszülött gyermek abban a hitben kapta valamelyik szent nevét, hogy az a névazonosság folytán védeni, segíteni fogja a gyermeket: a „védőszentje” lesz. A hivatalos keresztény névtár azonban meglehetősen szűk körű, zárt volt az óriási szükséglettel szemben, így bizonyos egyhangúság, uniformizálódás következett be a keresztnevek használatában, s ehhez járult még minden korszak sajátos, egyes neveknek kedvező névdivatja. Ezért írja Gárdonyi, hogy „a keresztény vallás elpusztította a nevek poézisét”. Sok ezren és ezren viseltek egy-egy keresztnevet.

A többnyire héber, görög, latin stb. eredetű keresztnevek konkrét közszói értelme évezredek, évszázadok során feledésbe merült.

Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája 

A legtöbben nem is sejtik, hogy nevüknek van valami jelentése is. Szemléltetésül bemutatjuk leggyakoribb, férfi és női keresztneveink néhány típusát (az írás születésének időpontja, azaz 1959 óta a névgyakorisági lista persze erősen átalakult - a szerk.):

Férfi keresztneveink közül az első keresztény századok óta mindmáig tartja az első helyet a János. (Ezért is mondjuk tréfásan: az Isten is János.) Ez volt az első igazi keresztnév: Keresztelő Szent Jánosnak, Krisztus előhírnökének és János apostolnak emlékét idézve. Eredeti héber alakja Johannan, jelentése: Isten kegyelmes. A görög-latin Johannes változat terjedt el azután a világ minden keresztény népének nyelvében, s ebből lett a magyar János.

Keresztelő Szent János

Utána nálunk a legkedveltebb az István név. Nyilván része van ebben első nagy uralkodónknak, István királynak. Apja, Géza fejedelem erre a névre kereszteltette őt, bizonyára azért, mivel az udvarába jött passaui német térítő papoknak az első keresztény vértanú, a megkövezett Szent István volt a védőszentjük. Neve: Stephanos, görög eredetű, s virágkoszorút, koronát, ékességet jelentett.

Szent István szobra Aachenben

Nem kell ilyen messzire mennünk a Ferenc név eredetének kinyomozásában. 1182-ben egy Assisi-beli olasz posztókereskedő francia feleségétől született, János nevű fiát így becézte: „te kis francia!” Olaszul: Francesco, latinul Franciscus. A név rajta ragadt a fiún, s így emlegették őt akkor is, amikor szerzetesrendet alapított Assisi Szent Ferenc. Így vált kedvelt keresztnévvé minden népnél a Franciscus megfelelő alakja.

Assisi Szent Ferenc

A női keresztnevek közül bizonyára világszerte a Mária áll az élen. Jézus édesanyjának a neve (héber alakja Mirjam) már az első keresztény századoktól kezdve kedvelt személynév volt, bár e tekintetben különös tartózkodás is megfigyelhető. Ma is kerülik például a spanyolok a Mária nevet. A XVIII. századtól kezdve azonban a Mária név ellenállhatatlanul hódított, egy sor becézőalakkal megsokszorozva. Talán csak az utóbbi évtizedekben s főként a városokban szorult vissza más, frissebb divatú nevek mögött.

Szűz Mária képe a guadalupei tilmán

Vetélytársaként évszázadokon át két, vele szoros kapcsolatban levő név szerepel: az Anna és az Erzsébet.

Az első Mária édesanyjának, Szent Annának a tisztelete révén terjedt el. A név alapja a semita-héber hanna szó = kegyelem. (Ez van a Johannesben is.)

Szent Anna harmadmagával (Leonardo da Vinci rajza)

Az Erzsébetek névadója Keresztelő Szent János édesanyja, Szent Erzsébet. Nevének eredeti alakja: Elisabet, annyi mint: Istenbe vetett bizalom.

Eredeti jelentésének köszönheti rögtön kezdeti népszerűségét a Margit név. Alapja a görög margaron = gyöngy szó. A név tehát úgy keletkezett, mint ahogy a szülők ma is becézik gyermeküket: „Drága gyöngyöm!” Keresztnévvé Antiochiai Szent Margit vértanú tette, nálunk azonban a IV. Béla leánya tette igazán kedveltté.

Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek

A görög mondákban gyökerezik az Ilona név. A cherchez la femme [Keresd az asszonyt, ti. mint az események okát] szállóige talán a trójai háborúra alkalmazható először, amely tudvalevőleg a szépséges Helena spártai királyné miatt tört ki. „A földkerekség legszebb asszonya” természetesen kedvelt névadója lett az antik világnak. Az ő nevét viselte Nagy Konstantin római császár szentté avatott édesanyja is. Ezzel a Helena bevonult a hivatalos keresztnevek sorába, s Ilonává magyarosodva ragadt meg nálunk is, főként Árpád-házi királylányok révén.

Csak néhány típust mutathatunk be, de a keresztnevek származása sokkal szerteágazóbb.

Természetesen vannak eredeti magyar személyneveink is. Ezeket a hivatalos keresztnevek évszázadokon át jórészt kiszorították a használatból, s csak a XIX. századtól kezdve, a magyarság múltjának feltárásával és a nemzeti érzés újjászületésével támadtak új életre. Az Ákos, Aladár, Árpád, Attila, Béla, Elemér, Géza, Gyula, Zoltán és a Csilla, Emese, Gyöngyvér (Arany János ötlete), Etelka és Jolán (Dugonics alkotásai, az utóbbi = jó lány, de van görög előzménye is), Tünde stb., ennek az új névdivatnak a szülöttei.

Kovalovszky Miklós