A TINTA Könyvkiadóban 2014-ben látott napvilágot a Rokon nyelveink szótárai című kötet, amelynek alcíme Fejezetek a finnugor lexikográfia történetéből. Száraz témának tűnik, de a kötetet megismerve egy izgalmas világ tárul elénk. A bibliográfiai kötetet három szerző jegyzi: Maticsák Sándor, Tóth Anikó Nikolett és Petteri Laihonen. Laihonen úr öt évig volt a Debreceni Egyetemen finn lektor, most már a Jyväskyläi Egyetem kutatójaként dolgozik. A kötet megjelenése kapcsán így a magyar szerzőkkel beszélgetett Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője. (Jelen írás eredetileg a Könyvhét magazinban jelent meg.)

Önök mindketten a Debreceni Egyetem Finnugor Intézetnek az oktatói. Milyen hagyományai vannak a finnugrisztikának Debrecenben?

Maticsák Sándor: A XX. század elején vetődött fel annak a gondolata, hogy a híres és nagy múltú Debreceni Kollégiumot egyetemmé kellene fejleszteni. Az új egyetemen az oktatás 1914 őszén kezdődött meg a Hittudományi, a Jogi és Államtudományi, valamint a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karon. Az alapító tanszékek között volt a magyar nyelvészeti is, amelynek első vezetője a híres finnugrista, Pápay József volt. A debreceni finnugor oktatás az idén ünnepli tehát fennállásának centenáriumát.

Napjainkban mennyire népszerű a finnugor szak, illetve a rokon népek nyelvei az egyetemen a diákok körében?

M. S.: Az ún. kétciklusú képzésben (ismertebb nevén a bolognai rendszerben) az alapképzésben a hallgatók két évig tanulhatnak finn nyelv és irodalom specializáció keretében, majd a mesterszakon önálló finnugor szakon folytathatják stúdiumaikat. A szak nagyon népszerű, jelenleg az alap- és mesterképzésben több mint 60 diákunk van. Az is tény persze, hogy a hallgatóink java része elsősorban finnül szeretne megtanulni, a finn irodalmat és kultúrát szeretné megismerni, s viszonylag kevés azoknak a diákoknak a száma, akiket a finnugor nyelvészet rögös útjára tudunk csábítani. Belőlük lesznek a PhD-s hallgatók; a tanszék ugyanis tagja a kar nyelvészeti doktori iskolájának.

Önök hol találkoztak a finnugrisztikával, hol tanultak, és miért választották kutatásuk területévé ezt?

Tóth Anikó Nikolett: Tanulmányaim során mindig biztosan tudtam, hogy olyan nyelvekkel akarok foglalkozni, amelyek kívül esnek a népszerű nyelvek körén és jelentős kihívásokat tartogatnak. Így lettem, szüleim kezdeti ijedelmére magyar–finnugor szakos a Debreceni Egyetemen, tanulhattam finnül, észtül, mordvinul, lappul, Finn- és Észtországban végezhettem részképzést. A kihívás azóta is tart, és mindez ezeknek a nyelveknek az egzotikumával, hihetetlen világával párosul a mai napig.

M. S.: Engem már elsőéves egyetemista koromban „megfertőzött” a finnugor nyelvészet, s ez az érdeklődés azóta sem lankad. Fő kutatási területem a Középső-Volga vidéken élő nyelvrokonaink, a mordvinok nyelvének kutatása, de írtam finn és magyar nyelvkönyveket is.

Nap mint nap tapasztaljuk, hogy forr a levegő a finnugor nyelvrokonság körül. Néha szinte tettlegességig fajuló viták zajlanak a felek között. Hogyan élik meg Önök ezt?

M. S.: Nehezen. E kérdéskörben nehéz a tudomány eszközeivel vitázni, hiszen itt elsősorban pszichikai és politikai tényezők hatnak. Sajnos, a magyar olyan távol került többi nyelvrokonától (és itt hangsúlyozzuk a nyelv- szót, mert mi soha nem a népek rokonságáról beszélünk, hanem „csak” a nyelvekéről), hogy nem értjük meg legközelebbi nyelvrokonainkat, a vogulokat és az osztjákokat sem. Sajnos, a magyar nyelv rokonságát csak „unalmas” és bonyolult nyelvtörténeti szabályok segítségével lehet felfedni, s a mai kor erre nem vevő. Sokkal szebben hangzik, sokkal könnyebben befogadható, mondjuk, a többes szám első személyű birtokos személyragok történeti összehasonlítása helyett a sumér/hun/szittya stb. mitológia, a „magyar volt a világ ősnyelve” teória stb. Érdekes a rokonságtagadók hozzáállása. A finnugrisztika ellenfelei (sőt: ellenségei) sokszor azt hozzák fel érvként, hogy nem értjük meg a finneket. Igen ám, de akkor mi a helyzet a sumér rokonsággal? Hiszen azokat a szövegeket sem értjük meg…

A most megjelentetett szótárkötet is egy érv a magyar nyelv finnugor rokonsága mellett?

