Enantioszémia: amikor egy szó az ellentétét is jelenti
Ideális esetben minden szónak van egy és csak egy, többé-kevésbé jól meghatározható jelentése. Ettől az ideális esettől sokféle eltérés létezik. A szavak jelentésváltozása, egyáltalán jelentéstörténete és etimológiája mellett éppen ezeknek az anomáliáknak a vizsgálata szolgált alapul a tudományos igénnyel a XIX. századtól kibontakozó szójelentéstan fejlődéséhez. A szinonímia (két vagy több szó hasonló jelentése, például a kutya és az eb, a szintén és az is), antonímia (két vagy több szó ellentétes jelentése), homonímia (két vagy több szó egy hangalakban való kifejezése, például ár) és poliszémia (egy szó két vagy több jelentése, például a bak és a daru mint állat- és eszköznév) mellett az enantioszémia, egyazon szónak két ellentétes jelentése, a kevésbé számon tartott jelenségek közé tartozik, egyes felosztások csak a poliszémia egy különleges eseteként tartják számon (például Szerdahelyi István: Irodalomelméleti enciklopédia. Bp.: Eötvös József Könyvkiadó 1995: 45).
Nem tartoznak a szűkebb értelemben vett enantioszémiához az ironikus nyelvhasználat azon jelenségei, amikor például az okos szó ‘buta’, az illatos ‘büdös’ jelentésben szerepel. Tudniillik az irónia lényege, „hogy a szöveg igazi jelentése a szó szerinti értelem ellenkezője” (Szerdahelyi i. m. 282). Mindenesetre az ironikus nyelvhasználat és az enantioszémia szoros kapcsolatban állnak. Az enantioszémia egyben jelentésbeli labilitást is kifejez.
Az enantioszémiára vonatkozó példák már az ókortól felbukkannak. Például a latinban sacer az istenségnek átengedett, azaz pusztulásra ítélt személy, aki ki van rekesztve az emberi társadalomból és büntetés nélkül megölhető. Van azonban ezzel ellentétes jelentése is: az olyan személy elnevezése, akinek személye sérthetetlen.
Kölcsönöz: kölcsönad vagy kölcsönvesz? Mindkettő!
Az enantioszémiára a magyarban legkézenfekvőbb példa a kölcsönöz (‘kölcsönad; kölcsönvesz’). Ugyancsak enantioszémia kategorizál egybe ügyletben feleket és egymást kiegészítő (komplementáris) tárgyakat. Például biztosító (1) ‘az a vállalat, intézmény, amely biztosítással hivatásszerűen vagy üzletszerűen foglalkozik’; és (2) (ritkábban) ‘az a személy, aki magát valami ellen biztosítja’. Az egymást kiegészítő (komplementáris) tárgyakra példa az akasztó (1) ‘az az eszköz, melyre ruhát akasztanak, hogy a gyűrődéstől kíméljék’, (2) ‘valamely tárgynak, különösen ruhának az a hurok, fül, karika stb. alakú állandó alkatrésze, melynél fogva felakasztják’. A kies szó újabban, elvétve ‘kietlen’ jelentésű.
Az igék enantioszémiájára példa a leterhel ‘megterhel, teherrel ellát’ és ‘tehertől mentesít, megszabadít’, illetve a porol ‘porral befed’ és ‘portól megtisztít’. Az elért egykor ‘megért’ volt, ma ‘rosszul ért, félreért’, analógia révén, mivel az el igekötő egyik tipikus használatában rontóképző (elhall, elír, elnevel, elszab stb.) (Kemény Gábor: A nyelvtől a stílusig. Válogatott tanulmányok, cikkek. Bp.: Tinta Könyvkiadó 2010: 34).
Az idejekorán ‘a kelleténél korábban, túl korán’ jelentésben tipikusan az idejekorán elhunyt kifejezésben szokott szerepelni, amit szokás szánalmas hibának tartani, pedig nem az, hanem egy régi jelentés, a XIX. századi ‘idő előtt, túlságosan korán’ felelevenítése. Az idejekorán ma szokásos jelentése azonban ‘épp jókor, idejében, még kellő időben’ (Kemény i. m. 34–35).
A tempós eredeti értelme ‘kimért, kényelmes, ráérős, öreguras’, mindenképpen ‘lassú’, de újabban ‘élénk ütemű, gyors’ is (Kemény i. m. 35–36).
A tempós régen 'lassú'-t jelentett, ma viszont már 'gyors'-at jelent
Az eredő ‘ok’ vagy ‘okozat’ (tipikusan a fizikából: ‘valamely testre különböző irányokból ható erők együttes hatásának megfelelő erő’; Kemény i. m. 36–38).
Végezetül két történeti jelentéstani példa. A félelmes eredeti jelentése ‘ijesztő’ volt, de volt még ‘istenfélő; aggódó, félénk’ is, majd újra ‘félelmetes’ lett. Az ural eredeti jelentése ‘urának vall, ismer el valakit; elismeri valakinek a fennhatóságát maga fölött; aláveti magát valakinek’, míg újabb, csak a XIX. századtól elterjedt értelme ‘uralkodik valamin; hatalmat gyakorol’ (Kemény i. m. 38).
Az enantioszémiához hasonló – ugyancsak ellentétek egybeesése – az a jelenség, amikor két ellentétes jelentésű szó jelöli ugyanazt, például elválasztójel és kötőjel.
Kicsi Sándor András