Biztos vagyok benne, hogy a kedves olvasó nem egyszer kapott a lehetőségen, és kedvtelésből vagy unaloműzésből egy fejtörőt oldott meg. Ezek a rejtvények megannyi magazinban, újságban felbukkannak, és csak arra várnak, hogy valaki megfejtse őket. Legyen hobbi vagy unaloműzés, az agynak és a memóriának kitűnő karbantartója egy rejtvény, egy fejtörő. Van betűs, számos, könnyű, nehéz, rímes, girbegurba, egyenes, de mindegyiknek a szórakoztatás a célja. Személye válogatja, hogy kinek melyik a kedvence, de nehéz addig dönteni, amíg nem ismerünk kettő típusnál többet. Grétsy László egy igazán különleges gyűjteménybe rendezte ezeket a fejtörőket. Érdemes elolvasnia annak, aki kíváncsi nyelvünk játékosságának sokszínűségére, és szereti az agytekervényeit ilyesfajta játékokkal mozgásban tartani.

Grétsy a nyelvi játékok felől közelíti meg a rejtvényeket, fejtörőket. Célja, hogy bemutassa, mennyire színes a nyelvünk, mennyire varázslatos az emberi fantázia, hogy mindezeket létre tudja hozni és – a másik oldalról – meg is tudja fejteni. Egy-egy feladvány kapcsán elgondolkodik az ember, hogy mennyire volt nehéz megoldani, de azon már kevésbé töri a fejét, hogy mennyire lehetett nehéz létrehozni. Hatalmas előnye ennek a könyvnek, hogy nemcsak egy oldalról közelíti meg a nyelvi játékokat, nemcsak a megoldhatósággal, megoldással foglalkozik, hanem azzal is, hogyan lehet ezeket létrehozni. Minden egyes fejezetben több kérdés és feladvány kapcsolódik az adott típushoz, legyen az négyzet, betű, darts vagy rím, nem csak elmélet található ebben a könyvben.

Grétsy László: Nyelvi játékaink nagykönyve

Szokatlan kezdet a Szoktató, de mindenképpen eredeti és frappáns ötlet a szerzőtől, hogy egy kis ízelítőt ad abból, mivel is foglalkozik a kötet jó részében. A Szoktató fejezetben egy vers olvasható, amit Bencze Imre írt Játékos anyanyelvünk címmel. Különlegessége ennek a műnek, hogy minden verssorban megtalálható egy-egy nyelvi játék. Ezeket a nyelvi csemegéket is elemzi és bemutatja Grétsy László, valamint ízelítőt ad arról, hogy – többek között – mivel találkozhat az olvasó a kötetben.

„Van e könyvben számos játék: rövid, hosszú, közepes,
Na és persze sok-sok rejtvény: könnyű, nehéz, elegyes.”

Építőelemenként veszi sorra nyelvünk egységeit, így a betűktől kezdve (külön tárgyalva a magán- és mássalhangzókat) egészen a versekig juthat el az olvasó. Szót ejt a gyerekkori kedves játékokról, például az Ország-város nevű játékról, amiben egy megadott betűhöz kell minél több szót találni (pl. országot, várost, fiú- és lánynevet), de a Mit visz a kis hajó? és a Hova utazol? is egy-egy ismert játék az óvodából, iskolából. Az összes fejezet közül számomra legkedvesebb az alliteráló közmondásokat tárgyaló. Ebben a részben fontos, hogy úgy kell újraalkotni a szólásokat, hogy a szavak kezdőbetűje azonos legyen, tehát betűrímet alkosson. Számos kedvencre bukkantam a fejezet olvasása közben, de az abszolút befutó a következő: „Füllentő felebarátot fürgébben fognak fülön fizikailag fogyatékos farkaskutyánál” (A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát). Az átköltött változatokat olvasva az ember kedvet kap ahhoz, hogy ő is létrehozzon ilyen nyelvi játékokat. De ez az összes fejezetre érvényes. Ha valakinek beletörne a bicskája ezekbe a fejtörőkbe, akkor sem kell kétségbe esnie, hiszen minden fejezet végén fel vannak tüntetve a megoldások. Olvasás közben párszor a fejemhez is kaptam, biztosan mindenki ismeri a „Ja, tényleg!”-érzést, mikor a fától nem látni az erdőt.

A közös és egyéni szórakozás fokozására egy egész sorozat jött létre, ami Az ékesszólás kiskönyvtára nevet viseli. Grétsy László könyve megalapozza a tudást és bemelegítőként szolgál a sorozatban szereplő kiskönyvekhez. Az Anya–nyelv–tudor, Anya–nyelv–csavar, Anya–nyelv–búvár és Anya–nyelv–ész mind-mind hasonló fejtörőket foglalnak magukba. Bővítik a szókincset, alakítják a gondolkodás menetét és módszerét, mindezt úgy, hogy közben szórakozik a család, óvodás és iskolás csoport, baráti társaság. Megfelelő választás például az utazásokhoz, hiszen kis méretükből fakadóan bárhol elférnek. Nem kell papír vagy ceruza, hiszen a feladatok többsége szóban hangzik el.

A nyári melegben mi lehet üdítőbb, mint egy vízparti feladat, lássuk hát, hogy a kedves olvasó mit kezd az ízelítővel.

A Balaton-parti települések nevével is lehet játszani!

Balaton-parti településeket rejtettünk el az alábbi mondatokban. Keressétek meg ezeket!

Egy kecske ne segítsen nekem!
Ej, ti hanyagoljátok a tanulást?
Liza már Ditta néninél van.
Csak egy salátát eszem este.
Ez zubog, lármásan csobog.
Béla, te lepényt sütöttél?
Ha gyöngyöt fűz, fő a biztonság.

Ilyen és ehhez hasonló feladatokkal is találkozhat a kedves olvasó. Remélem kedvet kaptak a nyelvünk sokszínűségében rejlő játékosság felfedezéséhez ezeken a csemegéken keresztül, és ha nem is fognak ezután rébuszokban beszélni, kecskerímmel verselni vagy anagrammatikus névvel bemutatkozni, de gyakrabban választanak majd a szórakozás eszközéül nyelvtörőket, nyelvi játékokat, melyek ismereti körét bízvást bővíti majd ez a kötet. És ne feledjék: egyetlen betű néha átfogja az egész világot. Egyetlen betű, és a viszonyból iszony lesz, tenyészetből enyészet. Így álljunk hát nyelvünk alapegységeihez, a betűkhöz, és ne restelljük felfedezni anyanyelvünkben a játékosságot.

Urbán Matild