M. S.: Végső soron igen. A kötet egyik fejezetében, a finnugor etimológiai szótárak bemutatása során felvázoljuk azt a folyamatot, amely a XVIII. század végétől, Sajnovics János és Gyarmathi Sámuel fellépésétől, azaz a történeti-összehasonlító nyelvészet megteremtésének első lépéseitől zajlott. Míg Magyarországon kinevették a „halzsíros atyafiságot” valló nézeteket, a romantika lázában égve elutasították a halszagú rokonságot, addig Finnországban már a XIX. század közepén elkezdték kiépíteni azokat az intézményeket, amelyek az anyanyelvük múltjának megismerésére, a rokon népek feltérképezésére irányultak. A finnek mindig is megbecsülték a múltjukat, ennek ékes példája az Elias Lönnrot által összeállított, és első változatában 1835-ben kiadott Kalevala fogadtatása (és mai napig dicsőséges utóélete). Jellemző párhuzam az is, hogy míg a finnugor eszme elterjesztésében úttörő szerepet játszott, fiatalon elhunyt Matias Aleksanteri Castrént (1813–1852) – aki szibériai gyűjtőútjai során nemcsak a zürjénekről és az osztjákokról szerzett rengeteg információt, hanem tudományos módszerekkel igazolta a finnugor és a szamojéd nyelvek összetartozását – szinte hősként tisztelték és tanszéket hoztak létre neki, addig hazánkban az ugyancsak tragikusan fiatalon elhunyt Reguly Antal (1819–1858) obi-ugor gyűjtése visszhang és komoly elismerés nélkül maradt.

Napjainkban nem divat az ilyen összefoglaló bibliográfiai munkák összeállítása, mert az a vélekedés, hogy az interneten úgyis ott van minden. Hogy készült a kötet? Milyen volt a munkamegosztás kettőjük között?

T. A. N.: Az interneten nincs ott minden, távolról sem! Különösképp igaz ez a mi tudományterületünkre. Nagyon sok olyan szótár, könyv vagy tanulmány lappang a levéltárak, poros könyvtárak mélyén, amelyet a XX. század elején adtak ki Oroszországban. Az internet persze segít ezeknek az anyagoknak a feltérképezésében, de a klasszikus kutatómunkát nem helyettesítheti.

M. S.: A könyv ötletét Fábián Zsuzsa tanárnőnek, a magyarországi lexikográfia méltán elismert szakértőjének köszönhetjük. Ő kért fel egy cikk megírására, melyben a rokon nyelvek szótárait kellett volna röviden áttekintenünk. Ez végül két hosszú tanulmány formájában sikerült (köszönet és hála a megjelentetésért!), s már akkor láttuk, hogy ez az anyag lényegesen nagyobb annál, mint gondoltuk. De hogy mekkora, ez csak a munka előrehaladtával derült ki! Ahogy mind előrébb jutottunk a szótárak dzsungelében, úgy alakultak, formálódtak az egyes fejezetek. Így lett önálló egység az etimológiai szótárak tárháza, s így lett külön fejezet a kisebb finnugor nyelvek szótárainak bemutatása is. Jómagam pedig vállaltam szűkebb kutatási területem, a mordvin nyelv összes szótárának ismertetését.

T. A. N.: Az észt nyelv számomra kiemelkedő szerepet tölt be, így nem volt kérdés ezeknek a szótáraknak az ismertetése. Ezen kívül az utóbbi időben az érdeklődésem a kisebb balti finn nyelvek felé fordult, és bár ezeknek a nyelveknek nincs magyar nyelvű szótára, fontosnak tartottuk (éppen ezért is) a többi nyelven megjelent művek bemutatását. Külön lapp részt sem terveztünk, de mire kirajzolódott a (majdnem) végleges felépítése a könyvnek, megkért Sándor, hogy a balti finn fejezet mintájára írjam meg ezt is, megnyugtatva azzal, hogy ez körülbelül 10 szótárat jelenthet. Ebből végül 52 szótár lett, és egészen Svédországig kellett mennem az anyaggyűjtéshez…

A szótár, mint kiadott papír alapú könyv kezd háttérbe szorulni az elektronikus szótárakkal és szóadatbázisokkal szemben. Feltérképezték az elektronikus szótárakat is? Más nyelveknek milyen internetes szótárai vannak?

