Ha a mindenszentek napjáról, a halottak napjáról, a halloweenről és a töklámpásról is olvasnál, akkor korábbi posztunkért kattints ide.

Nagy magyar írók, költők gondolataival emlékezünk a mulandó életre.

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,

Hogy meddig lobog vérünk,

Hogy csókot meddig kérünk és adunk,

Hanem az, hogy volt egy napunk,

Amiért érdemes volt élni.

Ady Endre

*

Küzdés az élet, nyugvás a halál.

Madách Imre

*

Kétszer hal a félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó, mint az előkészület.

Madách Imre

*

A teremtés történetében csak világok sírja számoltatik, egy ember földi báb, élete buborék, mely nyom nélkül enyész el.

Madách Imre

*

Egy jó halál többet ér egy rossz életnél.

Jókai Mór

*

Paradoxon, hogy épp a modern társadalomban vált mitikus fogalommá a halál, mely pedig az élet szerves része, szükségszerű befejezése, minden emberi munka, alkotás, haladás legfőbb serkentője.

Örkény István

*

Volt emberek.

Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,

hatnak tovább.

Kosztolányi Dezső

*

Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.

Fekete István

*

Most tél van és csend és hó és halál,

Vörösmarty Mihály

*

A halál legközelebbi rokona a csönd.

Örkény István

*

Éltem - és ebbe más is belehalt már.

József Attila

*

Ez a világ, e földi élet

Mi más az ifjúnak s a vénnek!

Előbb arany, utóbb csak talmi,

S a vége az, hogy meg kell halni.

Vajda János

*

Mi a halál? Ki mondja meg nekem? Az élet véges, míg ő végtelen.

Komjáthy Jenő

*

Nem nagyon sok idő telik el, s nemcsak neved és személyed feledi el tökéletesen és maradéktalanul a világ, nemcsak műved emlékét lepi be a feledés pora, hanem műved anyaga is elporlad, a könyvek papírja és vászonkötése elillan a semmiségben, a képek, melyeket festettél, nem láthatók többé sehol a világon, s a márványszobrokat, alkotásaidat, finom porrá morzsolta az idő. Mindez egészen biztosan bekövetkezik, s az idő óráján csak másodpercek teltek el, míg te, s minden, amit jelentettél a világban, tökéletesen és maradék nélkül megsemmisül. Mitől félhetsz hát az életben? Mi olyan fontos vagy veszélyes, vagy sajnálnivaló, hogy meghőkölj az igazság elől? Nem értelek.

Márai Sándor

*

Midőn a roncsolt anyagon

Diadalmas lelked megállt;

S megnézve bátran a halált,

Hittel, reménnyel gazdagon

Indult nem földi utakon,

Egy volt közös, szent vigaszunk

A LÉLEK ÉL: találkozunk!

Arany János

*

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Petőfi Sándor

*

Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",

majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Kosztolányi Dezső

*

Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,

beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.

Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott

dobogás is elül.

Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.

S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,

a halál.

Radnóti Miklós

*

Holdvilág csak boldogságunk;

Füst a balsors, mely elszáll;

Gyertyaláng egész világunk;

Egy fuvallat a halál.

Vársz hírt s halhatatlanságot?

Illat az, mely tölt virágot,

És a rózsát, ha elhull,

Még egy perccel éli túl.

Kölcsey Ferenc

*

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

Ady Endre

*

Nem hervaszt engem szerelem,

De bú és fájdalom;

A sírba szállt le jegyesem:

Elhunytát siratom.

Vörösmarty Mihály

*

Oly csúnya a halál... és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.

Mikszáth Kálmán

*

Köd előttem, köd mögöttem,

Isten tudja, honnan jöttem.

Szél hozott, szél visz el,

minek kérdjem: mért visz el?

Szabó Lőrinc

*

Ha a fa élte megszakad,

Egy percig éli túl virága.

Arany János

*

Amíg nem én halok meg, addig nem érdekes és nem fontos a halál.

Nyírő József

*

A nagyvilági életben szükségünk van olyan arckifejezésekre is, amelyek nem mások, mint álarcok. Némely embernek csak akkor látszik meg az igazi arca, amikor a halál csinálja azt.

Krúdy Gyula

*

Semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.

Biblia, 1 Tim. 6,7