A mai magyar nyelvterületen számos nyelvjárásban beszélő ember él. Tévesen terjedt el az a sztereotípia, miszerint aki „parasztosan” beszél, az művelt, iskolázott ember nem lehet. A nyelvjárások iránti negatív attitűd még mindig nem kopott ki teljesen a köztudatból, pedig nyelvjárásainkra inkább büszkének kellene lennünk, semmint ellenségesen viseltetni irántuk. Heltainé Nagy Erzsébet Területiség és normativitás a mai nyelvművelésben című munkájában a sztenderd nyelvváltozatot úgy értelmezte, hogy az a művelt (részben irodalmi) nyelvváltozatot jelenti, amely a műveltségen és az írásbeliségen keresztül képes hordozni és betölteni a nyelvközösségi hagyományőrző szerepet. Ezt azért tartottam fontosnak kiemelni, mert számomra nyelvjárásaink nemcsak értékes nyelvtörténeti forrást, de erős identitástudatot is jelentenek. Kiss Jenő így írt erről A magyar nyelv és nyelvközösség című munkájában:

„Mire valók a nyelvjárások? Amire bármely nyelv. Elsődlegesen tehát arra, hogy emberek egymással érintkezni tudjanak, s hogy a világot mentálisan is birtokba vehessék. Azokban a nyelvközösségekben, amelyeknek van standard nyelvváltozata, köznyelve (ilyen a magyar is), a nyelvjárás a helyi és a regionális azonosságnak a szimbóluma, tehát a lokalitás egyik megjelenési formája.”

A magyar nyelvjárások klasszikus fölosztása (Forrás: nyest.hu)

Nyelvjárásaink ismerete szervesen hozzátartozik kultúránkhoz, nemzeti öntudatunkhoz. A nyelvjárások teljes körű megismerése azonban nem csak az egyetemen lehetséges. Ha valaki szeretne mélyebben elmerülni ebben a világban, legyen akár felső tagozatos, akár gimnazista, akár felnőtt, a Magyar nyelvjárások című könyv tökéletes támpontot jelenhet számára. A megszerzett tudás elmélyítésének érdekében pedig érdemes végigcsinálni a szintén a Tinta Könyvkiadónál megjelent Nyelvjárástani munkafüzetet is.

A Tinta Könyvkiadó 2015-ben, Az ékesszólás kiskönyvtára című sorozatának harminchatodik darabjaként adta ki Magyar nyelvjárások című átfogó kötetét, amelyből minden érdeklődő megismerheti nyelvjárásaink kialakulását, szerepét a mai magyar nyelvhasználatban és társadalomban, jellegzetességeit és elhelyezkedéseit. 2018-ban készült el a témába vágó munkafüzet (az Anyanyelvi Kompetenciafejlesztő Munkafüzetek tizenkettedik részeként), melyben érdekes és izgalmas feladatok során lehet elmélyíteni a könyvből megszerzett tudást és szert tenni új ismeretekre. A könyvet Cs. Nagy Lajos és N. Császi Ildikó, a munkafüzetet Parapatics Andrea szerkesztette.

Cs. Nagy Lajos, N. Császi Ildikó: Magyar nyelvjárások

A magyar nyelvjárásokról készült könyv tudományos ismeretterjesztő munka. Nyelvjárásaink ismerete hozzá tartozik nemzeti öntudatunkhoz, a könyv és a munkafüzet ezt a tudást adja át minden olvasójának, tanulójának. Alapjaitól kezdi a nyelvjárások megismertetését, konkretizálja, miért kell ismernünk nyelvjárásainkat. Részletesen elemzi a nyelvjárások és a köznyelv viszonyát, betekintést nyújt a nyelvjárások szerepébe. A nyelvjárási jelenségeket részletesen taglalja, a nagyobb jelenségcsoportokat kisebb csoportokra bontva nyújt alapos ismertetőt.

Nagy teret szentel a nyelvföldrajznak. Részletes ábrákkal, térképekkel tarkítva mutatja be a tíz nyelvjárásterületet, ismerteti a tájnyelvi szótárakat és nyelvatlaszokat. Minden nyelvjárásterületet elemez, a nagy egység kisebb alegységekre bontja, s azokból akár egyről, akár többről szabatosan nyújt tájékoztatást. Bemutatja, hogyan kell anyagot gyűjteni, mik azok a módszerek, amelyekkel a legjobban lehet vizsgálni az adott dialektust.

Parapatics Andrea: Nyelvjárástani munkafüzet

A könyv végén magyar nyelvjárási lejegyzéssel közöl minden nyelvjárásterületre vonatkozóan egy-egy szöveget, melyeknek jelentős részét a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatói készítették el gyűjtőútjaik során.

A Nyelvjárástani munkafüzet elsősorban felső tagozatosoknak és középiskolásoknak készült. Játékos és elgondolkoztató feladatokon keresztül ismerteti meg a diákokkal a nyelvjárások sajátosságait, ad tiszta képet a paraszti kultúráról és tágítja a dialektusokról szóló ismeretet. Először bevezető feladatokat ad, majd ezek a feladatok fokozatosan nehezednek, míg a tájszavakkal, később a szövegközpontú feladatokkal, majd a szövegalkotási feladatokkal dolgoztatja meg a tanulók elméjét. Zárásként olyan feladatokkal szolgál, melyek segítik elsajátítani a köznyelvi helyesírást a nyelvjárásban beszélő tanulók számára.

Összességében mindkét munka elengedhetetlen azok számára, akiket mélyebben érdekel a nyelvészetnek ezen ágazata, vagy csak bővíteni szeretnék ismereteiket magyar kultúránk, történelmünk és nyelvünk iránt.

Dobóczi Anna