Vörösmarty Mihály (1800–1855)költő, író, drámaíró „A magyar romantikus líra lelki összetevőit egységbe, egy nagyarányú ihlet egyneműségébe olvasztja egybe, ragadja magasba. Pompázó hév-pátosza az ellentétes érzelmek egyidejű felfogásából, állandó emocionális együtteséből ered. A »Csongor és Tünde«…

Pilinszky János (1921–1981)költő, író, szerkesztő „A Pilinszky által értelmezett esetlegesség és önkényesség egyszerre akarja kifejezni a véletlen dolgokat és a mögöttük rejlő elvont, törvényszerű összefüggéseket. Megjelenítette a dolgok és a mindenfajta tudatforma megszüntethetetlen távolságát, s…

Petőfi Sándor (1823–1849)költő, író „Egyénisége érdekes vegyüléke volt a leggyökeresebb magyarságnak a legelőhaladtabb európaisággal. Mintha csak mintául akart volna szolgálni a jövendőbeli magyar polgárosultságnak. Mélyen hitt egy sajátlagos magyar kultúra lehetőségében, s remélte, hogy amint ő…

Nemes Nagy Ágnes (1922–1991)költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, folyóirat-szerkesztő „Apokaliptikus időkben írta első verseit, bombázások, az ostrom tüzei között. Meg kellett küzdenie a rettegéssel. Bűntudat gyötörte, minthogy az elkövetett szörnyűségekért az egész emberiséget tette felelőssé. A…

Nagy László (1925–1978)költő, esszéíró, grafikus „Az erkölcsi alapú világrend iránti vágy szólal meg költészetében, a költő szerepét az igazságot kimondó bárd szerepe mentén értelmezi újjá.” (Grendel Lajos) „A népköltészet modern kori szerepének végiggondolásával nem elégszik meg elindító…

Latinovits Zoltán (1931–1976) posztumusz Kossuth-díjas színész, író, a Színészkirály „Latinovits Debrecen után Miskolcra került, majd újabb debreceni kitérőt követően a Vígszínházban folytatta pályáját, ahonnan a Madáchba ment, ám 1969-ben ismét visszahívta őt Várkonyi Zoltán a Vígbe. Mindeközben…

Kassák Lajos (1887–1967) „a magyar avantgárd atyja”, költő, műfordító, képzőművész „A századfordulón vasmunkásként került Budapestre, és különböző újpesti és angyalföldi gyárakban dolgozott. Itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal, itt fordult az érdeklődése az olvasás, az irodalom felé, és ez a…

Juhász Gyula (1883–1937) költő „Mindig szemével beszélt. Aki csak egyszer látta őt, annak a szeme marad emlékezetében, amely törékeny és sovány arcát jelentőssé tette, fénybe vonta, megszépítette. Idegesen világítottak ezek a szemek. A tekintet, amely belőlük előtört, mélységekből jött, a szív…

Csoóri Sándor (1936–2016)a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, szociográfus, politikus „Költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt…

Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805)lírikus, gondolkodó, színműíró, komikuseposz-szerző „A magasszintű intellektualitás mércéjén mérve ő a legnagyobb magyar lángelmék közé tartozik.” (Barta János) „Bravúrosan kezeli a versformákat, és dallamosabbá tette a magyar nyelvet, mint bárki mindaddig. A…