Az alábbi írás eredetileg az Édes Anyanyelvünk XXI. évfolyamának 5. számában jelent meg, 1999 decemberében.

Idestova egy éve annak, hogy megjelent a Magyar szókincstár, Kiss Gábor főszerkesztőnek és munkatársainak nagyszerű munkája. Hogy nagyszerű munka, nem most állapítom meg először, hiszen egy évvel ezelőtt történetesen én mutattam be a szótárt a sajtó jelen levő számos képviselőjének, s ezt a kifejezést már ott is használtam.

Grétsy László a Magyar szókincstár könyvbemutatóján

Az azóta eltelt egy esztendő fényesen igazolta akkori megállapításom helyességét, üzletileg is, szakmailag is. A Magyar szókincstár hatalmas könyvsiker lett. Többször is vezette az eladott könyvek sikerlistáját, s az eltelt aránylag rövid idő alatt is több szakmai elismerésben részesült. Elnyerte a Szép Magyar Könyv ’98 verseny főzsűrijének oklevelét, idén augusztusban pedig a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Fitz József-díjjal tüntette ki.

Természetesen számos lapban jelent meg róla ismertetés, méltatás; még olyan tudományos orgánumokban is, amilyen a Magyar Tudomány vagy a Magyar Nyelvőr. Mi, mármint az Édes Anyanyelvünk, még nem írtunk róla. Úgy éreztem, a sajtótájékoztatón elhangzott beharangozó méltatás után nem lett volna illő lapunkban is közzétenni – még ha módosítva, átformálva is – az ott elmondott elismerő, dicsérő megállapításokat.

Kiss Gábor a Magyar szókincstárral a kezében

Most, egy év elteltével azonban már nem érzem a további hallgatás etikai szükségszerűségét, annál inkább annak kényszerét, hogy felhívjam a jeles műről eddig esetleg még tudomást sem szerző olvasóink figyelmét erre a minden korábbi szinonimaszótárunknál sokkal gazdagabb, 25000 címszó köré több mint 80000 szinonimát csoportosító, példásan gondos szerkesztésű, könnyen kezelhető szótárra, amely ráadásul – először a magyar szótárirodalomban – nem is csak szinonima-, hanem antonimaszótár is. Ezért is lett ez a teljes címe: „Magyar szókincstár – Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára”.

Hogy a felsorolt néhány puszta adaton kívül valami érdekességgel mégis szolgáljak lapunk olvasóinak, egyúttal pedig arra is mutassak be legalább egy – remélem, érzékletes – példát, hogy rokon értelmű szavaink hogy át- meg átszövik, ezernyi, tízezernyi szállal hogy összekapcsolják, behálózzák, sőt egybehálózzák nyelvünket, arra álljon itt egyetlen címszó a 25000-ből: álszent. Jelentése, mint tudjuk: ’vallásosságot, jámborságot színlelő’ (személy); ’színlelt, tettetett vallásosságra, kegyeskedésre valló’ (viselkedés, magatartás); főnévként pedig: ’álszent személy’. Mivel szótárunk, mint említettem, ellentétszótár is, a szócikk alján ott találjuk ezeket az antonimákat is: őszinte, egyenes, nyílt. (Háromnál több ellentétes jelentésű szót sehol sem közöl a szótár.)

Kiss Gábor (szerk.): Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára

Most pedig induljunk el a szótár segítségével egy kalandos útra! Nézzük meg, hogy mit is jelent az a szinonimák által való „behálózás”, amelyre az imént utaltam! Nem járjuk végig a teljes utat, mert az vagy 250 szó s mintegy 100 szólás idézését tenné szükségessé, de néhány példát s egy-egy tájékoztató számot minden állomáshoz érve megadok. Kezdjük hát!

Az álszent-nek, amelyből kiindulunk, 13 szinonimája van a szótárban; olyanok, mint szenteskedő, farizeus, szemforgató, képmutató, sunyi.

Ha az imént idézett sunyi-t fellapozzuk, vagy húsz szinonimára bukkanunk: alattomos, csalárd, rókalelkű, álnok, ravasz – hoppá, itt álljunk meg!

A ravasz-nak több mint harminc rokon értelmű megfelelője olvasható a szótárban (s akkor még nem említettem a 28 szólást, amely szintén itt található). Néhány szó a gazdag gyűjteményből: csele, rafinált, körmönfont, fortélyos, agyafúrt… Ismét azt mondom: stop!

Az agyafúrt szócikkében – több mint húsz szó között – ilyeneket találunk: furfangos, csavaros, fifikus, csalafinta, leleményes… Itt is álljunk meg egy szóra!

A leleményes-nek tízegynéhány szinonimáját közli a szótár, köztük ezeket: ügyes, találékony, szemfüles, invenciózus, talpraesett… Egy pillanat!

A Szókincstár belülről

A talpraesett címszó mellé 13 szót sorakoztat fel a szókincstár munkaközössége, pl. ezeket: életrevaló, rátermett, slágfertig, belevaló, helyénvaló.

Lapozzuk fel most a helyénvaló-t! Íme, néhány a 15 szinonimából: illő, alkalmas, megfelelő, indokolt, jogos. Nevezzük ki ezt is megállóhelynek!

A jogos címszónak a szótárban vagy húsz megfelelője található meg. Mint eddig is minden esetben, most is öt példát idézek: törvényes, megengedett, érvényes, méltányos, igazságos.

Immár vagy nyolcadik megállónkhoz érve ezúttal az igazságos-nak a kötetben olvasható 16 szinonimája közül idézek ötöt: pártatlan, jóhiszemű, igazságszerető, sportszerű, korrekt.

A korrekt sem szűkölködik rokon értelmű megfelelőkben. Egy híján húsz van belőlük. Álljon itt ismét csupán öt: tárgyilagos, pontos, szabályszerű, tisztességes, becsületes.

Tizedik megálló, egyúttal végállomás! A becsületes-nek a szótárban harmincnál is több szinonimája van, s köztük immár ott vannak kiindulópontunkul szolágló álszent-nek az ellentétei is, az erényes, az erkölcsös, a jellemes, az egyenes, az őszinte szívű stb. Vagyis a szinonimák a maguk apró, árnyalatnyi, leheletnyi eltéréseivel, amelyeket csak az érez meg, aki gyönyörűséges, csodálatos szavainkat az anyatejjel szívta magába, átfogják, összeszövik, keresztül-kasul hálózzák az egész nyelvet. Azt a nyelvet, amelynek sok ezernyi szinonimáját példamutató alapossággal tárja elénk ez a remek szótár.

Fiataloknak, tanulóknak, vagyis az utánunk jövőknek, anyanyelvünk továbbvivőinek nem tudok jobb, alkalmasabb ajándékot elképzelni a karácsonyfa alá a Magyar szókincstárnál. (Tinta Könyvkiadó)