Televíziónk finn estjét sokan nézték végig. A finn tv bájos bemondónőjének, Tuula Ignatiusnak bizonyára jelentős szerepe volt abban, hogy nagy figyelemmel kísérték végig az egyes műsorszámokat, amelyek az északon lakó finn nép életét ismertették. Szó volt arról is, hogy a finn és a magyar nép nyelve rokon. Egy előadó valahogy úgy fejezte ki, hogy a két nép rokonságát hétszáz szó kedves, de szűk kerete fogja össze.

A „hétszáz szó” nyilván az ősi finnugor szókincset, a közös nyelvi örökséget jelenti, amelyet nemcsak a magyar és a finn nép őrzött meg, hanem a többi finnugor eredetű nép is. Ez a nyelvi örökség bizony „kedves” nekünk. Ha „szűk” ez a keret, akkor arra gondolhatunk, hogy erre a viszonylag kis szókészletre idők folyamán több tízezer egyéb eredetű szó is rárakódott, de ezek kevés kivétellel már aligha egyezhetnek.

A finn nyelvnek sajátos zenéje van. Jules Romains francia költő jellemzése szerint „a finn nyelvnek van valami sajátos varázsa, állandóan úgy cseng, mint a drágakő-füzér, melyet egy kéz mozgat a mellen, vagy a fürge csermely, mely kavicsokat görget. Csilingelésében van valami semmihez sem hasonlítható frissesség.”

Könnyen csalódhat az, aki a finn beszédet hallva, füllel akarja kihallani a magyarral egyező szavakat. Egyező egész mondatokat még nehezebben. Egy mondatot minden nyelvkönyv összehasonlít. „Hal úszkál elevenen a víz alatt.” Ez a mondat így hangzik finnül: „Kala uiskelee elävänä veden alia.” Meglepő hasonló hangzás!

„Hal úszkál elevenen a víz alatt.”

Az olvasók esetleges érdeklődésének kielégítésére felsorolok néhány finn szót (zárójelben magyar megfelelőjével): silmä (szem), sarvi (szarv), jää (jég), kivi (kő), vési (víz), elä (él), anta (ad), mene (megy, mén). A következő szavakban a szókezdő mássalhangzók szabályos megfelelését az olvasó maga is megállapíthatja: pää (fő,fej), puu (fa), kota (ház), kolme (három).

De mit kezdjünk a sappe (epe) és az ike (év) szóval? Csak az összehasonlító nyelvtudomány tudja megállapítani a megfelelést. 

Csúcs Sándor: Miért finnugor nyelv a magyar?

A finnekben elevenen él a finn és a magyar nép rokonságának gondolata, elevenebbül, mint bennünk, magyarokban. Mintha egy kicsit adósaik lennénk ezen a téren. Becsüljük meg ezt a művelt népet, amelynek ugyanolyan küzdelmes történelme volt, mint nekünk.

Kiss István

A fenti írás eredetileg a Petőfi Népe napilap 207. számában jelent meg 1969. szeptember 7-én.

Honti László (főszerkesztő): A nyelvrokonságról