M. S.: Minden esetben a papír alapú könyvek összegyűjtése és bemutatása volt a cél, de ha interneten is fellelhető példányokkal találkoztunk, ezeket is ismertettük, külön értékelve, hogy miért és mire jó az adott mű digitális változata. Az internetes szótárak nagyon fontosak, Észtország ennek felismerésében messze előttünk jár. Az ott megjelent szótárakhoz szinte minden esetben elképesztően hasznos, bárki számára ingyenesen elérhető, a legtöbb keresési igényt kielégítő elektronikus szótár is tartozik. Más nyelvek esetében pedig a revitalizációs folyamatnak köszönhetően egyre nagyobb az igény és a lehetőség ilyen adatbázisok létrehozására, azonban ezek még csak most vannak kialakulóban. De a régi, „poros” szótárak, úgy gondoljuk, ettől még nem veszítenek értékükből.

A magyar nyelv a finnugor nyelvcsalád legnagyobb nyelve, tudjuk tanulmányainkból, hogy a „feheruuaru rea meneh hodu utu rea’’ félmondat a finnugor nyelvcsalád legrégibb leírt emléke. A magyar nyelv a legrégibb írásbeliséggel rendelkezik rokonai közül. Összehasonlítva a többi nyelvvel – gondolom –, a magyar szótárirodalom a leggazdagabb?

T. A. N.: Igen, de rendkívül gazdag a finn is. Sok a modern (elektronikus, tematikus, értelmező stb.) szótáruk. Az előbb említett mordvin nyelvből végül 105 szótárt sikerült összeszedni. Ez a szám az angolhoz képest talán nem tűnik soknak, de egy viszonylag fiatal írásbeliséggel rendelkező nyelv esetében igenis tiszteletre méltó. Ez a szám még minket is meglepett.

A feldolgozott szótárak között melyek a legérdekesebbek?

T. A. N.: Nyelvészeti, tudománytörténeti szempontból és a gyakorlati nyelvtanulásban is hasznos és értékes valamennyi mű. Hogy melyik a legérdekesebb? Ha választani kellene, akkor talán az 1780-ban megjelent lapp–latin–svéd szótár illusztris megjelenése, Lagercrantz lapp helyesírásának a megfejtése, Schlachter umei lapp szótárának a kalandos megírása vagy a 2010-ben megjelent lív–lett–észt szótárnak a interneten is elérhető keresője. Aktuálisan mindig az volt az éppen legérdekesebb, amelyikkel foglalkoztam.

Megjelent a kötet, öröm kézbe venni. Van olyan szótár, amelyet a megjelenés után ,,fedeztek’’ fel, és ezért kimaradt a kötetből?

T. A. N.: Eleinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt az összes szótár fellelése, mivel sok szótár nem kapható, nem írtak róla, kis számban jelent meg, beszerezhetetlen stb. Volt olyan szótár, melynek létezéséről mindössze egy egysoros utalást találtam, majd egészen véletlenül rábukkantam az uppsalai egyetem levéltárában. De még nem kaptunk olyan visszajelzést, hogy valami kimaradt volna, inkább olyat, hogy egyes kötetek létezéséről nem is tudtak.

A tudományos kutatókat különös vágy serkenti újabb és újabb kérdések megválaszolására. Min dolgoznak most?

M. S.: Jelenleg a mordvin névszóképzők rendszerét bemutató könyvön dolgozom. Ha ezen túljutok, szeretnék egy olyan könyvet írni, elsősorban magyar és történelem szakos tanároknak, amelyben a magyar nyelv eredetének kérdését járom körül. Ez igen aktuális feladat. De jó lenne egy finn nyelvtörténetet is írni magyarul, magyaroknak.

T. A. N.: A legfontosabb és első helyen szereplő feladatom jelenleg a disszertációm befejezése, amelyben a lapp irányhasználati szokásait, valamint az égtájak elnevezését vizsgálom, amely különösen tanulságos és érdekes nyelvi, kulturális és megismeréselméleti kérdéskör.